Versek
Témakörök szerint
Szerelem (362)
A nap verse
Első szerelem (Pár ábrándos dalt mondtam el felőled)
1

Pár ábrándos dalt mondtam el felőled
Félig suttogva, félig elzokogva,
De érzem, ott él minden szenvedésem
És boldogságom ez apró dalokba.

S ha majd belőlem néma álmodó lesz,
E dalt mind, mind a szívemre tegyétek,
Hadd illatozza be a sírt szerelmed,
Hadd legyen édesebb az örökélet!

2

Mondják!... Sok mindent mondanak
Felőled, szépem, angyalom,
Hogy tőled elszakítsanak
S én mosolyogva hallgatom!

Legyen bár tenger a hibád,
Én soha észre nem veszem.
Te mindörökké szép maradsz,
Miként az első szerelem!

3

Tudod-e, édes, hogy szeretlek,
Tudod-e, mi a szerelem?
Oh hallgasd meg a vallomásom
És jöjj el, jöjj el énvelem!

De nem! E vallomással, érzem,
Örökké adós maradok
És ti örökké búsak lesztek,
Ti édes szerelmes dalok!

4

Az én szerelmem nagy titok,
Megsúgni sem merem
És mégis, mégis, mindenségem
E titkos szerelem!

A gyönyörűség, fájdalom
Mind elszáll csöndesen,
De bár titokban, rejtve, némán
Megél a szerelem!
Legújabb versek
« Első oldal
1
...
of
146
Debreceni Zoltán - Vigasztalnak...

Izzik a nap, az égről a földre lehullik a fénye.
Könnyezik a szemem, kedvesem Te jutsz az eszembe.
Vigasztalnak a galagonyabokrok a szines vadvirágok.
Ahol miattad mindig lehajtott fejjel szomorúan járok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 7
Debreceni Zoltán - Vigasztalnak...

Izzik a nap az égről a földre lehullik a fénye.
Könnyezik a szemem kedvesem most jutsz az eszembe.
Vigasztalnak a galagonyabokrok a szines vadvirágok.
Ahol minden nap lehajtott fejjel szomorúan járok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 9
Barna szemed csillog a fényben,
úgy ragyog mint a gyémánt,
vagy mint nap az égen.
Éjjeli égbolt csillagok fényében,
este a holdfény tükrében.

Mint hegedű húrján, szívem dallama,
neked szól nappal, s érted éjszaka.
Szerelem, mely nem varázslat,
végtelen s örök, Isten is megáldja.

Dalol a szívem, mert érzi szívedet,
szíved melegét, a szerelmedet.
Dalol a lelkem, mert érzi lelkedet,
a szív hevét, lelked melegét.

Milyen szép ezt átélni szerelmedet élvezni,
tudni, hogy szeretsz érezni szerelmedet.
Élvezni testedet, megadó lelkedet,
örömnek kitenni szerető szívemet.

Boldogságot adok mert szeretve szeretsz,
boldogságot kapok mert szeretve szeretek.
Olyan szép az élet, ha van kiért élni,
ha boldogan szerethetsz nem kell már félni.


2022.07.01.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 3
Sóhajok szállnak,
csendes éjjelen.
Szívemnek hangján,
szívednek kedvesem.
Elér minden dallam,
lelked érintve.
Szerelmes szólamok,
szívem üdvözlete.

Szólni e hangon,
mondd hogyan szólhatnék.
Szívemnek hangja,
szívednek költemény.
Szerelmesen suttogom,
édesen füledbe.
Szívednek dobbanását,
érzem a szívemben.

Te vagy kiért szívem dobog,
kiért soha fel nem adom.
Két szép szemed ragyogása,
ajkad kacér mosolygása.
Szíved minden dobbanása,
szívem leggyönyörűbb álma.
Veled lenni fogni kezed,
csókjaidra ébredhessek.

Minden perc s minden óra,
veled boldog szívem tudja.
Neved véstem a szìvembe,
minden hang a szíved benne.
Szerelemnek alkonyán,
mikor forrón csókoltál.
Édes volt a pillanat,
legszebb érzést tőled kaptam.

El nem múló szerelem,
te vagy szívem mindene.
Örök s végtelen,
égni e tűzben csak veled.
Az univerzumban egyetlen,
minket összefűz a szerelem.
Szívem hangja feléd száll,
te vagy az ki vigyáz rám.

2022.06.30.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 3
Gyönyörű a mosolyod, nem láttam még szebbet,
mosolyogj csak ennyi kell, és máris jobb a kedvem.
Imádom a szemed, csillogását nézni,
s egy hideg téli délután, forró csókot kérni.

Ha megölelsz én remegek, de mindig mikor érintesz,
egyetlen egy szavaddal, minden napomon szépítesz.
Hozzád akarok bújni, akármikor édes,
s bízni benne, hogy ez talán, végre már nem téves.

Látni akarom mindig, angyali szép szemed,
Isteni szép mosolyod, mely én miattam nevet.
Érezni akarom, mennyei jó csókod,
s hogy csak nekem szól egyedül, minden egyes bókod.


2022.06.09.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 4
Engedd, hogy öleljelek szilajon,
hogy lüktessen szívem szívedben.
Folyjon a vér ereimből ereidbe, hogy
benned ébredjek, keljen fel a napom.

Homlokodon, s járja át a fény,
engedd, hogy megtaláljam benned,
az elveszett csendet, a fagyos szeleket.
Hideg madarainkat, amelyeket szerettünk,
dédelgettünk, takarjon be a havazásod,
elveszett fiatalságod.

Engedd, hogy veled szülessen meg ez a perc is,
hiszen győznöd kell, győznünk kell ezen a reggelen.
Zengjenek a hárfák, háborogjon azúr tengerünk,
vergődjenek habjaink, s öleljen át a kék égbolt.


2022.06.14.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 1
Kérlek, ülj ide mellém,
érintsd meg lelkem.
Lehelj csókot reá csendesen,
és én azt soha nem feledem.

Nem feledem nézésed sem,
mellyel te láttál engem.
Ahogy eddig senki más nem,
tán még én magamat sem.

Nem feledem érintésed,
amint hozzám érsz gyengéden.
Lágyan kezedhez húzod kezem,
ilyenkor érzem, megérkezem.

A boldog, félszeg félmosoly,
mely mindig ott ül arcodon.
A világot jelenti nekem,
ezt az érzést, most is,
megkönnyezem.


2022.06.15.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 5
Debreceni Zoltán - Gémeskút...

A bíborszínű alkonyatba a gémeskút áll lesbe.
Mint az oroszlánnnak vadászatkor elnyúlik a teste.
A nap is a horizonton gyönyörködök benne.
Ahányszor rátekint annyiszor kihullik a könnye.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 10
Ez a karácsony másmilyen most,
talán mert én is más vagyok,
nem vonzanak a csillogó díszek,
s az adventi gyertya az asztalon.


Pedig a lángja most is oly szép,
s úgy pislákol az asztalon,
mintha valami bűvös csillag
ragyogna be az ablakon.


Én most valami másra vágyom.
Nem kérek drága kincseket,
csak meleget, mely a szívekből árad
messzire szállva az éteren.


Valami kristálytiszta hangot,
mely a légtérben úgy rezeg,
mint a legszebben szóló akkord,
melyre mindenki felfigyel.


Ez a karácsony más legyen most!
Övezze annyi szeretet,
melynek melege átjár mindent,
messzire űzve a hideget.


Szegénynek adjon terített asztalt,
s ki fedél nélkül van, fedelet,
Adjon a süketnek tiszta hangot,
s a vakoknak végre fényeket.

Hadd legyen boldog minden ember,
aki csak él e földtekén,
boldogabb jövőt, édes álmot
hozz Uram! S mondd, hogy van remény!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 4
Meggyulladt már az utolsó gyertya
a díszes adventi koszorún,
halvány fényével világítva
s oldalán viaszkönnye hull.
Sápadt lángjában bűvös fény van,
szinte átjárja mindenem,
még a szívem is. Szinte lüktet,
hiszen az ünnep közel.
Szemem ragyog most örömömben,
hiszen most itt a gyermekem,
akit régóta hazavártam,
és végre itt van énvelem.
Másik szememből bánatkönny hull,
hiszen másik is van nekem,
akit ugyanúgy hazavárok,
de nem lehet mégsem velem.
Úgy szeretnék most kettészakadni,
hogy mind a kettővel ott legyek,
de nem tudok, pedig úgy szeretném,
hogy mindegyik velem legyen.
Milyen jó lenne csillaggá válni,
amely mindenhol ott ragyog,
hogy őrizhessem mindig az álmuk,
beragyogva az ablakon.
Vagy csak szellőként ott legyezni
ameddig el nem alszanak,
s álmukban arcuk megsimítni,
hogy szebbé tegyem az álmukat.
Szeretnék, de nem tudok semmit,
csak azt az egyet tudom,
amíg a szívem egyet is dobban,
ő értük imádkozom.
Istenem! Kérlek! Vigyázz rájuk!
Hisz én már nem tehetem!
Nem kérek semmi ajándékot,
csak ezt! Ezt add meg nekem!
Nekem az ünnep akkor ünnep,
amikor velük vagyok,
s szívem melege arra árad,
kit szeretek. Nagyon- nagyon.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 4
Ünnep lesz megint. Valahogy mégis
csendesebbek a nappalok,
nem látok annyi vásárló embert,
halványabbak az ablakok.

Nem világít most annyi izzó,
nincsenek díszek az ablakon,
pedig az utca fényárban úszik;
s a lámpaoszlopon dísz ragyog.

Hiába vannak nyitva a boltok
rogyásig tömve áruval,
legtöbben már csak nézelődnek,
ökölbe szorítva markukat.

Pedig dolgoznak éjjel- nappal,
mégis: alig van kenyerük,
legtöbbjüknek csak éhbért fizetnek,
s a bank elveszi mindenük.

Mért büntetsz annyi ártatlan embert?
Mondd meg nekem! Ó! Istenem!
Nézz le a földre, hol könnyes arcok
viaszfehéren fénylenek.

Van, kinek szinte két kézzel szórod
a pénzt. Ők mért oly kedvesek?
Hiszen amíg ők tékozolnak,
kik robotolnak, csak tengenek.

Nézz le a földre, s tégy igazságot,
Hozz végre Áldott Ünnepet!
Hisz minden ember, akárhol él is,
hozzád esd, hisz a te gyermeked!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 5
Barátosném. Szörnyű az élet!
Hűvösek már a nappalok,
csupasz ágak közt dermedten nézem
a padot, hol ültünk. Most fagyos.

Ülünk e még itt együtt, nevetve?
Lesznek e gondtalan napok?
Hisz a sors elvett mindent, mi szép volt,
csak bút, és fájdalmat hagyott.

Mennék hozzád, de gyöngül a lábam,
addig menni már nem tudok,
közel vagy hozzám, mégis oly távol,
de most is ugyanúgy gondolok

rátok, mint mikor bográcsoztunk,
s az étel illata megcsapott,
gyermekeinknek kacajára,
mely a fülemben itt zsibong.

Az enyéim távol, sorsuk követve,
és most egyedül itt vagyok,
bár az életnek ez a rendje,
mégis: hatalmas űrt hagyott.

De te ne búsulj! Van, miért küzdj!
Amíg körötted ott bolyong
gyermeked, és a karodba zárva
mind magad mellett tudhatod.

Más a sorsunk, de anyai szívünk
mégis csak őértük dobog!
Mit számít az, hogy mi lesz vélünk?
Csak ők legyenek boldogok!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 5
Ma lett volna a születésed napja,
de elragadott a rút halál,
oly hirtelen, hogy nem tudtál szólni
semmit, és ez most annyira fáj.

Nincsen már könnyem. Nem sírok többé,
csak pár csöpp gördül az arcomra már,
de a lelkem még ugyan oly tépett,
mint a viharban ázott madár.

Megkövült könnyek gördülnek végig
kopott szívemnek elhalt érfalán,
elzárva tőlem ezernyi érzést,
amely nyugalmat hozhat reám.

Nem tudok neked mondani semmit!
Hisz már messze vagy. Nem hallanád.
Ahol te nyugszol nincsenek hangok,
csupán egy sötét árnyékvilág.

Mégis: Istentől azt kérem néked,
legszebbik álmod küldje reád,
s nyugalmat nékem, hiszen még úgy fájsz!
De te csak álmodj. Jó éjszakát.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 4
Szeretlek úgy is, ha nem láthatlak,
s csak a fényképed nézhetem,
nekem elég, ha látom az arcod,
vagy magam elé képzelem..

Szeretlek úgy is, ha nem láthatlak,
és csak egy pár sort írsz nekem,
hiszen hozzám szól! Nekem írod,
s szinte gyógyír a lelkemen.

Szeretlek úgy is, ha hűvös éjjel
álmomban vagy csak itt velem,
s mikor álmomban megsimítasz,
szinte érzem a két kezed.

Szeretlek úgy is, ha száz határ van
köztünk és utat nem lelek,
amely tehozzád elvezetne,
bár fáj, hogy nem vagy itt velem.

Szeretlek úgy is, ha nem tudsz adni
semmit, csak maradj meg nekem,
csillogó fényként életemben,
hiszen te vagy a mindenem!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 4
Magamba mélyedve járok az úton
s közben tűnődöm: mit vegyek?
Valami kedves ajándékot,
amely csak engem jellemez.

Aranyló tárgyat? Csillogó díszt?
Az drága. Nem jut rá nekem.
S hiába jutna, csak egy dísztárgy,
de mégiscsak értéktelen.

Szeretnék valami olyasmit adni
melyben a szívem benne van,
amit nem lehet pénzért kapni,
és mégis: oly nagy ára van.

Meleget, mely a szívemből árad,
s felmelegíti mindened,
mint a sugárzó nyári napfény,
simogatva a testedet.

Nyugalmat, amely úgy vesz körbe,
áthatolva a lelkeden,
hogy beleremegj, ha arra gondolsz
hogy talán elveszítheted.

Valami féktelen szeretni vágyást,
amelyben végre megpihensz,
mint folyóvíz, mely a tengerhez érve
úgy érzi, hazaérkezett.

Valami fénylő, tiszta lángot,
amely átjárja mindened,
s szeress úgy, ahogy én tudlak csak,
minden ízemmel, teljesen.

Valami édes melegséget,
mely úgy járja át a bőrödet,
hogy beleborzongj, ha arra gondolsz,
milyen is lenne nélkülem.

Hiszen tudod, hogy úgy szeretlek!
S neked adnám most mindenem,
nem kérnék érte mást cserébe,
csak azt, hogy melletted legyek.

Ha kell, tűzként, hogy őrizzem lángod,
s felgyújtsam hogyha kell neked,
s úgy vigyáználak, őriznélek,
hogy nehogy megégesselek.

Vagy mint egy fénylő esti csillag,
mely lámpásként világít neked,
minden kis fényét reád ontva,
amíg sápadtan megpihen.

Őriznélek, mint legdrágább kincsem,
hiszen te vagy a mindenem!
S nem kérek érte mást cserébe
csak szeress, ahogyan én teszem.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 4
Gyönge vagyok. Testemben láz van.
alig érzem a lábamat,
mintha valami földre húzna,
mint a hínár, mely rám tapad.


Lábamon, körbetekeredve,
s úgy fáj, mint véres húscafat,
melyet eleven testemből téptek,
de sajgó darabja ott maradt.


Nem is tudom, már mi fáj jobban.
A testem, mely lüktet lázasan?
Vagy a lelkem, mit összetörtek,
s földbe döngölve ott maradt.


Tudom. A testre van sok gyógyír,
amely enyhíti kínomat,
de a lelkem az épp úgy vérzik,
mintha tőr vájná húsomat.

Mégis tudom: le fogom győzni!
Legyen bármilyen bősz vihar!
Bárhogy ledöngöl, talpra állok,
Hogy csak azért is visszakapd.

Mind azt a kínt, mit te okoztál
százszor! Ezerszer megkapod,
hogy megérezd végre mit ártottál,
s ne legyen többé nappalod


anélkül, hogy ne fájjon szíved,
amiért ártottál oly sokat,
s gonosz szíved ezer darabra
törjön, hogy ne bánts másokat!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 0
Hol rontottam el? Önmagamtól kérdem,
hiszen nem volt, csak egyetlen hibám,
szerettem volna mindent neked adni,
de nem adta meg ez a gonosz világ.

Nem éreztem a lassan pergő percet,
amely úgy folyt át szívem érfalán,
mint a vér, amely ereimben árad
magába fojtva szívem dallamát.

Nem tudtam mondani mennyire szeretlek,
s nélküled nincs más, csak halott némaság,
elmondanám, de megrekedt a hangom,
hangszálam néma. Csak lelkem kiált.

Oly messze vagy, és nem látod arcom
s szemeimben a könnyes csillogást,
amelynek gyöngye temiattad csordul,
arcomon végig, mint egy forradás.

Hol rontottam el? Hisz annyira szeretlek!
Minden lélegzet teérted zihál,
amely oly mélyről felszakadva hallik,
mint a sóhaj, mely lelkemből kiált.

Hogy mondjam el, hogy nélküled minden
céltalan, néma önmarcangolás?
Te vagy mindenem! És ha nem jössz vissza,
belehalok. Már nem bírom tovább!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 1
Az én kiskutyám a legjobb a világon,
hiszen lesi, várja minden pillantásom.
meleg szemeiből sugárzik a hála,
örül, ha gazdáját boldognak találja.

Úgy szalad elébem, olyan csaholással,
piciny kis orrával kezemet szaglássza.
Olyan, mint egy gyermek, és úgy bújik hozzám,
nem is bírnám ki, ha meg nem simogatnám.

Hozzám bújva néz, ha dúl bennem a bánat,
meg-megnyalogatva szomorú orcámat.
Nincs igazabb dolog ezen a világon,
kutyánál sosem lesz igazabb barátod.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 2
Debreceni Zoltán - Még ölelni akarlak...

Ölelni akarlak szorosan mind a két karommal.
Letagadni, hogy vén lettem a reszkető ajkammal.
Simogatni akarlak sokáig a megvénült kezemmel.
Gyönyörű arcodat nézni mind a két szememmel.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 10
Szeretem csókolni a szád,
testednek szívni illatát.
Szeretem látni szép szemed,
ők is ölelnek engemet.

Szeretem hallani hangod,
szeretem élvezni mosolyod.
Szeretem simogatni kezed,
szeretném ölelj engemet.

Szeretem csodálni tested,
szeretem, ha fűt szerelmed.
Csókod éget, pihegésed,
hangod susogjon fülemben.

Szeretem lelked szerelmét,
szeretem szíved zenéjét.
Szeretem mert tested enyém,
vágyad, sóhajod szálljon felém.

Köszöntve mindig ölellek,
egyetlen drága szerelmem.
Napod áldott örök legyen,
kívánom, hogy boldog legyen.

2022.06.24.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 3
Egy olyan csodálatos dolog a szerelem,
ami boldogsággal és szeretettel tölt el.
A legszebb érzelem mi elárasztja a szívem,
az ereimben még a vér is fel pezseg.

Csodálatos érzés, mely lelkemből ered,
feltölt, erőt ad, hihetetlen energiát szabadít fel.
A túl áradó boldogság mit érzek szívemben,
a mennyekig repít és lelkemig hatol bennem.

Egyszerűen varázslatos ez az érzés, amit
a szerelem mérhetetlen ereje ad nekem.
Boldogságot, örömet és túláradó szerelmet,
ezt érzem én, mert így szeretlek én kedvesem.

2022.06.27.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 8
Egy álom amiben vagyok,
remélem egész életem végig álmodom.
Veled boldog vagyok csak Téged szeretlek, mindig ezt akartam, hogy ilyen boldog legyek.

Megmutattad, hogy létezik igaz szerelem,
mióta veled vagyok megváltozott életem.
Csak érted élem minden napom,
s amire szükségem van tőled megkapom.

Ha százszor ennyi időt veled tölthetnék,
a legboldogabb ember én lennék.
Mindig veled leszek, soha nem engedlek, boldoggá teszem egész életedet.

2022.06.28.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 8
Szívem vidám és zakatol,
benne elmondd minden szót.
Igen a szó mi mindennél szebb,
az a szó nem más mint, hogy szeretlek.

Benne dalol és igen vidám,
felszáll, repdes mint egy madár.
Száll a szívem egyre feléd,
elmondja, hogy van még remény.

Igen szívem csak feléd száll,
mikor szíved nekem dalol már.
Neked adom szívem nyíló virág szálát,
benne illat és a varázs.

Kezembe veszem és átnyújtom,
mintha szívem lenne mi úgy dobog.
Zengi neked dallamát,
szeret téged egy életen át.

Érted dobog, érted reszket,
oly nagy benne a szeretet.
Feléd nyújtom érzem szíved,
mi úgy dobog mikor feléd lépek.

Érzem szíved vad vágyait,
mi kitárul, ha szívem érzi.
Benne a szerelem lángol, ég,
mi erősebb a földön mindennél.

Száll a szívünk a magasba fel,
ott érzi, hogy mennyire szeret.
Szabadok és vidámak,
mint egy madár szárnyakat kap.

Szállnak, szállnak egyre feljebb,
hol meglelik a földi kincset.
Nem más az mi két szív egyben,
mit Isten akkor eggyé szentelt.

E két szívnek csak egy dolga van,
hogy eggyé váljon és uralja.
Szeretetet, békességet,
mit a szíved úgy keresett.

Felszabadít és szárnyakat ad,
hogy együtt repüljenek a magasba.
Igen nagy a szeretet,
mit két szív akkor észrevett.

Ó kezedben nyíló rózsaszál,
szebb nekem mint bármi más.
Szeretlek egy életen át,
szívem szívednek kitárult már.

Igen nyitva szívem,
tudja azt, hogy mit kért tőlem.
Puszi, csók és ölelés,
az mit vissza küldök én.

Egy madár mi messze száll,
elviszi szívem halk szavát.
Érted dobog, érted reszket,
oly nagy benne a szerelem.

2022.06.26.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 17
Két szív egy éjjel a csillagos ég felett egyé vált,
szép hónapok és éven át.
Szép volt, vidám minden perc,
mit veled töltöttem, ezen az éjjelen,
boldogság és vággyal tele, ezt érzi az én szívem.

Boldog voltam mint soha tán,
hogy enyém lettél azon az éjszakán.
Szemedben a fény olyan volt,
mint még soha más ezen a bolygón.

Szíved karolt és szeretett.
ez volt életem legszebb perce.
Olyan volt ez mint egy álom,
megtaláltam a boldogságom.

Közelséged szívem dobbantja,
nincs is ennél szebb csoda.
Mikor szíved hozzám szól,
minden perce olyan megható.
Érzem szíved bennem dobog.

Ez olyan érzés mint egy vágy,
amit a szív mindig kíván.
Szíved húz és nem ereszt,
mert tudja , hogy ez a lüktető ereje.

Szívedben a vágy nagyobb,
mint te azt hitted azon a hajnalon.
Szíved tudja mit akar,
az én szívemet magadnak.

Azért szeretsz te annyira,
mert a szíved az én szívem akarja.
Kérted szívem egy hajnalon,
meg is kaptad azt ott akkor.

Szívemben a szíved él,
nincs ember ki ezt elvenné.
Ember párjára úgy talál rá,
hogy szíve halkan muzsikál.

Ezt a dallamot kell meg halld,
hogy tudjad szíved mit dalolna.
Azt a dallamot üti szíved,
hogy el ne engedd azt a szívet.

Minden csillag azért fénylett,
hogy vedd észre, hogy van egy ember,
ki a te szívedet ragyogja be.
Neked adta azt a szívet,
hogy ragyoghasson a te szíved.

E két szívnek volt egy álma,
mi beteljesült mostanára.
Szikrázott a boldogságtól,
úgy ahogyan még semmi mástól .

2022.06.26.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 10
Debreceni Zoltán - Vasmadár töri meg a csendet...

Elmerengek a néma pusztaságba.
Boldogan nézek a zöldellő határra.
Bokrok leskelődnek nézik a hegyeket.
Eltüntek az égről nincsennek fellegek.

Néha egy repülőgép töri meg a csendet.
Nagy morajjal a határ fele mennek.
Elcsendesedik szép lassan az ég.
Madarak dalolnak az égen szanaszét.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 30