Versek
Témakörök szerint
Szerelem (383)
A nap verse
Nők napjára
Nők nélkül a világ elképzelhetetlen.
Kolostori létet, jaj, ne is említsem!
Már Ádám is tudta: Éva csodálatos,
S Édenkert árán is nagyon ajánlatos.

Gondoljunk Heléna bűvös szépségére -
Visszanyerésének Trója lett a bére.
Hősök ontott vére fűződik nevéhez.
Költői ihletet ma is engedélyez.

A szebbik nemnek is adatott hatalma.
Nagy Katalinnak így híres volt uralma.
Saloménak tánca fejjel lett fizetve.
Antonius veszte Kleopátra tette.

Minden értelemben nő a férfi mása,
Akár a győzelme, akár mint bukása.
Mindezt én őszintén, nyíltan híresztelem,
S nőknek csodálatát íly mód ünnepelem.
Legújabb versek
« Első oldal
1
...
of
159
Gyere simogasd meg az arcomat gyötri a bánat.
Boldogságot keresek de sehol nem találok.
Gyönyör?ek a lányok de más szemébe néznek.
Rám mosolyognak aztán tovább is lépnek.

Megöregedtem elteltek az évek,
Ócska lettem bel?lem nem kérnek.
Furcsa ez a világ bármely oldaláról nézem.
Csak a madár repked oda fenn az égben.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 3
Várlak téged minden percben leslek az ablakon.
Szeretném látni mikor mosoly fakad az ajkadon.
Biztosan utálod a szerénységet amiben én élek.
Vagy a szépségem kifakult értéktelen néked.

Sz?ke hajad itt lebeg a szemem el?tt a korom sötétségben.
Képzeletben megsimogatom mert nagyon kedves nékem.
Ha egyszer megérkeznél az örömt?l repdesne a szívem.
Én lennék a legboldogabb ezen a vidéken.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 1
Szeretlek téged az Isten a tudója.
Te vagy a szívemnek a hajtó rugója.
Ha majd egyszer feléd vet a sorsom.
Vigyázz a szívemre nálad ne csalódjon.

Sokat csalódott kesergett eleget.
Pedig h? volt csak egyet szeretett.
Ne vessünk boldogan a csillagos egekre.
Nagyon vigyázz az ártatlan szivemre.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 1
Dicsekszek benned az egész világnak.
A pusztába a rétnek és minden vadvirágnak.
A madaraknak is sokat beszélek rólad.
Némán néznek rám s csendben hallgatnak.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 1
Szürke télben is várlak téged,
a hidegben is forr a vérem.
Gyere csókolj, csókolj engem,
hidd el téged, nagyon szeretlek.

Gyere csókolj, vagy én csókollak.
Elhagyni sohasem akarlak.
Szőke hajad hadd fedje arcom,
ahogy némán a szád csókolom.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 16
Ősz honol a tájon, némán sétál a puszta rónaságon.
Tükörként tekint rám a megvénült Tisza,
a béka is a vizét néma csendben issza.
Csendes minden megsárgult a határ,
elnémult a tágas nagy Hortobágy.

A csárda is búsan tekint a haldokló pusztára,
A Pásztor Múzeumra a reszkető világra.
A cigány sem muzsikál elnémult a nóta,
az egész tájat lassan majd fehér hó borítja.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 2
Gyere bátran fogd meg a kezemet,
nézd meg a környező szememet.
Régen gyötri már a szívemet a bánat.
Csókolj meg és mindent megbocsájtok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 4
Szeretnék a karjaiban ébredni reggel.
Szorosan ölelelni mind a két kezemmel.
Nézni mosolyogva az álmos két szemedet.
Hallgatni némán a dobogó szivedet.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 7
Annyi minden felkavar
A belváros nyugtalan
Forgatagában, éjjeli bárok
Fényei, a villamos nyikorgása...

Mulatnak! Éjjeli szerenádok
Hangjai hatnak rám, csendes lelkemben
Kavarognak még a hajdani Budapest
Régi macskaköves utcái.

A Móricz Zsigmondi megálló,
Ponyvaregény, a könyvszekrények,
Gyertyák leégett csonkjai.
Az a pince még talán azóta is engem vár!

Az ottfelejtett álmok, éjszakai látomások
Hangjai visszhangoznak a múlton
Keresztül, és én a jelenben kapom el...
Sorokká formálom, ez egy régi álmom.

Mindig megihlet ez a város,
Lélekben Budapest utcáin járok...
Az éjszaka fényei ilyenkor a legszebbek,
Most is hív, látom már, felvette fényes ruháit.

Énekek, dalok szólnak, szerenádok
A szívekbe lopnak a jelenből a
Múltba áthaladó régi, szép emléket.
S én csak nézek, már értem a fényeket.

Amik megigéznek, a most gyönyörű
Pillanataiba átnyúl a jövő, s talán a
Képeken látjuk majd múltunkat és a
Jelenünk ép felvillanó fényeit.

Elkapjuk, s rútul vad élményeket
Temetünk el, mik ott voltak,
De igazán senkit meg nem hatottak.
Azok a régi emlékekbe temetve ottmaradtak.
Beküldő: Kónya Mihály
Olvasták: 3
Veled vagyok mint az éggel a nap.
Bárhol vagyok hallom a hangodat.
Szobámban minden rólad mesél,
a régi asztal és mellette a szék.
Ugye fáradt vagy én is érzem,
pedig némán csak eget nézem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 4
Mikor lemegy a nap és beköszönt az este,
Te jutsz nekem mindig kedves az eszembe.
Hogy mért szeretlek még ma is, nem tudom,
De rád gondolok midig mikor gyötör a fájdalom. .
Rádgondolok mikor szorítja a szívemet a bánát. Ölelni szeretnélek, forrón csókolni a szádat.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 3
Kellesz nekünk, karácsony!


Kihalt utcákon pislákol a remény,
feldíszített tereken csak szél zenél,
hó sem esik, szürkén ásít a város,
- én halkan kérdezem hol a karácsony?
Ott van, nézd!- ott hol a szeretet nyílik,
zárt ablakok mögött aranylón izzik,
nem kell a pompa, elég a pillanat,
melenget, izzik karácsony csillaga.

Mézillatú szobákban mosoly ragyog,
fenyőágon gyertyalángú csillagok,
gondbarázdált arcokon éledő hit,
angyalkezek hintik remény gyöngyeit.
Lassan szétterül lelkünkben a béke,
ezüstfehérben újra jóság ébred,
- és súgva kérdezem ez a karácsony,
ez, mikor az ünnep ölel magához?

Lassul a világ, az idő szinte áll,
a félelem, aggódás még meg-megáll,
temérdek könny, és fájdalom kíséri,
halvány még a remény, mégis megérint.
Szívünkben békésen szuszog az ünnep,
szelíd csend vigyázza meghitt percünket,
- mégis kérdezem, hol van a varázslat?
Fehérlő függönyök rejtik a választ.

Fűtött szobákban a lebbenő árnyak,
dobbanó szeretetgömbökké válnak,
pillanatokba karcolva a csodát,
ajkak rebegik a hálatelt fohászt.
Zúzmarás éjben, fenn a bársony égen,
feldereng egy csillag tündöklő fénnyel,
- ilyen a karácsony,- csendes békesség,
vele hit, remény, szeretet lépdel még.


2020.12.15.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 19
Karácsony estéjén


Hófehér selyembe öltözött a táj,
jégcsipke tündököl fenyvesek hegyén,
csillagok fényében aranyló bűbáj,
hozzá szél komponál mennyei zenét.

Angyali érintés szűzi tisztaság,
szeretetről szól ma a születő fény,
aranylón lobog az összes gyertyaláng,
szívemben feléled újra a remény.

Az éj kék bársonyán ragyogó csillag,
régi karácsonyokba repít vissza,
hallom messziről csilingelő hangod.

Angyalharangként öleli lelkemet,
hömpölyög, árad, mint égi csermelyek,
ünnepet szépít,- itt van emléked.


2020.11.25.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 17
Advent fénye


Édeni fényét,
mennyei ékét,
rejti az égbolt,
álmodozón.

Itt suhan; érezd,
éneke ébreszt,
csillan az advent,
várakozón.

Bársony a csend kint,
és öröm érint,
árad a fénye
glóriaként.

Múltat idéző
égi kitérő,
végtelen emlék,
vágyakozás.

Angyali hárfák
zengik a hálát,
szárnyal a hang már;
emberekért.

Ünnepi éjben
angyali kékben
templomot épít,
míg a hit él.


2021.11.25.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 20
A múlt néha könnyeket csal a szemedbe.
Ha a jelen beleköp mind a két szemembe.
Mosolyogva nézel az emberek szemébe.
Pedig fájdalmat érzel a szomorú szívedbe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 16
Gyere csókolj meg nézél a szemembe.
Belevésem magam mélyen a szívedbe.
Nem kapar ki onnan senki a világon.
Csak egyedül a kegyetlen halálom.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 15
Bolyongok Kékestetőn a megsárgult tájon,
a sűrű eső mossa rajtam a kabátom.
A szép emlékek mind hozzám szegődnek.
A régi múltunkról, de sokat mesélnek.
Kihalt itt minden sírni csak a megsárgult fák látnak.
Az esőcseppekkel a könnyeim mind sárrá válnak.

Kékestető: 2021 őszén
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 5
Ma van a kedvesség világnapja!
Jó voltál-e bárkihez ma?
Volt-e kedves tetted?
Mire büszke lehet szíved!
Mondtál-e bárkinek szépet,
Voltál-e ki más életébe örömöt csempészett,
hogy rád így emlékezzen.
Szerettél-e becsülettel,
Elhalmozva mást kedvességgel!
Tudod egyszer minden vissztér.
Tilsztelj meg másokat,
Légy mindig kedves,
hogy tükörbe büszkén nézhess!
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 7
Télapó gyere már,
kiraktam a kis csizmám,
nagyon jó voltam ám!
Tudod te azt télapó?
Milyen gyorsan csúszik a szánkó?
Repültem a domboldalon,
mint te a rénszarvasszánon!
Tudod te azt télapó?
Nagyon gyorsan felnövök,
és segítek neked!
Szívesen átveszem a helyed.
Én is tudom ki a jó gyerek,
mindig mondja anyukám,
ne légy rosz fiacskám,
mert üres marad a csizmám!
Tudod most már télapó?
Felnőni csudajó!
Ha te leszel a télapó!
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 4
Szerény szobámba elpihen a csend,
csak a szomorúság matat idebent.
A szívembe érzem néha belenyilal.
Mert bánat odabent jól belemar.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 10
Magadat add mindig ne akarj más lenni.
Így biztosan tégedet fognak majd szereretni.
Nézél bátran mindennap bele a tükörbe.
Majd utána mosolyogj az emberek szemébe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 10
Bejárom a puszta rónaságot.
Még nem látok mezei virágot.
Szendereg a föld de már látom
álmában mosolyog egy kicsit.

A nap erőtlen sugara simogatja a szemét.
Mint jó édesanya a drága gyermekét.
Nem sokára felébred mert jön a gyönyörű kikelet.
Virágba borúl a rónaság a sok madár is vidáman csicsereg.

Hortobágy: 2011 tavaszán...
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 5
Bejárom a puszta rónaságot.
Még nem látok mezei virágot.
Szendereg a föld, de már látom
álmában mosolyog egy kicsit.

A nap erőtlen sugara simogatja a szemét.
Mint jó édesanya a drága gyermekét.
Nem sokára felébred, mert jön a gyönyörű kikelet.
Virágba borúl a rónaság a sok madár is
csicsereg.

Hortobágy: 2011 tavaszán...
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 5
Ha rád nézek s látom a formás fenekedet.
Az ágyba szeretnélek vinni azonnal tégedet.
Pedig a szex helyett először csókolni ölelni kéne.
A szívünket szerelemmel jól teletömni.
Mikor már a szívünkbe nem vér semmi.
Akkor kéne a testünket hagyni egybeforrni.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 6
Debreceni Zoltán - Dombay tó partján ...

Bandukol a hold a magas hegyek között.
Itt már minden fekete sötétbe öltözött.
A Dobay tó nagyra kinyitja a szemét.
Nézi a hegyeket, mint anya az édes gyermekét.

A hold is megmárkózik benne,
megmossa a szemét.
Frissen bandukol utána, a magas ég közepén.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 4