Versek
Témakörök szerint
Szerelem (274)
A nap verse
Mint vén hold


Mint vén hold az égen
mely újra megfogyott
halványan,sárga fénnyel,
mely ismét megkopott.

Úgy fekszem én is éppen
megfogyva,törve most
hideg szobámban árván,
lelkem megfagyott.

De midőn jő az új nap
s a vén hold újra nő
úgy fogok én is lassan,
fájón ébredni föl.

Lelkem mint a szélvész
új erőre kap,
s könnyeim minden cseppje
virágot fakaszt.
Legújabb versek
« Első oldal
1
...
of
92
A gyarló ember önképét, hit éri, vagy ölelés, megrezzen,
Alig pislákoló zsarátnokom felett, korom fátyla lebben.
A zsarátnokom kormot árasztva, kicsit is világol helyén?
Élet legyen szelíd, vagy vad, érzelem lángol a tűz rejtekén…

Mennék én előre,
De nagy kérdés, merre?
Ha zsarátnokom nagy lánggá fújom,
Lesz értelme, hogy vívom a harcom?

Vecsés, 2014. február 10. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2
Hétköznapi pszichológia…

(Senrjú)
Biz’ ez a kérdés
Nem annyira egyszerű!
Békevonat: huss!
*
(Senrjonix)
Aki megy, az csalódott!
Maradó a rosszat folytatná!
Formaváltás jó?
Gyerekkel ki és mit-is fog kezdeni?
Érdekeket hogy lehet egyeztetni?

(HIAQ)
Ha van közös gyerek,
Akkor talán jó megoldás!
Ez kényszer a köbön!

(6 sorosban)
Akik szakítanak, azok már közel nem egy síkon mozognak!
Egyik elmegy, a másik meg sokszor végzetesen marasztalá.
Sok minden lehet oka, de ezek páronként mind-mind változnak!
Ha,
Meg, ha ő menni akar, akkor a másik miért marasztalá?

Belső zűrzavarok nagy kompromisszumtól bizton' nem változnak!
*

Bejátszanak az ambivalens érzések, meg a saját (talán téves!) akaratunk,
Nem biztos, hogy a távozó fél a hibás, lehet, valósan menekül… Mást akarunk?
Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elmenő félnek derül ki... menekül!
Régen, elnézte, mert ő nem ilyen lovat akart és ebből ő most kimenekül…

(3 soros-zárttükrös)
Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot,
Lehet az, hogy életben most ismerte föl a valóságot...
Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot.

A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság,
Mindkettő fél lelke bánja, így ez nem az igazi nagy bátorság...
A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság.

Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 0
Zöld fák ölelésében hullámzik a tó,
Az Ég megmutatja, lelkednek mi való.
Aranylik a víz a napfényben,
Higgy hát a természet erejében.
Valaki az Égboltot színesre festi,
A felh?b?l egy kép rajzolódik ki.
És mint fent, úgy lent
Utadat az Ég kíséri.
Angyalok vigyáznak Rád,
És ha a gonosz felt?nik, hogy elcsábítson,
?k jelet küldenek, hogy megtartsanak az úton.
Isten szeret engem, és vigyáznak énrám Odafent,
Biztonságban vagyok, védelem alatt állok,
Csak ki kell nyitni a szemem.
Szívedbe súgják üzenetüket,
És ha nyitott a szíved, meghallod, mit üzennek.
Vigyáznak Rád, óv, véd a természet,
Most már tudod, merre tarts,
És hol találod a helyed.
Beküldő: Rónai Gabriella
Olvasták: 7
Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?

Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek!
Életet… élem és élvezem, és felnevetek.
Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek.

Kell
Kezed!
Kezembe
Helyezd eme
Percben. Ne kérdezz!

Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek.
Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek.

Mért
Kérnem,
Mert enyém?
Éppen ezért,
Nem kérem, veszem.

Megérkeztél, remek lesz nekem veled,
Kedvesem, remek ez elméd… fejedben.
Lehet szétesett? Mert, én meghegesztem…
Neked ezt, segedelemmel megteszem.

Még
meg sem
tetted, mért
Vezekelnél?
Ne emészd lényed.

El kell még mesélnem, szerencse lett végre gyermekem,
Vele kelek-fekszek. Nevetségesen he-herészek.
Ez év embere, ezt elnézte nekem. Reménykedek.

Ne
Engedj
Kedvesem!
Szeretetre
Éhezve mennem.

Én szerencsémre leheveredtem,
Fejem letettem, Bécs térképemen.
Fekve, de remegve vezekelek.

Te
Velem,
Én veled,
Lehetetlen!?
Ez reménytelen?

Lélek leheveredett, megértést keresve,
Heverésznem kell de, nem heveny elmerengve.
Kedvesem, emlékek bennem megrekedtek,
Lét végén... régen-fényében elmerengek.

Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 13. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Tedd kezed kezembe...”
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 5
Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?

Lépj
Egyet,
Egy lépést.
Nem észleled,
Lelkem zenéjét?

Csendes reggelen, még egyet szenderegve,
Ébredezek, mert megyek messze.
Veled megyek, merre? Ezt nem lelem,
De, lehet esetleg remek reményem?

Mért
Vezet
Képzelet
Téves helyre?
Reményt nem vesztek.

Erre kell lenned, mert emerre
Vezet lelkek képzelete, messze.
Nem erre kell keresnem?

Még
Remény
Bennem él,
Kereslek én.
Mért rejt messzeség?

Elmém lépett, eme nem rest lehetségest,
Megmenthetetlen létemet, e fényességest.

Kell
Érzés,
S szeretet,
Kellesz kedves!
Mért lehetetlen?

Menjek esetleg egy egyben,
Te meg, esetleg, helyben, szemben?
Megverekszem, mert helyem legyen veled szemben!
Érzed? Esdek, mert nekem ez helyem, végzetemben.

Még
Merre
Kell mennem?
Merre vesztél?
Képzeletben élsz?!

Hej! Megleltelek, de nem értem,
Szeretet a fék-elem és én sejtem.
Menten lever lélekben e félelem.
Keresem éjeken… ez szerelem?

Lenn
Délben,
Fenn éjjel,
Kereslek én.
Kétség nem ér el.


Vecsés, 2017. november 1. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:
,,Kereslek, de nem lellek...’’
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2
A télről, kínai versformában…

Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön,
Szánkós... ráköszön.

Immár hajnalpír hasad,
Fénye határra tapad.
Megjött a szép kikelet,
Szellő csókol s elszalad.
*

Hófelhők
Borítják tájat,
Színük egy szín fekete.
Erdei út, holtjárat.
Út, jeges járat.

Harmat lepi a határt,
Szellő viszi illatát.
Akár egy virágoskert,
Lásd, a színpompás határt.
*

Domboldal
Szánkósok helye,
Gyerekzsivaj hallatszik.
Közeli földút helye,
Hóban elrejtve.

E szépség olyan csodás,
Éled érzés s vágyódás.
Jöjj ki velem a rétre,
Oly jó az álmodozás.

Vecsés, 2018. február 10. – Szabadka, 2018. február 12. – Kustra Ferenc József -Kínai „bambuszköltészet”= az írásom:„Yijiangnan” , szótag: 3-5-7-7-5 Rímképlet: xaxaa. – alatta: Jurisin Szőke Margit írása: „zhuzchici” 4x7 szótag Rímképlet: aaxa. (x=végtelen)
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 5
Hétköznapi pszichológia… ironikusan…

Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit,
Jót-rosszat, boldogságot-bánatot, igazit vagy talmit,
Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit.
*

Egyesek meglásd, próbára tesznek, mások meg kihasználnak,
És ez nem lesz kedvedre, nem szerez neked örömöt.
De közben előfordulhat, hogy egyesek meg tanítanak…
És
Ez a sok rossz között, szerez neked életörömöt.

Ezek a találkozások, majd meglátod, hogy rád… jól hatnak.
*

Sokból tanulhatsz... tanulságot vond le te,
Meglásd, semmit nem vesztesz, csak nyerhetsz vele,
Sokból tanulhatsz... tanulságot vond le te.

Vecsés, 2017, november 19. – Szabadka, 2018. február 21. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit és a címe:
,,Mindegyiktől kapsz valamit’’
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2
Vagyok én árva,
Énekli
Madárka

Fent van az ágon,
Dalol… fájón.
Nekem mondja.
Mondanivalója…
*

Az erdő
Lombja
Mesélő.

Nekem susogja,
Mily’ ember sorsa.
Virág illata,
Vak rosszat hozza.
*

Néznek levelek,
Milyenek
Emberek…

Azonos vagyok,
Vajh’ haldoklok?
Létem köntöse leng,
Lelkem folyvást eseng.
*

Álmaim csúcsa
A jólét
Húsa.

Körtáncom egyedül
Vágyom rendületlenül.
Képzelgek hihetetlenül,
Vágyódok olyan tehetetlenül.

Vecsés, 2019. április 24. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 3
Elmész? Hisz nem tart itt semmi.
Maradsz? Hisz nem tart itt semmi.
Mikor mész? Hisz nem tart itt semmi.
Meddig maradsz? Hisz nem tart itt semmi.

Elmész? Tudom, hogy vár a világ.
Maradsz? Tudod, hogy vár a világ.
Mikor mész? Tudom, hogy vár a világ.
Meddig maradsz? Tudod, hogy vár a világ.

Elmész? Meg kell találnod önmagad.
Maradsz? Meg kell találnod önmagad.
Mikor mész? Meg kell találnod önmagad.
Meddig maradsz? Meg kell találnod önmagad.

Maradsz vagy elmész? Fontos, hogy boldog légy.
Mikor mész és meddig maradsz? A lényeg, hogy önmagad maradj.

2021. május
Beküldő: Végh Erika
Olvasták: 4
Eszem egy nagy adag kínait,
Szeretem különleges ízeit.

Üvegtészta vagy rizstészta,
Bármelyik jöhet a dobozba.

A csirke az valami csodás,
Hozzá zöldséges mártás.

Mézes szósz a tetejére,
Bambusz is jöhet melléje.

A csíp?set nem szeretem,
Ha rákerül, azért megeszem.

Pálcikát használni nem tudok,
De éhes maradni nem akarok.

Így a villával kebelezem,
A botocskákat csak nézegetem.

Ily ínyencséghez ritkán jutok,
Hát ilyenkor alaposan jóllakok.
Beküldő: Erika Végh
Olvasták: 2
Mesél a poéta…

(3 soros-zárttükrös)
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
*

Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…

(10 szavas)
Éjjel jönnek a gondolatok...
Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
*

(Haiku)
Fájdalom oka,
A tükör nem hazudik!
Őszinte tükör!

(apeva)
Fáj
A sors!
Csak ámít!
Tükröm igaz,
Mutassa valót!
*

Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
*

Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
Hogy kivettük a részünket a sok versírásból

Nem sírok... fájó érzésekről írok,
Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...

Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
Falióra négyet üt, pislogok...
*

Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
*

Álnok tükörkép,
Mindig igazat susog.
Magány, fojtogat…

Nézz
Bele!
Láthatod
Az igazat,
Nem álca mester.
*

Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
*

Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.

Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
*

Képzelet indul,
Tollpercegtetés is kezd…
Jobb lesz, ha írok!

Hajt
Érzés,
Írnom kell!
Gondolatom
Papírra vettem.
*

(10 szavas)
Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
Így aztán tollam… papírt kaparja.

Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 7
Romantikus mesében…

Este ültünk a hűs ligetbe,
Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
Fák, bokrok meséltek,
Vágyak égig értek...
Hiányérzet, mélyen lelkembe.

Hmm… a kedves nem tudta vágyamat?
Pedig, esti fény is betakart.
Fák, bokrok dugdostak
A vágyak hajtottak.
Nem orvosolta a vágyamat…
*

Éj van, hiányod fáj, várok rád...
Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád.
Vágyom az ölelést,
Mint a folyó, medrét.
Indulj! Fújja vad szél vitorlád.

Besötétedett, nagyon vágylak,
Erős, érzelmi káosz. Várlak!
Vágyok karjaidba,
Mint cajos, betonra!
Célszalagnál, nagyon akarlak!
*

Ablakomon holdfény mosolyog,
Lépteid zaját hallom... kopog.
Karok, ölelkeznek,
Vágyak teljesülnek.
Lelkünkben tavasz... patak csobog.

Állok ablaknál, holdfényt nézem,
Jöveteled neszét, megérzem…
Végre a karodban
Tobzódok vágyadban.
Lelkedet, testemmel is érzem…

Vecsés –Szabadka, 2018. szept. 27. Kustra Ferenc József – a páros LIMERIKET én írtam, a páratlant Jurisin Szőke Margit
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
(10 szavas)
Szívem nem találja nyugalmát,
Vesztett sok létcsatát, még vívja harcát.
*
Sírás-rívás, hangos jajongás… vesznek ködbe,
Rossz ez, mint a döntőben vesztes vívó csörte.
Már alkonyodik, éj közelít, még van élet,
Bármilyen volt is sorsom, enyém ez az élet.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!
Szívem fáj, szenved, vesztett sok élet csatát.
Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!

Vecsés, 2014. január 8. – Szabadka, 2018. szeptember, 26. -Kustra Ferenc József - a verset én írtam, elé a 10 szavast és utána a 3 soros-zárttükrös –t, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4
Eredeti Renga-láncversben – fél haiku láncban.

Egy csésze kávé,
Reggel első teendő.
Feldobja napom!
Uzsi sütemény,
Mellé, gőzölgő kávé!
Finom élvezet.
Egy csésze kávé,
Sok-sok rosszra ellenszer.
Javult közérzet!
Uzsi sütemény,
Lekváros a kedvencem.
Kávé gőzölög.
Egy csésze kávé,
Segít, ha fáj a fejed!
Fájdalom szűnik...
Uzsi sütemény,
Szürcsölve isszuk kávét.
Elbeszélgetünk.
Egy csésze kávé,
Nyáron kérd jég kockával.
Üdítő ital.
Uzsi sütemény,
Finomságát taglaljuk.
Kávékortyolás.
Egy csésze kávé
Mellett, társalogni csúcs.
Rohan az idő.
Uzsi sütemény.
Kávé az ölembe dőlt.
Nem kérek többet!
Egy csésze kávé,
Társsal inni nyugtató.
Békés pillanat!

Szabadka, - Vecsés, 2018. szeptember 27. – Kustra Ferenc József - A páros számú haikukat írtam, a páratlanokat, Jurisin Szőke Margit.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4
Hétköznapi pszichológia… + tízszavasban és apevában.

Munkahelyemen, feladataim becsületesen elláttam,
Alattvalóimtól feltétlenül elvártam.
Elveimért harcoltam elszántan
*

Munkában, soha nem ismertem viccet, tréfát,
Ha csak combja volt, akkor sem ettem békát!
Nálam, mese nem volt, feltörtem a csonthéját,
És
Bár nem kedvelem, de megvédem a békát.

Munka, ember alapja, ez adja portréját.
*

Szél
Törte
Faágat,
Befáslizom.
Hoz még virágot.

Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 23. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, fölé a 10 szavast, alá az apevát, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4
Az életem, lét egy nagy sakktábláján telik!
Kik velem ott vannak… csak integetek nekik.
Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne,
Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke.

A lét miben élsz,
Egy fekete, fehér lap.
Ki körül vesz, nem mind jó.

Életed nehéz,
Mert van ami fekete,
És te fehérnek hitted.
*
Sakkozni szeretsz-e,
Kedves? Kedves vagy, tán nem is?
Én feketén, te nem.
Ketten vagyunk a sakktábla,
Vagy bábuk lettünk mi mára?
*

Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük,
Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük,
Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük.

Űzzük a rosszat,
Jóból is kicsi jusson.
Így teng-leng az életünk.

Harcolunk jóért,
Néha sikerrel járunk.
Hol fenn, hol lenn? Így élünk.
*
Te király vagy, Édes...
Én paraszt. Védelek drágán.
Erőn túl is, játszom.
Veled, érted vagyok, ne félj.
Bolondok királya, remélj!
*

Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós,
Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós.
Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok,
És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok.

Kemény az élet,
S ha élet-titkot írok,
Ha megfejted őrizd azt.

Ha vérzik szívem,
És titkom versbe öntöm,
Csak olvasd, ne fejtegesd.
*
Titkot súgok, fülelj!
Versbe sírom bánatomat.
De hiába kérlek…
Te király, én paraszt vagyok.
A Halál kaszája ragyog.
*

Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat,
Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat...
Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat.

A sors ha üldöz,
S megfoszt attól kit szeretsz,
Ha túléled... csak szenvedsz.

A sors kegyetlen,
Néha rugdos, nem csak ver.
Túlélni alig lehet.
*
Neked is Kedvesem,
Ugyanúgy csillan az éle,
Mint nekem. Nem választ.
Engem visz el előbb, tudom,
De játékot el nem unom.
*

Amióta világ a sakk-világ,
S mióta az egér mindent megrág,
Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája
És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája.

Játszma az élet,
Csak sakkfigurák vagyunk,
Az élet sakktábláján.

Sakkozik a sors,
Keze húz...bábuk vagyunk.
Sakktáblán telik létünk.
*
Jössz majd Te, Királyom
Utánam. Leszek szeretve,
Általad ölelve.
Mert halálon túl nem számít,
Ki, mi volt, éppen mit állít...
*

Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben,
Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen…
Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen…

Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szője Margit (a sedoka -k címe:”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 3
Állítólag a remény hagy el utoljára

(3 soros-zárttükrős)
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
Ha volna otthon hol, lehet lepihenni…
Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.

Ha
Volna
Valaki,
Ki haza vár…
Oda röpülnék!
*
Nincs meleg otthonod.
Hazád, házad, álmod se tán’...
Oly üres vagy, hideg.
*

Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai,
Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai!
Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven,
Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben.

Csak
Otthon
A neve…
Magány, bánat,
Nem nyújt meleget…
*
Csak szíved kertjében,
Fák ágain ring a remény.
Tiéd nem lehet az.
*

Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt,
Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt.

Szép
Is volt,
Maradt csak
Szomorúság.
Üres lakás s ágy…
*
Bánat ölel, csókol,
Karja lágyan simogat most.
Sosem voltál boldog.
*

Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni,
Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni?
Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább,
A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább…

A
Remény
Elhagyott.
Hogyan tovább?
Óh, bár csak tudnám…
*
Viharban ácsorogsz,
Megtépáz, meg is vet százszor.
Nem félsz a haláltól.
*

Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye,
De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye.
Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba,
Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba.
A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak,
De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak…

Volt
Sok szép
Reményem,
Mind becsapott.
Hittem bennük! Kár…
*
De valahogy mégis
Napfény érint, kócos árnnyal.
Valahogy továbbélsz.

Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
Meditációs hétköznapi pszichológia…

A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz…
A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,

(Senrjú)
Időd bontogat
Téged és nem Te időt.
Jövőd megjött! Huss!

(Senrjon)
Nem uralod idődet,
Mert az nincs is, csak pillanat.
A múlt meg örök.

(3 soros-zártükrös)
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
Továbbra is föl kell, venni, letenni a kalpagod…
Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,

(10 szavas duó)
Lehet, hogy életidő a jövőd,
De az nem… dísz keszkenőd!

Lehet, hogy élhető lesz jövőd,
De ettől nem… dísz keszkenőd!

(Senrjon duó)
Tartsd a lelked életét,
Magas, sőt forrásnak szintjén.
Lehet, múltban élsz?

Tartsd a lelked épségben,
Mert múlt, magasságot kíván!
Jövő, nem ismert!

(Tükör apeva)
Éld
Élted,
Ne renyhülj!
Légy mindig erős…
Lanyhulás, végzet.

Lanyhulás, végzet!
Légy mindig erős,
Ne renyhülj!
Élted,
Éld.

Vecsés, 2021. Január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 3
Lassan ballagó percek fel?rlik életem,
jó lenne valaki, ki gondolatban követ,
bús óráimban, szeretnék hinni szavának,
szívem szivárványszínben ?érte ragyogna.

Árnyéka vagyok már - már önmagamnak,
bús felh?k, szívemen lassan áthatolnak,
bátorítnak, de szívemb?l elszállnak,
tükörfény tengerben búsan elúsznak.

Szivárvány szívemet boldogság járná,
ha karjai ölel?n testem átfonná,
velem lenne, bajban, boldogságban,
bánatom múlna, ölel? karjaiban.
Beküldő: Mária Horvátné
Olvasták: 6
Ó, Te drága picikém, Stefi,
A vágyam mindig készenléti.
Már padon ülhetnénk,
Kuncogva nevetnénk…
Simítanám kezed… isteni!

Teliholdat, ó, ha már látnám,
Benne sziluetted, láthatnám.
Van egy erdei pad,
Néznénk vad, hogy halad.
Erdő padján, kezed puszilnám.

Nagy belőled, valós hiányom,
Pótold ki kérem, erre vágyom.
Érzelmek fűtenek,
Feléd nem hűtlenek.
Éreznéd már izzadtság szagom...

Vecsés, 2019. szeptember 8. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 6
Tudod, kérlek, ha egész éltedben rendes voltál,
Családot, barátokat szeretted, imádkoztál,
Akkor majd megadatik Te számodra az öröklét…
Mindenki szívében tovább élsz… ez az öröklét.

Vecsés, 2012. július 22. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 6
Az erdő elhagyatott részén,
Mondhatnám, hogy elbújtság ölén,
Találtam korhadt, régi kis padot,
Alattam roskadt és hanyatt vágott.

Édes csillagocskám, Neked mondom, úgy hiányoztál,
Mert ha ketten lettünk volna, és Te is hátasoztál
Volna, a nagy kacajban látnám, nem is riadoztál.

Elhagyott ez a környék, és vizes, mert éjjel esett,
Ettől még persze nem vagy itt, keresem feleletet.
Szívem itt van velem, de mindketten magányosan vagyunk,
Kettőn szerelme már nincs, elmúlt, így már nem lobog hajunk...

Egyedül estem a csatakos fűbe, mert Te már másik úton jársz,
Egyedül maradtam a bús életemben, de még szeretlek! Mást vársz?
Nemcsak a kispad omlott össze, de a szerelmünk... éltedből: kizársz!

Nincs már, hogy a kapuban megvársz,
Nincs már, hogy velem erdőben jársz,
Nincs már, hogy a szívedbe bezársz,
Nincs már, értem-nálam: közbenjársz.

Nincs, már mit tenni elmúlt a szívbéli szépség,
Szerelmünk, szögezzük le mi lett? Megholt vénség...
Pedig itt kóricálnak az őzek,
Madarak dalolnak, mind csőrösek...
Bennem még mindig dúlna a harckészség,
De sajnos, nem vagy te már a legénység...

Vecsés, 2020. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 8
Még meddig hitegetsz Borbála?
Döntésedet úgy vártam mára.
Beleegyezésed,
Mutatja készséged.
Ne nyomj a kétségek aljára!

Lator az életem nélküled,
Álmodozok én… de csak veled.
Délibáb, mit látok,
Álmon futkorászok.
Ha lerázol, seb be nem heged.

Vége szerelmem, engem emészt!
Pedig rád pazarolnám egészt…
Ó, de szeretnélek,
A jóba vinnélek…
Ha nem... Erős vágyam elemészt!

Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK csokor
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 6
Egy álomba csöppentem hirtelen,
Nem is értettem, mi történik velem.
De oly csodás lett az életem,
Mit már remélni sem mertem.
Kit megérint ez az érzelem,
Feledni nem tudja sohasem.
De az álom nem valóság,
S véget is ér oly hirtelen.
Ám az életem, nem lesz
Már többé a régi énnekem.
Beküldő: Végh Erika
Olvasták: 12
Kérlek, ülj ide mellém,
Érintsd meg lelkem,
Lehelj csókot reá csendesen,
És én azt soha nem feledem.

Nem feledem nézésed sem,
Mellyel te láttál engem,
Ahogy eddig senki más nem,
Tán még én magamat sem.

Nem feledem érintésed,
Amint hozzám érsz gyengéden,
Lágyan kezedhez húzod kezem,
Ilyenkor érzem, megérkezem.

A boldog, félszeg félmosoly,
Mely mindig ott ül arcodon,
A világot jelenti nekem…
Ezt az érzést, most is

Megkönnyezem.
Beküldő: Erika Végh
Olvasták: 14