Költők szerint

Gránicz Éva (33)

Kondorosi K. András (0)

Nermagul Lili (0)

Zsaviczky Jan (0)

Lennox Leticia (2)

További költők »

Témakörök szerint

Szerelem (381)

Kedvesemnek (109)

Hiányzol (67)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

További témák »

A nap verse

Szomorú a reggel könnyes a szemem,
megbántottál, megtapostad a szívemet.
Éjszaka az arcom a párnámba fúrtam,
tőrt döftél szívembe újra és újra.

Pedig szeretlek, de neked ez játék csak,
az érzéseimmel mihez kezdjek most hol vagy?
Össze törted az álmaim, melyek rólad szóltak,
megcsaltál a földbe tiportál újra és újra.

Álmatlanul hánykolódtam egész éjjel,
sírva aludtam el, rémálmok gyötörtek.
Egyedül vagyok szétszaggat a fájdalom,
miért tetted ezt velem magam.sem tudom.

Mit ér az én szívem ha téged szeret,
mit ér a szerelem, ha engem nem szeretsz.
Fáj, úgy fáj a szívem mint még soha,
vérzik a tőrtől amit beledöftél éjszaka.

Szívem kettétört, megrepedt,
apró szilánkok,vagdossák meggyötört lelkemet.
Bánat mardossa lelkemet csak sírok és sírok,
mert az érzéseimet semmibe vetted most.

Mint mindig a hibákat keresed, hogy megcsalj,
büntetlenül és érzések nélkül játszhass.
Szeretsz? Mondod, ez szerelem néked?
Megbántod azt aki az életét adná érted?

Tegnap még ott öleltelek, csókoltalak,
ma már csak a könnyeim potyognak.
Vérzik a szívem és megkeseredett,
mi ez, ez Neked a szerelem?

Mit kezdek most össze tört szívemmel?
Mihez kezdjek most az érzéseimmel?
Magam sem tudom mi lesz holnap,
egyedül vagyok magányomban.

Szívem tele van sebekkel, hegekkel,
szűnni nem akaró fájdalmas szerelemmel.
Mit tegyek most, a szívemmel?
Tele van még irántad érzett szerelemmel.

Szeretem, ahogy hozzám érsz kedvesem,
csókolod ajkamat forrón és hevesen.
Szeretem, ahogy puha kezeddel simogatsz,
lágyan ölelsz és magadhoz húzol szorosan.

Téged látlak, gyönyörű barna szemedet,
ahogy rám nézel szerelmes tekinteteddel.
Szemedbe nézve önmagamat látom,
szerelmes szívem csakis érted dobog.

Szeretem, ahogy rám nézel kedvesem,
szemed tükréből csillog a szerelem.
Forró csókodtól éget a vágy, a szerelem,
mámoros vad éjszakák, felhevült érzelmek.

Szerelmes vagyok beléd, szívem egyetlenem,
lelkemmel, szívemmel téged szeretlek.
Amíg csak világ a világ melletted leszek,
és a kezedet soha nem engedem el, szeretlek.

Milyen ez a világ,
sehol egy baráti kézfogás.
Nincs érzelem, nincs szerelem,
csak szenvedés az egész élet.

Kihalt az emberekből a szeretet,
pedig csak egy ölelés kellene.
Nincs érzelem csak fájdalom,
minden üres és nincs szánalom.

Együttérzés minek az felesleges szó,
csak bántás és fájdalom az amit kapok.
Nem kell nekem szerelem,
hisz az csak hazugság lenne.

Ez a világ kegyetlen tele gyűlölettel,
ember, embernek farkasa eltaposnak egy életre.
Hát ne hagyd magad állj ki magadért,
ne hagyd, hogy ez megismétlődjék.

Soha nézz hátra csakis előre,
menj tovább az úton és csak magadra figyelj!
Menj tovább és soha ne add fel,
légy önmagad ha valaki szeretni fog így fogad el örökre.

Nézz a szemembe és lásd a vágyat benne,
ahogy azt kívánom bárcsak szád, a számon lenne.
Lásd meg benne a vágy tüzét, amely úgy ragyog,
mintha szemembe költöztek volna a távoli csillagok.

Ölelj magadhoz, szorosan ölelj át,
szívd mélyen magadba a hajam illatát.
Érzed, ahogy a vágytól már mindenem remeg,
érezni szeretném a testemen a kezed.

Szinte izzik vérem, elindul a varázs,
bőröd, bőrömhöz ér, perzsel, mint a parázs.
Körülöttünk minden a feledésbe zuhan,
ahogy testünk a vágy szárnyain a csillagokig suhan.

A szél ma este halkan sírt az ablakban,
üresség és reménytelenség van a falakban.
Mik egykor a menedéket adták,
most már komorság fut rajta át.

Az eget borús felhők lepik el,
ott vannak éjjel, nappal velem.
Az eső halkan kopog a lelkemen,
mert én is csak őt csak őt keresem.

A ragyogó nap is elmenekült,
már napokon keresztül eltűnt.
Elő sem bújik már mert fél,
inkább ő is vár egyre csak még.

A magány mellém ült, mint egy régi emlék,
magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.
A villámok belé csapnak, fájdalmat,
sebet okoznak, s szívébe marnak.

A lámpának csillogó fénye el halványult,
eltűnt benne a fény és örökre kialudt.
Keresi, de nem leli önmagát semerre,
elveszett a remény és a hit benne.

A szél ma este halkan sírt az ablakban,
üresség és reménytelenség van a falakban.
Mik egykor a menedéket adták,
most már komorság fut rajta át.

Az eget borús felhők lepik el,
ott vannak éjjel, nappal velem.
Az eső halkan kopog a lelkemen,
mert én is csak őt csak őt keresem.

A ragyogó nap is elmenekült,
már napokon keresztül eltűnt.
Elő sem bújik már mert fél,
inkább ő is vár egyre csak még.

A magány mellém ült, mint egy régi emlék,
magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.
A villámok belé csapnak, fájdalmat,
sebet okoznak, s szívébe marnak.

A lámpának csillogó fénye el halványult,
eltűnt benne a fény és örökre kialudt.
Keresi, de nem leli önmagát semerre,
elveszett a remény és a hit benne.

Boldog csak úgy lehetsz, ha tiszta szívből szeretsz.
szívem, szíveddel egy mi csak a tied,
lelkemből írom rímekbe foglalva szívemből szeretlek.

Szívem, szívedben egy ritmusra jár,
a boldogság kulcsához a te szívedben a zár.
Mint lelkem húrjàn írom e szavakat,
szerelemtől telve érzésem tiszta mint a patyolat.

Énekel, s dalol remegő szívem,
neked muzsikál szerelmes szívem.
Lelkemből szól szívem hangján,
csókodra szomjazom egy életen át.

Szemed tükrében ragyog a fény,
szerelmes szívem szívedig elér.
Szerelem tűz mi szívünkben született,
lelkünk szerelmesen csendben ölelkezett.

Vágyom, hogy a nap minden percét csak neked szenteljem,
szerelmes szívemet szívedhez szegezzem.
Mind halálig melletted leszek síromig,
hű leszek hozzád életem végéig.

Istenem, Istenem adj nekünk békét,
imádkozzál érettünk szegény Magyarokért.
Add, hogy a hazánk szabadon élhessen,
add, hogy a szeretet győzedelmeskedjen.

Imádkozzál Istenem értünk a hazánkért,
legyen ez az Ország, örökké csak a miénk.
Legyen szabadsága a népnek, hogy
gyermekeinknek legyen hol élnie a jövőben.

Legyen Magyarország a béke jelképe,
legyen szabadság, szeretet és otthona a népnek.
Istenem adj nekünk erőt, hogy ne adjuk fel,
mert ez az Ország csakis a népnek az élete.

Táncba hív a szerelem,
együtt járjuk kedvesem.
Szívünk ritmusára,
szerelem dallamára.

Táncolj, táncolj gyere velem,
fogd meg a csípőm és járd velem.
Dalolva egymást átkarolva,
körbe-körbe forogva.

A tánc parkett közepén repülünk,
csak te meg én ketten együtt.
Pörgess meg a levegőben,
a lábam se érjen le a földre.

Halld a zenét, s vedd fel a ritmust,
ringasd a csípőd pörögjünk, forogjunk.
Táncolj, gyere táncolj velem,
soha ne érjen véget a zene.

Szívünk együtt dobban minden ritmusban,
repülünk, repülünk egyre gyorsabban.
Hív a szerelem kapj el gyorsan,
tüzesen járjuk minél jobban.

Nézz a szemembe, s lásd benne magadat,
fogd két kezemet halld, hogy szívem dobban.
Érted üti minden ritmusát szerelemre éhezve,
csókjaidra vágyom egyetlen szerelmem.

Minden pillanatban csak Rád tudok gondolni,
szívem minden percében érted fog dobogni.
Szeretlek szerelmem mindennél jobban,
hiányzol nekem minden pillanatban.

Te vagy nekem a fény a sötétségben,
te vagy nekem a csillagom fent az égen.
Te vagy nekem éjjel a holdsugár,
te vagy nekem nappalom, s éjszakám.

Te vagy nekem hűs szellő a forró napsütésben,
Te vagy borongós időben a fény nekem.
Te vagy nekem az élet mi a világot jelenti,
Te vagy nekem minden amíg szívem nem szűnik meg dobogni.

Szemem ezer rejtelem,
csendben fejtsd meg lelkemet.
Kellesz nekem szerelmem,
kezed kezemben melletted.

Ellep szerelmed engemet,
szereteted bennem elveszett.
Elepedek csendesen kedvesem,
melletted szerelmes szerelmem.

Szeretlek egyetlenem, kedvesem,
szerelmem veled felemel.
Lelkem pezseg neked engedd,
egyetlen kedves szerelmem.

Szeress míg szívem dobban,
szeress míg a tűz loboghat.
Szeress szìvből, míg szemem rád ragyog,
szeress örökké mig csak életben vagyok.

Szeress, szeress minden nap,
szeress mintha nem lenne holnap.
Szeress úgy, hogy érezzem létezem,
szeress és csak fogd két kezem.

Szeress míg szívem érted ég,
szeress, bújj hozzám, gyere ölelj még.
Szeress forró szerelemmel csak csókolj,
szeress csak szeress vadul és forrón.

Szeress míg csak ragyog a nap,
szeress lelkedből míg szívem dobban.
Szeress és lásd meg szememben,
szeress, szeress, örök szerelmem.

Szeress hűen mindvégig mellettem,
kéz a kézben sétáljunk a naplementében.
Szeress mint eső után a szivárványt,
szeress mert Isten nekünk adta ezt az áldást.

De jó lenne újra gyermeknek lenni,
homokozóban pajtásokkal játszani.
Fogócskázni a parkban, fűben hemperegni,
virágokat szedni és a hajamba tűzni.

Mezítláb sárban dagonyázni,
illatos virágból koszorút fonni.
Bokrétába szednék sok-sok fajtát,
csokrot csinálnék belőle haza vinném hozzá.

Édesanyámnak adnám, ki repülne felém,
meg puszilnám édes arcát érezném ölelését.
Felkapna karjába mint édes gyermekét,
magához szorítana érezném érintését.

Újból gyermek lennék nyakába ugranék,
kicsi karjaimmal csimpaszkodnék belé.
Ölelő karjaiban szeretnék most lenni,
simogatását hajamon, arcomon érezni.

Szerelemnek édes ízét érezve,
szemedbe nézve megéreztem.
Szerelembe borult szívem,
szeretlek most és mindörökre.

Szenvedélyes tűzben ég,
te vagy kiért szívem él.
Neked adom szívem minden szeretetét,
hogy mindig érezd mennyire szeretlek én.

Sóhajomban egy vágy van,
hogy szíved mindig ezt megtalálja.
Kezed fogva mondom én,
szíved szívemmel egy már rég.

Te is tudtad én is tudtam hogy a sors,
ennél szebbet nem adhatott.
Idő szárnyal a képzelet kerekén,
ott megtaláljuk egymást te meg én.

Csillag fényes éjszakán,
szívem tudta mi vár ránk.
Szemedben ezernyi fény ragyogott,
benne szívem felragyogott.

Elmondani én nem tudom,
mit éreztem én akkor.
Szíved, szívembe költözött,
dobbanása ezernyi dalt költött.

Szép szavakat pengetett minden húrja, szívemben örök dallamot játszanak.
Ettől szép az egész világ,
szívem, lelkem mindig vidám.

Hiszen benne él egy vidám szív,
mi szívembe örök boldogságot visz.
Legyen szíved mindig boldog,
szíved, szívemben dobog.

Az én szívemnek az a vágya,
hogy szíved legyen boldog, vidám.
Két szívnek a dobbanása,
hallatszik e nagy világban.

Szépen zengik dallamát,
szíved szívemmel egy lett már.
Te és én e nagy világban,
rá leltünk a boldogságra.

Legyen e boldogság örök kettőnk szívében, hogy érezzük ennél szebb és jobb nincsen.
Fogom kezed egy életen át,
hogy mindig érezd szívem örök dallamát.

Kezed, kezembe fonódott,
egy szív benne örök szeretetet adott.
Szerelmem irántad soha nem múló vággyal ég,
te lettél nekem föld és ég.

Nappalomba fénylő napsugár,
éjjelembe hold fényének ragyogása.
Ezernyi csillag tündöklő varázsa,
egyetlen csillagom legfényesebb ragyogása.

Örök fény a lelkemben mi szívemet,
egy életen át boldoggá tette.
Köszönök neked mindent,
soha el ne feledd mennyire szeretlek téged.

Van egy álmom csónakban evezünk a tengeren,
csak mi ketten szerelmem.
Fújja a szellő vörös hajamat, szerteszét kuszálja,
te meg kedvesem ki simítod lágyan orcámból a hajam.

Simogató kezedbe temetem orcámat,
érzem szerelmed, mikor magadhoz szorítasz.
Ajkad ajkamhoz ér, lágyan meg csókolsz,
mely olyan édes és finom,
mint a vatta cukor.

Ring a csónakunk a tenger vizén,
szerelmünk oly édes mint a lépes méz.
Romantikus pillanat veled egyetlenem,
melyből soha nem ébredek fel sohasem.

Álmodom tovább, ébren álmodom,
csak te meg én kettesben, kezedet fogom.
Szeretlek míg világ a világ,
örökkön örökké egy életen át.

Szeress míg szívem dobban,
szeress míg a tűz loboghat.
Szeress szìvből, míg szemem rád ragyog,
szeress örökké míg csak életben vagyok.

Szeress, szeress minden nap,
szeress mintha nem lenne holnap.
Szeress úgy, hogy érezzem létezem,
szeress és csak fogd két kezem.

Szeress míg szívem érted ég,
szeress, bújj hozzám, gyere ölelj még.
Szeress forró szerelemmel csak csókolj,
szeress csak szeress vadul és forrón.

Szeress míg csak ragyog a nap,
szeress lelkedből míg szívem dobban.
Szeress és lásd meg szememben,
szeress, szeress, örök szerelmem.

Szeress hűen mindvégig mellettem,
kéz a kézben sétáljunk a naplementében.
Szeress mint eső után a szivárványt,
szeress mert Isten nekünk adta ezt az áldást.

Az igazi szerelem átitatja lelkedet,
beléd hatol, s rabul ejti szívedet.
Rabul ejti szíved másik felét,
s várod kedvesed, izzó szerelmét.

Szíved kinyílik, mint a rózsa,
az lesz lelked mélyén őrzött kulcsa.
Kulcs a szívedhez mi beléd hatol,
a szerelem lelkeden áthatol.

Az igaz szerelem, mint a nyíló rózsa,
ki nyitja szirmait, s az illatot ontja.
Ki ontja magából finom illatát,
epekedve várod szíved választottját.

Várod szerelmét, s két átölelő karját,
csillogó ajkait, s mézédes csókját.
Ajkadon érzed csókja édes ízét,
magadhoz öleled lángoló szívét.

Szíved zakatol, mint a gyorsvonat,
a szerelemtől szaporán veri pulzusodat.
A pulzust az igaz szerelem hevíti,
tested elernyed, s lábadat legyengíti.

Test a testben egymásba olvad,
a lelkek szerelem után vágyakoznak.
Átadják egymásnak érzéseiket,
s szereznek egymásnak örömteli perceket.

Érintés, érints meg,
érints meg még egyszer.
Érezzem érintésed varázsát,
érints meg, hogy érezzelek.

Érezzelek megint úgy, mint akkor,
érintésed maga a varázs volt.
Érints, érints, hogy érinthesselek,
érinteni szeretnélek, hogy érezd.

Érezd azt a varázslatos érintést,
varázslatos érintés volt akkor.
Vártam és várom és vártuk,
várni fogunk valahol, valamikor.

Valóban ott leszünk szerelmem,
szeretni szeretném, szívedet.
Szerelmes szívemmel szerelmesen,
szerelmed szerelmemmel szenvedélyesen.

Érintésed elvarázsolta szívem,
szívem eggyé vált a tiéddel.
Szívem szívednek szíve lett,
mi úgy dobogott kedvesem.

Lángra gyújtottad szívemet,
szívemben ez a láng el nem veszhet.
Mert szíved úgy táplál, mint a fény,
melegen tart, táplál, ölelő öröklét.

Ölel, mint a földet a nap,
fénye átjárja minden nap.
Mi ettől mindig erősebb lesz,
erősebb mindig érted kedves.

Erősebb, bárminél, hisz a nap fénye,
élteti-e földet, új erőt adva megfáradt lelkemnek.
Ilyenkor a nap újra magához ölel sugaraival,
hát így élteti a nap sugara a földet,
ahogy te az én lelkemet.

Miért kell szenvedni miért kell, hogy fájjon,
szívemben zűrzavar van és káosz.
Lelkem meg tiporva, szívem összetörve,
szeretet nélkül élni sem érdemes.

Reménytelen az élet nincs benne érzelem,
lelkem meg taposva, szerelemre éhezem.
Szeretet nélkül nem érdemes élni,
mely szeretre éhes szívemet töltené ki.

Nem vagyok sem szép, sem jó, nem szeretnek,
lelkem sír, szívem darabokban, meg sebezve.
Reménytelen az élet, melyben hittem,
szívem vérzik mert meg tagadtak engem.

Ez a világ kegyetlen és hazug nincs szeretet,
csak fájdalom, káosz, gyűlölet a szívben.
Nem tudnak szeretni csak áskálódni,
egymás magánéletében vájkálni.

Ezek az én érzéseim az én lelkemből íródnak,
megannyi szenvedés az élet, hazug szavak.
Igaz szeretet kihalt a világból helyette érdek áll,
hazug szavak, hitegetés hazug ez a világ.

Csók, csók, csók, forró, édes csók, égeti ajkam,
szerelmes szívemben, szíved dobban.
Jöjj, gyere jöjj forró ez a vágy, ölelj át,
szenvedéllyel ég szívünkben a láng.

Nézd csak nézd felettünk az ég,
csillagba borult ó a magas ég.
Legyen határ a csillagos ég,
szerelmes forró nyári szép estén.

Csók, csók csók, forró, édes csók, égeti ajkam, szerelmes pillantásod rögtön elragad.
Gyere bújj hozzám ölelj, ölelj át,
vedd le gyorsan, dobd le a ruhád.

Pezseg a vérem, szívem muzsikál,
szenvedélytől tüzes, forró, vad románc.
Édes csókod hevesen tüzes,
egyre jobban zakatol a szívem.

Akarlak, oly nagyon még, még, még,
füledbe suttogni akarom belőled sosem elég.
Te vagy te vagy az életem,
szívemnek mindene szerelme.

Határ legyen a csillagos ég,
szerelmünktől zengjen az ég.
Jöjj, gyere, jöjj forró ez a vágy, gyere ölelj át,
szenvedéllyel ég szívünkben a láng.

Gyere bújj hozzám, hadd csókoljam a szád, szerelemtől fűtött nyári éjszakán.
Szeretlek, szerelemből szeretlek,
akarom örökre így legyen.

Ennyit kérek én, szívem érted ég,
szívem kulcsa a te szívedé.
Szerelmes sóhajok szállnak az égben,
érted dobban szívem, csakis érted eped.

Csók, csók, csók, forró édes csók égeti ajkam,
szerelmes szívemben, szíved dobban.
Jöjj, gyere jöjj forró ez a vágy, ölelj át,
szenvedéllyel ég szívünkben a láng.

Szeretlek szeretlek szeretlek,
egész nap kutatlak kereslek.
Vágyom a csókod ízére,
szeretetteljes édes ölelésedre.

Szeretem ha simogatod az arcom,
te vagy minden álmom.
Szívem szerelme csakis a tiéd,
érted dobog a te szerelmedért.

Vad szenvedéllyel vágyom tested melegére,
lelkem húrjai érted zenélnek.
Vad éjszakák, forró vágyak,
elemészti testem a szerelmed irántad.

Akarlak téged mint az óceán hűs vizét,
szomjazom, hűsítsd testem szenvedélyét.
Akarlak mint forróságban a hűs szellőt,
akarlak mint a szomjazó föld az esőt.

Lelkem, szívem csakis érted dobban,
kezed kezemben fogd szorosan.
El ne engedd soha a kezemet,
szeress tiszta szívedből engemet.

A szerelmem a vágyaim az álmom te vagy,
csókod mint a lépes méz édes és vad.
Akarlak téged mint a friss levegőt,
akarlak téged mint a hűs szellőt.

Elemészti a forróság a testem, a lelkem,
hűsítsd a szenvedélyt izzó tested melegével.
Forró csókokkal borítsd az egész testem,
hadd lobogjon a tűz éleszd fel bennem.

Szeretlek mint a nap a holdat,
szeretlek mint az éjszaka a csillagokat.
Szeretlek mint az eső a földet,
szeretlek mint méhecske a mézet.

Szeretlek mint az óceán hullámait,
szeretlek mint a virágok illatait.
Szeretlek mint az ég kékjét,
szeretlek mint a nap fényét

Így szeretlek én téged szerelmem,
végestelen végig csakis veled.
Szerelem tüzében, ajkaid csókjában,
elveszni veled minden vágyam.

Drága kincs vagy te, s szívemnek minden dobbanása,
a perctől amikor megtudtam, engem választottál Édesanyádnak.

Amíg szívem alatt hordtalak, ott is óvtalak, védtelek, s becézgettelek téged.
S mindennél jobban vártam jöttödet, szerethesselek amíg csak élek.

Amikor megszülettél elállt a szavam,
olyan voltál mint egy Angyalka.
Fent mosolyogtak az Angyalok,
s súgták mily csodaszép kisbaba.

A perc minden álomnál is szebb volt,
amikor először karomba vettelek.
Sok puszival, s öröm könnyekkel mondhattam, hogy mennyire szeretlek.

Azok a drága kis kezek, azok az ölelő karok, bearanyozták életem.
S a legboldogabb emberré tettél, szívem, lelkem örül hogy te létezel.

Oly sokat becéztelek, pusziltalak, öleltelek, de sokszor virrasztottunk át éjjeket.
Amíg ekkora lettél, s ilyen gyönyörű, talpraesett, fiatal nővé értél életem.

Köszönöm a drága Jó Istennek, hogy vagy,
hogy én lehetek az édesanyád.
S ígérem amíg csak élek, s a síron túl is szeretlek, s vigyázok mindig rád.

Kívánok neked Nagyon Boldog Születésnapot kislányom, s minden szépet te drága.
Ez a te napod én ilyenkor elérzékenyülök, mert
ma született életem csodája.

(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?

(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.

Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.

Ismerszem… az életem, nem más, mint pántlikába kötött sok-sok csorba…
Hetvenhét évemben végig csak szenvedtem ártatlanul… rossz rokona?
Mi van még hátra? Ki tudhatja, ki láthatja? Én, mint sorsa rokona?
*
Rövid élet is lehet, taroltlan…
Hosszú élet is lehet, társtalan…
Az életem végét én sem ismerhetem.
Az élet továbbiját, megismerhetem?
*
Sorsom ismeretlen, de biz' élnünk kell,
Örülhetünk, ha a lét feltölt hittel…

Vecsés, 2025. október 18. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásnak, alloiostrofikus versformában.