Versek
Témakörök szerint
Szerelem (312)
A nap verse
Húsz év múlva
(Gina emlékkönyvébe)

Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...
Legújabb versek
« Első oldal
1
...
of
118
Elnyomó ölelésben élni
sohasem tudott e büszke nép.
Gyáva a süllyeszt?ben végzi,
lebegett felette a jöv? kép.

Ifjak serege er?t merít
szeretett haza sóhajából.
Szívet hazaszeretet hevít,
nem hajol meg gyávaságból,

Döng? lépt? idegen sereg
tapossa hazánk dús földjeit.
Szemben velük hazafi tömeg
vívja élet – halál harcait.

Ha összefog az egész ország,
hazaszeretet húz rá vértet.
Megtanulja az egész világ,
nem igázhatja le e népet.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 1
Árpád és Kurszán vezetésével,
Eddig nomád és vad törzsekkel,
Hazátlan és vágtázó Magyarok,
Immár a hont foglalt Magyarok!

Voltak már téli- nyári szállásaik,
Lovaiknak, állatoknak istállóik.
Itt talált gyér lakóssággal keveredve,
Lassan egyesültek egy nemzetbe.

Letelepedtek, de még kalandoztak,
Évszázadokon át, hadjáratoztak.
Atlanti óceánt is meglátták,
Ki szembe szegült, azt lenyilazták.

Svájcot, Bajorországot feldúlták,
Észak Itáliát kifosztották.
Ezek úgymond rabló hadjáratok,
De igazán csak kalandozások.

Szolgálták szomszéd felderítését,
Megismerését, megfélemlítését.
Kialakult a jó viszony hamar,
Rövid időkre a bajorokkal.

Arnoulf a bajorok hercege,
Évekig fejedelmünk vendége.
Országhatár, Bécsen túl húzódott,
Bécs falu, az országhoz tartozott.

Magyarország keleti fejedelme,
Kapcsolatot Bizánccal felvette.
Kereszténységi kapcsolat Bizánchoz,
Idejött püspökük, Hierotheosz.

Kilencszázötvenötben a fordulat,
Sajna, tönkreverték a magyarokat.
Legyőzői Róma keresztényei,
Ottó, a német császár, seregei.

Vesztes csata helye, Augsburg,
A bosszú helye, Regensburg.
Bulcsú vezért és a társakat,
Hurkos kötéllel fellógattak.

Túléltük ezt a katasztrófát,
Nézzük ennek a jó oldalát.
Elindított új külpolitikát,
Újszerű, békésebb irányzatát.

A kereszténység felvétele,
Jórészt Géza cselekedete.
Ebben is társa és segítette,
Gyula lánya Sarolt, a felesége.

Kemény, kegyetlen volt övéivel,
Könyörületes idegenekkel.
Hozták Krisztust, a világosságot,
A sötétség megvilágosodott.

Kereszténységet felvettek,
Államot alapítottak, letelepültek.
Alakult új feudális ország,
Megalakult Magyarország.

Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4
Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem.
Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem.
Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában!
Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban!

A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten,
És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen!

Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága,
És elcsábít sokakat az idegen, más nyelvű országba.
Aki magyar, az ottan nem tud magyar lenni!
A hazát, ott nem pótolja semmi! És senki!

Magyarként ide születtem, hatvanhét évesen az maradok,
A hazámért éltem, és ha kívánja, akkor érte itt... halok!

Vecsés, 2015. június 4. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 6
Vegyes formákban…

(3 soros vers)
Ha csökken életkedvem, a közöny elmém marja,
Nagy cselszövő, egész lényem, uralni akarja.
Ma még van erőm, hitem, hogy őt elmarasztalja.

(HIAQ)
Beszorult érzések,
Gyötrik létem, ez nagy teher.
Hol van most a remény?

(10 szavas)
Összeszedem erőm, nem lehetek közöny áldozata,
Sem lelkemnek a kárhozata.

(3 soros-zárttükrös)
A közöny karmaiból kiszabadultam,
A menekülés útját jól megtanultam,
A közöny karmaiból kiszabadultam.

(TANQ)
A közöny lesben áll,
Esélyt vár, hogy támadhasson.
Bíz’ résen kell lennem!
Hol tévedtem, mit vétettem?
Sokszor magam megégettem...

(Apeva)
Az
Idő
Múlása
Sokszorozza
Megjelenését.

(Vers)
Tudom, tőle teljesen szabadulni nem tudok,
Míg erőm lesz elég, ellene harcolni fogok.
Változtatni szeretnék az életmenetemen,
Ám lehet, közöny fog úrrá lenni életemen.

(Renga láncvers)
Közöny bennem él,
Leszek-e áldozata?
Talán megkímél...
Közönnyel élni,
Nem lehet élet célja,
Közöny, életmű?
A közönyérzés,
Mint a többi, bensőmben,
Ám nem uralhat!
Idő közönnyel
Birkózok állandóan.
Közöny, életmű?
Közöny, kihívás,
Néha jó... hagyom magam.
Játék a tűzzel!
Közönyt elhagynám…
Idő, közönyben az úr!
Közöny… életmű.

Szabadka, - Vecsés, 2018. március 14. – A 2.-4.-6.- versszakot Kustra Ferenc írta és az 1. résznek ő a főszerzője. Jurisin Szőke Margit írta a vegyes formákat és a Renga-láncversben az 1.-3.-5 versszakot
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2
Jött a török, csak zúdult… áradat,
Fehér habra hajszolták lovakat.
Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
Kezükben pajzsok meg jatagánok.

Országot foglalni mi hagyhatjuk?
Sereggel hadba szállt: király urunk.
Lovakat nyergelték és itatták,
Egész nemességet hadba hívták.

A véres kard eredménye meg lett…
Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
Széthúzott magyarság… nem ment oda,
Sereg másik része, sehova…

Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.
Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott,
Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.

Főurak, az elit acsarkodott,
Hatalomért meg csak viaskodott.
Egy része tűrte, többi ölését,
Nem akarta barát ölelését.

Odaveszett jó királyunk, meghalt!
Ország ezek után szinte meghalt…
Patakba fulladt, mondták királyra,
Ám orvul meggyilkolták csatában?!

Elit csak dőzsölt, ország szétesett,
Senki nem figyelte magyar szívet.
Úr, ránk is mérte a büntetését!
In tolerálta uraink kedvét.

Ország tönkrement, úgy van az óta?
Ország sors tán’ változott… mióta?
Vesztes ország lettünk, főurak tették,
Magyar identitást rég elvesztették.

Ötszáz éve honunkat elvesztettük,
Akkor főuraink alá rendeltük.
Nem török a hibás, élet ilyen,
Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?!

Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna,
Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven.
Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően?

Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot!
Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot…
Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!

Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak…
A háznépnek dobold, legott, hírdösd ki!
A famíliának, rögvest kürtöld ki!

Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – történelmi kitekintésünk.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 3
A vár sereglete
fut, rohan rettegve
félve a közelgő tüzet.
Vár ura mentené
egyetlen szerelmes
lányát a szép ifjú szüzet.

Ám ő is rabja lett
az ősi várának
karcsú tornya tetején.
Csak egy vitéz van ki
bajjal szembe nézve
áll a várbástya peremén.

Egy óriás sárkány
száll a vitéz felé
perzselő tüzet okádva.
A fél birodalmat
árnyékba borítja
olyan hatalmas a szárnya.

Acélos tekintet
büszke hősies szív
vértezi fel a vitéz legényt.
Tornya ablakából
őt nézi a király
aki elhozta a reményt.

Hatalmas küzdelem
vette hát kezdetét
a vitéz és a sárkány között.
állt ott szilárdan míg
a ronda bestia
a feje fölött körözött.

Lángokat okádva
bukva a magasból
rontott rá a hős vitézre.
Ám ő nem rettent meg
egy gyors mozdulattal
döfte kardját a szemébe.

Kilehelve lelkét
a gonosz bestia
port verve hullott a mélybe.
Bástyáról leszállva
a győztes hős vitézt
ünnepli a király népe.

Fut le a király is
tornyából sietve
dicsőíteni a legényt.
Hatalmas az öröm
csókolják ölelik,
szinte agyonnyomják szegényt.

Elmúlt hát a veszély
boldog volt a legény,
mert nem maradt el a hála.
Fele birodalom,
és még ráadásképp
övé lett a király lánya.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 2
Arcodat látom reggel-este,
látása felrepít a mennybe
lepkeszárnyon.

Éjjel-nappal csak rád gondolok,
megfestik neved angyalok
napsugáron.

Most halkan suttogom rekedten,
soha el nem múló szerelmem
rád találjon.

Ébren élő szerelmes álmok,
mint illatozó szép virágok
rózsaágon.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 3
Debreceni Zoltán - A múltamból perceket lopok...

Téli éjszakákon elkerül az álom,
bársonyos arcodra gondolok.
Fáradt vagyok aludni szeretnék,
de miattad aludni nem tudok.

Kopott kályhában akácfa lobog,
télen ez ám a jó világ!
A múltamból perceket lopok
Álmosan is jó gondolni rád.

Őrzöm szép szemed szinét
bőrödnek kellemes illatát.
Kergetem mindig az emléked,
de hozzám mégis visszájár.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 24
Ez a világ rothadt alma,
bűnök sötét birodalma.
Rút férgek rágják a testét,
ez fogja okozni vesztét.

Teremtsünk hát új világot,
ültessünk sok szép virágot.
Szóljon a dal szeretetről,
Isten int ránk odafentről.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 13
Akkor ha elhagyom hazám
van valami, mi vigasztal
egy rögöt viszek magammal.

Teljesen nem szakadok el,
megyek azzal a tudattal
egy rögöt viszek magammal.

Még él bennem a szomorúság,
nem megyek túl nagy haraggal
egy rögöt viszek magammal.

Csipetnyi Magyarországot
egy rögöt viszek magammal,
én hazámból egy darabbal.

Majd, ha szemfedél rám borul,
kezemben tartom a rögöt.
Síromon egy virág virul
piros-fehér-zöld fű között.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 12
Ma a padláson fent jártam,
egy köpönyeget találtam.
Padláson azért hempereg,
mert ez egy varázsköpönyeg.

Felveszed a köpönyeget
eltakarja a lényeget.
Most már bátran ehetsz sokat,
elrejti a pocakodat.

Hogyha leeszed a ruhád
nem fog megszidni a mamád,
mert észre sem fogja venni.
Bátran lehet csúnyán enni.

Egy hibája mégis csak van.
Megegyezhetünk mi abban,
hogyha leveszed magadról
lepel lehull a titkokról.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 10
Megnyílott az ötletbolt,
ilyen kérem sosem volt!
Hogyha nincsen ötleted,
jó pénzért adok neked.

Verset szeretnél írni?
Engem kell akkor hívni!
Adok neked ötletet,
kész is lesz a szösszenet.

Nem tudod, hogy hová menj?
Akkor csak nekem üzenj!
Adok neked tippeket,
ajánlhatok filmeket.

Nincsen többé ötlethiány,
van hát ötlettudomány!
Professzora lettem én
az első ötletzsonglőrként.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 35
Száraz nyárfa áll a dombon
csontkarjával imádkozik,
nem gondolkodik a sorson
életéhez ragaszkodik.

Megfakult a büszkesége
még pislákol lélek benne.
Vigyázz kérlek életére
mintha a gyermeked lenne.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 9
Debreceni Zoltán - Hideg őszi napon.

Némán álldokálok az utca közepén.
Egy megsárgult fának támaszkodva.
Az őszi nap ráül a megőszült hajamra.

Mellettem emberek rohanva sietnek.
Ismeretlen vagyok, rám sem köszönnek.
Nem messzire tőlem Petőfi szobra áll.
Még Ő is szomorúan búsan tekint rám.

Nem jut pénzem netre,
Wifin írom most a verseket.
Mellettem a kereszten
Krisztus Jézus is didereg.

Mosolyogva megsimogatom a szentkeresztet.
Mind két szememből letörlöm a könnyeket.
Feltekintek a földről a magas egekbe,
Úgy könyörgök a drága Szent istenhez.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 42
Vegyes formákban…

(3 soros vers)
Él-e, van-e nekem közönyöm
És ehhez nekem van-e közöm?
Nem tudom! Keresem, esküszöm.
*

(HIAQ)
Vágy tán’ van bennem is!
Ez nyomja vállam, oly’ régen.
Remény a holnapba.
*

(10 szavas)
Ha van közönyöm, nem kicsi,
Tudnék változtatni, mi legalább pici?
*

(3 soros-zárttükrős)
Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
Kiderül, hogy a közönyömnek oka én lettem?
Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
*

(TANQ)
Közöny lelket ural?
Lélek, másszon ki ablakon?
Közöny háza kéjlak?
Közönyös, bűnös ember-e?
Ő élet lehetetlene?
*

(Apeva)
A
Múltam
Közönyös.
Ebbe süllyed
Beletörődő.
*

(Vers)
Vajh, ki lehet-e lépni a közöny kapuján
Úgy, hogy végleges... környezetem nagy maradvány?
Ami természetes és idevezetett,
Hagyja-e változtassam az életemet?
*

(Renga-láncvers)
Lélekúr közöny!
Ez nagy érdektelenség?
Beletörődni?
Közönyt idéz a
Kilátástalan élet.
Magába zártság...
Közöny úrias.
Játssza az érdeklődőt…
Én fogam szívom.
Elfojtott érzés,
Testet, lelket tönkre tesz,
Uralja közöny.
Közöny a gonosz?
Ellenségem alapból?
Közömbössé tesz?
Közöny, betegség,
Érdeklődés hiánya.
Tönkre megy a lét.

Vecsés,- Szabadka,- 2017. május 1. – A Renga láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot Jurisin Szőke Margit és a 2/2 résznek ő a szerzője. Tordai Kata, „Rettegés” c. versének átirata a szerző engedélyével.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 8
Az idő, elgondolkoztató…

(vers)
Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele,
Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre.
Tennivalóm még van elég, időm már kevés…
Idő kell... míg búzaszemből lesz kenyérszegés.
*

(3 soros, zárt tükrös)
Az idő mint a csikó elfutott mellettem,
Talán még igazából, soha nem is éltem,
Az idő, mint a csikó elfutott mellettem.
*

(Haiku)
Idő múlása,
Az élet végét jelzi.
Még nem adom fel!
*

(sedoka)
Szépet keresek,
Megsárgult képet látok,
Idő keze festette.

Múltba keresni
Életet... hiú ábránd,
Már csak homályos emlék.
*

(Apeva)
Még
Jut-e
Boldogság?
Lesz rá idő?
Fut... kegyetlenül…
*

(10 szavas)
Ha a jövőbe láthatnék,
A múltban menedéket soha nem keresnék.
*

(Oximoron)
A megélt boldog, szép perceket
Mindig fájdalommal fizettem.
*

(HIAfo)
Én csak… gondolkozok!
Én maradok hoppon,
Az idő meg… tovarohan.
*

(Renga-láncvers)
Az idő rohan,
Kíméletlen, rám nem vár.
Lassan haladok...
Idő percei
Mutatóban élednek.
Mutatók gyorsak.
Rohanó évek,
Terhe húzza a vállam.
Nem siethetek...
Idő percei,
De hangosan kopognak!
Rúgó besegít.
Idő nem áll meg,
Ám még élni szeretnék.
Lesz-e még idő?
Idő percei
Rohannak, de vajh’ hová?
Itt nincs pihenő…

Szabadka, - Vecsés, 2018. február 9. –Jurisin Szőke Margit – (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5 versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- versszakot szerző-, és poéta társam Kustra Ferenc és az 1. résznek ő a szerzője.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 13
Az idő, elgondolkoztató…

(vers)
Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
*

(3 soros-zárttükrös)
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
*

(Haiku)
Gyertyánknak fénye,
Idő nélkül araszol…
Végén, elmúlik!
*

(sedoka)
Mécses kis lángja
Holtaknak is világít,
De nem látunk mélyebbre.

A mécses lángja
Nem elég múltnézőben,
Arra, minden… idő lett.
*

(Apeva)
Az
Idő
Csak halad!
Szereptelen
Fő irányító.
*

(10 szavas)
Az időt, ha tudnám, megfejteném,
Jövőből, előre jöjjön, de… szeretném?
*

(Oximoron)
Az élet csak egy idő nélküli pillanat,
Mily’ jó megélni sok ezer nap alatt.
*

(HIAfo)
Mutatója nincs is?
Csodálkozva nézek!
Homokórában van homok?
*

(Renga-láncvers)
Mókuskerék az
Idő, meg nem áll soha.
Gong óra üti!
Az idő pereg
Mint homokóra szemek.
Én meg rettegek!
Pillanat ketyeg!
Hallom, egyenletesen…
Gong óra üti.
Lesz-e még idő?
Az évek már elfogynak.
Én meg rettegek!
Időnél, nincsen
Körforgás. Előre megy.
Gong óra üti!
Lét egy pillanat,
Kevés maradt még hátra.
Én meg rettegek!

Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 8. – Kustra Ferenc József - (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit és a 2. résznek ő a szerzője.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 8
(vers)
Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?

(apeva)
Úgy
Tűnik
Csend honol,
Oly zajtalan,
Ám csak külsőleg.
*

(haiku)
Idegen, rideg
Oly’ élettelen minden.
Belsőm gyötrelmes.

A
Lélek
Vergődik,
Bizonytalan,
Nincs már nyugalom.
*

(Vers)
Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
Lelkem már a menekülési távot lefutotta!

Fényt
Takar
Sötétség,
Mindent bénít.
Megszűnt fegyelem.
*

(HIAQ)
Megszűnt a fegyelem,
Ezt a fénytelenek látják.
Vég van előtérben…

Nincs
Hová
Rohannod,
Rettegsz belül,
Sorsod utol ér.

(vers)
Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…

Már
Álmod
Sem tiéd,
A rettegés
Nem kíméletes.

(10 szavas)
Lelki nappalok fényét vesztem...
Meg nem élhetem!
Irgalom vagy kegyelem?
*

Az
Igaz
Szót valljad!
Békére lelsz,
És bátor leszel.

(vers)
Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?

Nézz
Szembe
Magaddal,
Ha nem teszed
Később megbánod.
*

(3 soros-zárttükrös)
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.

Légy
Bátor!
Félelem
Elvész nyomban.
A teremtő vár.

(vers)
A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.

Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 12
Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában.

Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
*
Az idő szeszélyes,
Kicsit nyár, majd vihar tombol.
Fázós magány vacog.
*
Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
*
Egy
Pillanat
Műve volt.
Mennykő zúzta
Létem értelmét.
*
Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
*
Hűvös reggel rémlik,
Dühös felhők eget szegik.
Könny áztatta szemek.
*
Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
*
Kín,
Bánat,
Ételem,
Italom volt.
Gondok terheltek.
*
Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
*
Színek odavesztek,
Lehulltak, színes levelek.
Elveszett remények.
*
Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
*
Sok
Év múlt
Magányban.
Estem, keltem
Jobbat reméltem.
*
Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
*
Hinti ködét az ég,
Tejfehér fátyol nem oszlik.
Útvesztő... nincs kiút.
*
Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
*
Nem
Tudom
Mi a nagy
Vétkem, hogy ezt
Kaptam cserébe...

Már
Fogytán
Reményem,
Jegyet kérek,
Csak... egy-irányba.
*
A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.

Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 7
Versben, európai stílusú tankában és apevában…

Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik,
És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik?
Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik?

A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik,
Felkelő nappal ő így már nem találkozik.
Estig valahol egy árnyékban várakozik.
*
Éjszaka, nyugszik
A világ, csend lesz az úr!
Hallható sötét.
A sötétség szárnyat bont,
Hál minden, csend álmot font.
*
Napfény generál
Hangoskodást, zajokat.
Csendben aludni.
Süt a Nap, ébredj, kelj fel!
Halld a zsongást, ez jó jel.
*
Hatvan voltam... öregszem, már majdnem hetven vagyok,
Vándorút végét nem látom, de arra haladok.
Fáradó kezemmel, én már nagyon nem markolok.
*
Előre menni,
Életút leküzdése.
Vége, mit hozhat?
Lépni alig van erő,
De, légy még elég merő.
*
Öregség rágja a testem
Próbálja nyűni a lelkem…
Én ezt nem várom… ellenzem!

Az
Idő
Múlása
Marja énem.
Fékezni?! Nem megy...
*
Az éjszakai bársonyos és csendes sötétség, napfénybe fúl,
Ilyen öregen ember csak vár, de nem tudhatja, hogy alakul…
Idő az utat, majd mutatja, kendőzetlenül, táblátlanul...

Persze életedben a sorsod, a nyűgöd, a bajod, mint ellened vétett!
De, persze életből egy van, így élvezd, mert halálig gyönyörű az élet.

Vecsés, 2016. május 21. – Szabadka, 2017. október 24. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam, alájuk a verset és az apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Légy még elég merő”
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 9
Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában.

Esőfelhők csak
Vonulnak… jönnek újak.
Ködfolt, baljós jel.
Kiskertben rózsák nyílnak,
Naptól levelek híznak.

Záporozva hull az eső a ligetes erdőn,
Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn…
*
Eső meg a köd,
Meg... múlt kísértetei.
Mindenhol avar.
Verőfényes nyári nap,
Elkel a szalmakalap.

Micsoda bohém egy öreglegény ez az ősz,
Csak kifeküdne a napra, mint fáradt dizőz…
*
Erdő felett ül
A vastag esőfelhő.
Sűrű, mint a köd.
Napsugara szikrázik,
Szellő levéllel játszik.

Régi kérgűek a szép százéves faóriások, és még állnak!
Viszont biztos, hogy az ő levelei is színes-rozsdássá válnak…
Sűrű ágai között még a nap-fénynyalábok mélyen turkálnak…
*
Utolsó villám
Lecsap, már itt van a köd.
Hideg az eső.
Lemenőnap integet,
Ám áraszt még meleget.

Az éjszakai patakot a Hold, ezüstvérré átfest,
De, a táj is ezüstös… most az esőt is, mint a látenst.
*
Csücskös felhőkkel
Szemez, a kora hajnal.
Ködtől, alig lát!
Hajnali napfény villan,
Fűről harmat elillan.

Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 26. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A verse címe: ”Nyári nap”
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 5
Ősz ábrázolás versben és tankában…

Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek,
Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek.
De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél.
Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél.

Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad,
Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad.
Még a lelkemben van az izzadós, nyári éj,
Mi, akkor még jó volt, most meg viharos a szél.

Most még nincs olyan hideg és körbe ölel a szél,
Most még jól is esik, amikor az arcomhoz ér.
Bizony reggel már, hűvösen, nagyon gomolygók a ködfoltok,
Tél is lassan erre bandukol, és akkor lesznek hófoltok.
*
Ősz, keveréke
A nyárnak és a télnek.
Érett gyümölcsök.
A nappal szőlőt érlel,
Hajnal kabátot kérlel.
*
Szél nótázgatva
Emlékszik a melegre.
Télről is danol.
A szél melegről dúdol,
Maholnap havat zsúfol.
*
Új köd-szitálás
Érezhető künn, mezőn.
Szél, kórón zenél.
Ködbe borul a határ,
Messze szállt már sok madár.
*
Színek készülnek,
Levelenként sokféle.
Szem-gyönyörködtet.
Sok levél színét váltja,
Szépségének nincs párja.
*
Mező, erdő, a bokrok párásak,
Nyári napsugarak már fáradtak…
Ősz átfesti mindenfelé, tájat,
Nagyon látszik… rozsdássá a fákat.

Bizony lehet, hogy e szépségeket, a könnyektől az öreg nem is látja,
Így lehet, hogy úgy él, nem tudja, hogy ősznek a naptakaró-köd az átka...

Vecsés, 2014. szeptember 27. – Szabadka, 2017. október 15. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: ”Sok levél színét váltja”
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 5
Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban…

Ahogy körbenézünk, feltétlenül.
Bár, nem teljesen leplezetlenül.
Mind öregszünk... olyan féktelenül.

Az
Idő
Foga már
Annyiunkat
Kikezdett... bizony.

Nem is értjük, csak nézelődünk,
Hogy mivé lettünk... és kételkedünk.
*

Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás,
Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás…

Tehetetlen lét,
Gyötrő aggály.
Homályos
Jövő,
Csőd.
*

Öregnek az emlékek már, nagyon fontosak, az volt élete,
Fiatalok még nem értik és lehet, hogy ez lesz a végzete…
Múltat le és megtagadni csak egy bűnözőnek kell?
A többieknek meg az életüket szeretni kell?

Az
Emlék
A volt lét!
Tudni fogod
Midőn múlté lesz.

Múlttól szabadulni nem lehet,
Nem is kell, szeresd az életet!
*

Fiatal ma olyan, magában hiszi,
Mindent kreatívan megváltoztatni,
Ezért is üres az udvaron az akol…
Az öregek biz' nem csináltak semmit jól...

Ők
Hiszik
Okosak.
Úgy jó minden,
Ahogy csinálják.
*

Nyugdíjasnak a bomba, hogy vegetálva, hogy lehet élni,
Ez, át is hatja az életét, ettől jogosan kell félni…
Gyötörnek a gondolatok, múlt szépsége, és a jövő!
Kinek nem sok van hátra, ő a gondot-hagyó elmenő…

Vecsés, 2017. augusztus 5. – Szabadka, 2017. október 25. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Homályos jövő’’
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 9
Emlékező meditálás versben és apevában…

Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek,
Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek.
Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje,
A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense.

Múlt
Fátyla
Takarja
Emlékeit.
Semmibe tűnnek.

Már
Lassul
Teste. Fogy
Habitusa s
Emberi léte.
*
Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet,
Útközben, sok csillag is bocsát ki vezető fényeket.
Hosszú úton az életvándor gyűjti az emlékeket,
Öregen meg már mire is emlékszik? Ó, emlékezet!

Múlt
Évek
Emlékét
Gyűjtögette.
Semmit érők már.

Tév
Útról
Hazatért.
Emlékeit
Még őrzi...minek?
*
Hosszú úton az ember látott már karón, éneket károgó varjút,
És ezt is eltette emlékbe, mint a sok illatfelhőt, sziromszagút.
Már csak önmagunknak élünk és a még előjövő emlékeknek,
Bár a szerepek, amit betöltenek, már halványak a szíveknek.

Vecsés, 2017. július 1. – Szabadka, 2017. október 8.- Kustra Ferenc József - A verset én írtam, az apeva párokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 7
Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban.

Fény nincs már létemben,
Elvesztem lét tévútjain.
Szenvedés életem.
*
Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű,
Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű.
Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog…
Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg.
*
Bús,
Komor
Életem,
Boldogságom
Koporsója lett.
*
Mint másnak is, vannak kis és nagy vágyaim,
Teszek értük, vagdalkoznak kardlapjaim.
Mindez kevés, csak a levegőt suhintom,
Üres az életem, nekem nincs megváltóm.
*
Vágyaim nem apadnak,
Élni szeretnék... hiába! Életemben már, mindent learattak...

Vecsés, 1999. szeptember 18. – Szabadka, 2017. október 7. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ –t, az apevát, a tízszavast, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Céltalan élet”.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 7