Versek
Témakörök szerint
Szerelem (383)
A nap verse
Hazatértem
Eljöttem meglátogatni
rég látott édesanyám,
látom semmi nem változott
domboktól ölelt tanyán.

Csüngő fejű öreg kútunk
csorba vederből szürcsöl,
régen látott kedves kutyám
nagy örömében szűköl.

A moha korallszigetként
benőte a nádtetőt,
tyúkok járják torzsa körül
a bús magyar keringőt.

Csermely folyik az udvaron
mit az eső varázsolt,
sárhullámos partjainál
néhány kacsa bukdácsolt.

Nyikorogva nyílt az ajtó
anyám dugta ki fejét,
mikor meglátta, hogy jövök
könny borította szemét.

Kérges kézzel simította
végig könnyes arcomat,
szavakká vált köztünk sok száz
ki nem mondott gondolat.

Most hát végleg hazatértem
nem megyek el már soha,
e kis tanya lesz már nekünk
a szeretet otthona.
Legújabb versek
« Első oldal
1
...
of
159
Gyere simogasd meg az arcomat gyötri a bánat.
Boldogságot keresek de sehol nem találok.
Gyönyörűek a lányok de más szemébe néznek.
Rám mosolyognak aztán tovább is lépnek.

Megöregedtem elteltek az évek,
Ócska lettem belőlem nem kérnek.
Furcsa ez a világ bármely oldaláról nézem.
Csak a madár repked oda fenn az égben.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 10
Várlak téged minden percben leslek az ablakon.
Szeretném látni mikor mosoly fakad az ajkadon.
Biztosan utálod a szerénységet amiben én élek.
Vagy a szépségem kifakult értéktelen néked.

Szőke hajad itt lebeg a szemem előtt a korom sötétségben.
Képzeletben megsimogatom mert nagyon kedves nékem.
Ha egyszer megérkeznél az örömtől repdesne a szívem.
Én lennék a legboldogabb ezen a vidéken.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 7
Szeretlek téged az Isten a tudója.
Te vagy a szívemnek a hajtó rugója.
Ha majd egyszer feléd vet a sorsom.
Vigyázz a szívemre nálad ne csalódjon.

Sokat csalódott kesergett eleget.
Pedig hű volt csak egyet szeretett.
Ne vessünk boldogan a csillagos egekre.
Nagyon vigyázz az ártatlan szivemre.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 7
Dicsekszek benned az egész világnak.
A pusztába a rétnek és minden vadvirágnak.
A madaraknak is sokat beszélek rólad.
Némán néznek rám s csendben hallgatnak.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 8
Szürke télben is várlak téged,
a hidegben is forr a vérem.
Gyere csókolj, csókolj engem,
hidd el téged, nagyon szeretlek.

Gyere csókolj, vagy én csókollak.
Elhagyni sohasem akarlak.
Szőke hajad hadd fedje arcom,
ahogy némán a szád csókolom.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 20
Ősz honol a tájon, némán sétál a puszta rónaságon.
Tükörként tekint rám a megvénült Tisza,
a béka is a vizét néma csendben issza.
Csendes minden megsárgult a határ,
elnémult a tágas nagy Hortobágy.

A csárda is búsan tekint a haldokló pusztára,
A Pásztor Múzeumra a reszkető világra.
A cigány sem muzsikál elnémult a nóta,
az egész tájat lassan majd fehér hó borítja.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 5
Gyere bátran fogd meg a kezemet,
nézd meg a környező szememet.
Régen gyötri már a szívemet a bánat.
Csókolj meg és mindent megbocsájtok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 7
Szeretnék a karjaiban ébredni reggel.
Szorosan ölelelni mind a két kezemmel.
Nézni mosolyogva az álmos két szemedet.
Hallgatni némán a dobogó szivedet.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 10
Annyi minden felkavar
A belváros nyugtalan
Forgatagában, éjjeli bárok
Fényei, a villamos nyikorgása...

Mulatnak! Éjjeli szerenádok
Hangjai hatnak rám, csendes lelkemben
Kavarognak még a hajdani Budapest
Régi macskaköves utcái.

A Móricz Zsigmondi megálló,
Ponyvaregény, a könyvszekrények,
Gyertyák leégett csonkjai.
Az a pince még talán azóta is engem vár!

Az ottfelejtett álmok, éjszakai látomások
Hangjai visszhangoznak a múlton
Keresztül, és én a jelenben kapom el...
Sorokká formálom, ez egy régi álmom.

Mindig megihlet ez a város,
Lélekben Budapest utcáin járok...
Az éjszaka fényei ilyenkor a legszebbek,
Most is hív, látom már, felvette fényes ruháit.

Énekek, dalok szólnak, szerenádok
A szívekbe lopnak a jelenből a
Múltba áthaladó régi, szép emléket.
S én csak nézek, már értem a fényeket.

Amik megigéznek, a most gyönyörű
Pillanataiba átnyúl a jövő, s talán a
Képeken látjuk majd múltunkat és a
Jelenünk ép felvillanó fényeit.

Elkapjuk, s rútul vad élményeket
Temetünk el, mik ott voltak,
De igazán senkit meg nem hatottak.
Azok a régi emlékekbe temetve ottmaradtak.
Beküldő: Kónya Mihály
Olvasták: 11
Veled vagyok mint az éggel a nap.
Bárhol vagyok hallom a hangodat.
Szobámban minden rólad mesél,
a régi asztal és mellette a szék.
Ugye fáradt vagy én is érzem,
pedig némán csak eget nézem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 6
Mikor lemegy a nap és beköszönt az este,
Te jutsz nekem mindig kedves az eszembe.
Hogy mért szeretlek még ma is, nem tudom,
De rád gondolok midig mikor gyötör a fájdalom. .
Rádgondolok mikor szorítja a szívemet a bánát. Ölelni szeretnélek, forrón csókolni a szádat.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 11
Kellesz nekünk, karácsony!


Kihalt utcákon pislákol a remény,
feldíszített tereken csak szél zenél,
hó sem esik, szürkén ásít a város,
- én halkan kérdezem hol a karácsony?
Ott van, nézd!- ott hol a szeretet nyílik,
zárt ablakok mögött aranylón izzik,
nem kell a pompa, elég a pillanat,
melenget, izzik karácsony csillaga.

Mézillatú szobákban mosoly ragyog,
fenyőágon gyertyalángú csillagok,
gondbarázdált arcokon éledő hit,
angyalkezek hintik remény gyöngyeit.
Lassan szétterül lelkünkben a béke,
ezüstfehérben újra jóság ébred,
- és súgva kérdezem ez a karácsony,
ez, mikor az ünnep ölel magához?

Lassul a világ, az idő szinte áll,
a félelem, aggódás még meg-megáll,
temérdek könny, és fájdalom kíséri,
halvány még a remény, mégis megérint.
Szívünkben békésen szuszog az ünnep,
szelíd csend vigyázza meghitt percünket,
- mégis kérdezem, hol van a varázslat?
Fehérlő függönyök rejtik a választ.

Fűtött szobákban a lebbenő árnyak,
dobbanó szeretetgömbökké válnak,
pillanatokba karcolva a csodát,
ajkak rebegik a hálatelt fohászt.
Zúzmarás éjben, fenn a bársony égen,
feldereng egy csillag tündöklő fénnyel,
- ilyen a karácsony,- csendes békesség,
vele hit, remény, szeretet lépdel még.


2020.12.15.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 24
Karácsony estéjén


Hófehér selyembe öltözött a táj,
jégcsipke tündököl fenyvesek hegyén,
csillagok fényében aranyló bűbáj,
hozzá szél komponál mennyei zenét.

Angyali érintés szűzi tisztaság,
szeretetről szól ma a születő fény,
aranylón lobog az összes gyertyaláng,
szívemben feléled újra a remény.

Az éj kék bársonyán ragyogó csillag,
régi karácsonyokba repít vissza,
hallom messziről csilingelő hangod.

Angyalharangként öleli lelkemet,
hömpölyög, árad, mint égi csermelyek,
ünnepet szépít,- itt van emléked.


2020.11.25.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 22
Advent fénye


Édeni fényét,
mennyei ékét,
rejti az égbolt,
álmodozón.

Itt suhan; érezd,
éneke ébreszt,
csillan az advent,
várakozón.

Bársony a csend kint,
és öröm érint,
árad a fénye
glóriaként.

Múltat idéző
égi kitérő,
végtelen emlék,
vágyakozás.

Angyali hárfák
zengik a hálát,
szárnyal a hang már;
emberekért.

Ünnepi éjben
angyali kékben
templomot épít,
míg a hit él.


2021.11.25.
Beküldő: Kristófné Vidók Margit
Olvasták: 23
A múlt néha könnyeket csal a szemedbe.
Ha a jelen beleköp mind a két szemembe.
Mosolyogva nézel az emberek szemébe.
Pedig fájdalmat érzel a szomorú szívedbe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 17
Gyere csókolj meg nézél a szemembe.
Belevésem magam mélyen a szívedbe.
Nem kapar ki onnan senki a világon.
Csak egyedül a kegyetlen halálom.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 16
Bolyongok Kékestetőn a megsárgult tájon,
a sűrű eső mossa rajtam a kabátom.
A szép emlékek mind hozzám szegődnek.
A régi múltunkról, de sokat mesélnek.
Kihalt itt minden sírni csak a megsárgult fák látnak.
Az esőcseppekkel a könnyeim mind sárrá válnak.

Kékestető: 2021 őszén
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 6
Ma van a kedvesség világnapja!
Jó voltál-e bárkihez ma?
Volt-e kedves tetted?
Mire büszke lehet szíved!
Mondtál-e bárkinek szépet,
Voltál-e ki más életébe örömöt csempészett,
hogy rád így emlékezzen.
Szerettél-e becsülettel,
Elhalmozva mást kedvességgel!
Tudod egyszer minden vissztér.
Tilsztelj meg másokat,
Légy mindig kedves,
hogy tükörbe büszkén nézhess!
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 8
Télapó gyere már,
kiraktam a kis csizmám,
nagyon jó voltam ám!
Tudod te azt télapó?
Milyen gyorsan csúszik a szánkó?
Repültem a domboldalon,
mint te a rénszarvasszánon!
Tudod te azt télapó?
Nagyon gyorsan felnövök,
és segítek neked!
Szívesen átveszem a helyed.
Én is tudom ki a jó gyerek,
mindig mondja anyukám,
ne légy rosz fiacskám,
mert üres marad a csizmám!
Tudod most már télapó?
Felnőni csudajó!
Ha te leszel a télapó!
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 5
Szerény szobámba elpihen a csend,
csak a szomorúság matat idebent.
A szívembe érzem néha belenyilal.
Mert bánat odabent jól belemar.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 13
Magadat add mindig ne akarj más lenni.
Így biztosan tégedet fognak majd szereretni.
Nézél bátran mindennap bele a tükörbe.
Majd utána mosolyogj az emberek szemébe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 11
Bejárom a puszta rónaságot.
Még nem látok mezei virágot.
Szendereg a föld de már látom
álmában mosolyog egy kicsit.

A nap erőtlen sugara simogatja a szemét.
Mint jó édesanya a drága gyermekét.
Nem sokára felébred mert jön a gyönyörű kikelet.
Virágba borúl a rónaság a sok madár is vidáman csicsereg.

Hortobágy: 2011 tavaszán...
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 6
Bejárom a puszta rónaságot.
Még nem látok mezei virágot.
Szendereg a föld, de már látom
álmában mosolyog egy kicsit.

A nap erőtlen sugara simogatja a szemét.
Mint jó édesanya a drága gyermekét.
Nem sokára felébred, mert jön a gyönyörű kikelet.
Virágba borúl a rónaság a sok madár is
csicsereg.

Hortobágy: 2011 tavaszán...
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 6
Ha rád nézek s látom a formás fenekedet.
Az ágyba szeretnélek vinni azonnal tégedet.
Pedig a szex helyett először csókolni ölelni kéne.
A szívünket szerelemmel jól teletömni.
Mikor már a szívünkbe nem vér semmi.
Akkor kéne a testünket hagyni egybeforrni.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 9
Debreceni Zoltán - Dombay tó partján ...

Bandukol a hold a magas hegyek között.
Itt már minden fekete sötétbe öltözött.
A Dobay tó nagyra kinyitja a szemét.
Nézi a hegyeket, mint anya az édes gyermekét.

A hold is megmárkózik benne,
megmossa a szemét.
Frissen bandukol utána, a magas ég közepén.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 6