Versek » Fájdalom versek
« Első oldal
1
...
of
35
Idő    Értékelés
A poéta siráma…

Bánattal telítve írnám a szomorú versemet,
De nincsen elég gondolatom, keresek eleget…
Bánatom víz alá nyom, érzem, az élet nem szeret.

Bármerre nézek, vastag falak vesznek körül… ott állnak!
Nézem őket értetlen, miért várják, hogy én átmásszak?
A boldogságért –keleti módon- csak kell, hogy kiáltsak?

Látom már, az jellemző rám, hogy pacát ejtek,
Tollszáramból leesnek a tinta könnycseppek…
Én meg gyorsan, kis itatóspapírt tépkedek…

Nem most van, hogy átélem a boldogság pillanatát,
De naponta érzem magamon az élet mivoltát…
Leírnám, de hogyan, hogy értsék tollam kiáltását?

Neki is veselkedtem, de tollhegy beakadt... papírba,
Tenta fröccsent, cseppecske meg repült… bele a panírba!
Éhes vagyok, és csak boldogtalan… ez lesz a fasírtba…

Imára kulcsolnám én a kezeimet, de akkor hogy írok,
A lelkem meg, ha elmegy egy teljesen más vágányon… sírok.
Segítségért kiáltok... egy ilyen életet nehezen bírok.

Karcolom a papírt, leírom, hogy ne fájjon a szívem,
Soraim gyarapodnak, hogy alakul az életívem…
Kilesek az ablakon… nekem a hold-ezüst a színem.

Most ismerem fel! Írok, gondolatokat ontok a papírra,
Lelkem legmélyét keresem én fel, fütyülők minden manírra…
Boldogan verselek, csodálattal nézek az aszott fakírra.

Vecsés, 2015. december 30. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
Debreceni Zoltán - Elmereng az író...

Elpihent az író teste, de a gondolata messze szállt.
Elmereng a hűs szobába vajon mit hoz ez a forró nyár.
Nyugalmat, békét vagy szomorú háborút.
Vajon ilyenkor az Isten mit csinál,
lesütött fejjel kóborol..?
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 13
Gyönge vagyok. Testemben láz van.
alig érzem a lábamat,
mintha valami földre húzna,
mint a hínár, mely rám tapad.


Lábamon, körbetekeredve,
s úgy fáj, mint véres húscafat,
melyet eleven testemből téptek,
de sajgó darabja ott maradt.


Nem is tudom, már mi fáj jobban.
A testem, mely lüktet lázasan?
Vagy a lelkem, mit összetörtek,
s földbe döngölve ott maradt.


Tudom. A testre van sok gyógyír,
amely enyhíti kínomat,
de a lelkem az épp úgy vérzik,
mintha tőr vájná húsomat.

Mégis tudom: le fogom győzni!
Legyen bármilyen bősz vihar!
Bárhogy ledöngöl, talpra állok,
Hogy csak azért is visszakapd.

Mind azt a kínt, mit te okoztál
százszor! Ezerszer megkapod,
hogy megérezd végre mit ártottál,
s ne legyen többé nappalod


anélkül, hogy ne fájjon szíved,
amiért ártottál oly sokat,
s gonosz szíved ezer darabra
törjön, hogy ne bánts másokat!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 20
Debreceni Zoltán - Temetőben...

Mélabúsan álldogálok a néma csendben egyedűl.
Motoszkál a nap az égen a földön langyos szellő hegedűl.
A temető csendje kissé édes hisz benne látlak tégedet.
Ide csal közelembe az embert nyövő képzelet.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 40
Debreceni Zoltán - Nyomorult itt minden...

Olyan kihalt olyan nyomorult itt minden.
Még az Isten is elkerűl nagy ívben engem.
A bánat és a szomorúság uralkodik a tájon.
Csak a vadvirágok köszönnek rám a puszta rónaságon.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 36