Kedves lányom mivé lettél,
tudom, hogy már felnőtt lettél.
Hol van benned az anyai szeretet?
Valahol félúton lelkedböl, s szívedből kiveszett.

Fél éve már nem láttalak a szívem szakad,
csak a tik tokon, instagrammon látom a fotóidat.
Nem hiányzom? Nem szeretsz már?
Vagy elfelejtetted az Édesanyád?

Hol van belőled az Édesanyád iránti tisztelet?
Elég neked az, hogy felneveltelek?
Az nem érdekel, hogy fájdalmat okozol?
Széttöröd, s megsebzed a szívem, s a lelkembe tiporsz?

Nekem nagyon hiányzol és szeretlek téged,
ezt érdemlem én tényleg tőled?
Kést döfsz a szívembe, mely darabokra hullik,
az életem nélküled örökre eltűnik.

Mikor lesz már időd, hogy Édesanyád lássad,
amikor már késő mert elvisz a bánat?
Hol van belőled az anyai szeretet?
Elfelejtetted irántam a tiszteletet?

Csak látni szeretnélek és megölelni téged,
szeretném hallani, hogy Anya szeretlek téged.
Olyan nagy kérés ez, hogy láthassalak?
Átölelnéd, meg nyugtatnád az Édesanyádat?

Egyszer talán lesz majd rám időd,
csak vigyázz, hogy ne legyen késő.
Mert a sírból vissza nem lehet hozni engem,
utána már hiába sírsz utánam és értem.

Miért kell szenvedni miért kell, hogy fájjon,
szívemben zűrzavar van és káosz.
Lelkem meg tiporva, szívem összetörve,
szeretet nélkül élni sem érdemes.

Reménytelen az élet nincs benne érzelem,
lelkem meg taposva, szerelemre éhezem.
Szeretet nélkül nem érdemes élni,
mely szeretre éhes szívemet töltené ki.

Nem vagyok sem szép, sem jó, nem szeretnek,
lelkem sír, szívem darabokban, meg sebezve.
Reménytelen az élet, melyben hittem,
szívem vérzik mert meg tagadtak engem.

Ez a világ kegyetlen és hazug nincs szeretet,
csak fájdalom, káosz, gyűlölet a szívben.
Nem tudnak szeretni csak áskálódni,
egymás magánéletében vájkálni.

Ezek az én érzéseim az én lelkemből íródnak,
megannyi szenvedés az élet, hazug szavak.
Igaz szeretet kihalt a világból helyette érdek áll,
hazug szavak, hitegetés hazug ez a világ.

A fény előtt nagy, sötét árnyak lebegnek,
Úgy tűnik, el akarják állni utamat.
Tovább úszom, küszködve küzdőm magamat,
Előre, közben a semmibe lebegek.

Próbálok belekapaszkodni a fénybe,
De kimerültségem nő, már nem is érzek
Semmit, nem érzékelem azt sem, hogy vérzek.
Már semmi nem számít… csak haladnék végre.

Budapest, 2000. július 4. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

Áthat a fájdalom,
Mert sok minden megtörtént.
Fájlalom.

Áthat a fájdalom,
Mert sok minden nem történt meg.
Ezt fájlalom.

Áthat a fájdalom,
Mert sok mindent megtettem.
Szívfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert sok mindent nem tettem meg.
Ez a szívfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert sok elvárásnak nem tettem eleget(?!)
Fantomfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert nem öleltem, amikor kellett volna(?!)
Ez is fantomfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert magam mindig háttérbe helyeztem.
Ilyennek születtem… világfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert nem születtem falkavezérnek.
Ilyen lettem, ez a világfájdalom.

Áthat a fájdalom,
Mert volt hatvankettő sikertelen évem.
De már ez van… ez utófájdalom.

Vecsés, 2010. október 24. – Kustra Ferenc József

(Senrjú)
A halál párja,
Életben nem véges tánc!
Élőkkel járja.
*
(HIQ)
A halál
Az élet része…
Élet ily’.
*
(HIAQ)
De egyszer mindennek
Eljön a vége emberhez…
Ez végül maradó.
***

(Senrjú)
A halál társa,
Táncolunk még, míg lehet.
Lép velünk halkan.
*
A halál árnyék,
Élet-léptek halkulnak.
Kísér mindvégig.
*
(HIQ)
Halál jön
Az élet útján...
Ez ilyen.
*
Halál szól,
Az élet némul...
Már közel.
*
(HIAQ)
De egyszer csak eljön,
A legvégső perc az úton...
És itt marad csendben.
*
Nincs mi megállítja,
Elér a csend és a zárás...
Marad: por és emlék.


Vecsés. 2025. június 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősként az élet lefogyásáról… Az első blokkot én írtam, a másodikat Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.