Neked adom ezt az egyszál piros rózsát,
amit neked loptam a gazos kertekalján.
Rádgondoltam ahol csókot kaptam tőled.
Ahol nekem adtad a féltve őrzött kincsed.

Soha országban van egy kiszáradt folyó
Melyet csak száraz szemek látnak
Kihalt, kopár táján búsuló lelkek állnak.
Itt bármi könnyezés be van tiltva,
De mégis a s?rás napjára várnak.

Egy anya gyermekét szorongatja
Kit halálosan emészt a láz.
Gyógyulás már nincs kilátásban
S gyászos hangulatban borul a ház.
A síráson kívül nincs más fohász!

Az eltört játék, vérző orr,
Hát ilyen lett e ifjúkor?
E iskola év egy borzalom.
Ha panaszkodok megbánom?
Nem! Erre sírás napja alkalom!

Miféle gonosz előírás
Hogy férfi ki sír az hibáz?
Amikor Akhilleusz Parokloszt elvesztette
Bátran s nyíltan megkönnyezte.
A hősnek sírás napja megengedte!

Sírás Napja keringet bennünket,
Szóval adjunk neki jogos nevet.
Nem számít, hogy ki és mi vagy,
De Sírás Napján le ne maradj,
S engedd meg hogy sírva fakadj!

Gyere tanítsál meg szívből szeretni.
Mert elfejtettem már ölelni, csókolni.
Ha egyszer majd valakit szivemre tudok ölelni.
Nem fogom ebben az életben soha elfeledni.

Hazajöttem a hegyekből a puszta rónaságra.
De már itt nem ismer egy senki.
Olyan egyetlen tud ilyenkor egy szép város is lenni.
Utálom az utcákat a néma pusztaságon járom.

De ott sem nyílnak már nekem a gyönyörű virágok.
Száraz bogáncsok néznek mind a két szemembe.
Sírva gondolok a dombokra a magas hegyekre.
A hegyek között mosolyogtak rám a keskeny gyalogutak.
Itt meg térdig a keserű, szomorúságba járok.

Biharkeresztes: 2017 nyara

Keserűen Márta
az alkalmat kivárta,
hogy odapisáljon
a községház falára.

Ő volt e helységnek
a falú bolondja,
de ez nem jelenti,
hogy bárkinek a rongya.

Próbálják még egyszer
megszégyeníteni!
Majd jól kiüríti magát
és a falra fogja kenni!