Neked adom ezt az egyszál piros rózsát,
amit neked loptam a gazos kertekalján.
Rádgondoltam ahol csókot kaptam tőled.
Ahol nekem adtad a féltve őrzött kincsed.
amit neked loptam a gazos kertekalján.
Rádgondoltam ahol csókot kaptam tőled.
Ahol nekem adtad a féltve őrzött kincsed.
Soha országban van egy kiszáradt folyó
Melyet csak száraz szemek látnak
Kihalt, kopár táján búsuló lelkek állnak.
Itt bármi könnyezés be van tiltva,
De mégis a s?rás napjára várnak.
Egy anya gyermekét szorongatja
Kit halálosan emészt a láz.
Gyógyulás már nincs kilátásban
S gyászos hangulatban borul a ház.
A síráson kívül nincs más fohász!
Az eltört játék, vérző orr,
Hát ilyen lett e ifjúkor?
E iskola év egy borzalom.
Ha panaszkodok megbánom?
Nem! Erre sírás napja alkalom!
Miféle gonosz előírás
Hogy férfi ki sír az hibáz?
Amikor Akhilleusz Parokloszt elvesztette
Bátran s nyíltan megkönnyezte.
A hősnek sírás napja megengedte!
Sírás Napja keringet bennünket,
Szóval adjunk neki jogos nevet.
Nem számít, hogy ki és mi vagy,
De Sírás Napján le ne maradj,
S engedd meg hogy sírva fakadj!
Melyet csak száraz szemek látnak
Kihalt, kopár táján búsuló lelkek állnak.
Itt bármi könnyezés be van tiltva,
De mégis a s?rás napjára várnak.
Egy anya gyermekét szorongatja
Kit halálosan emészt a láz.
Gyógyulás már nincs kilátásban
S gyászos hangulatban borul a ház.
A síráson kívül nincs más fohász!
Az eltört játék, vérző orr,
Hát ilyen lett e ifjúkor?
E iskola év egy borzalom.
Ha panaszkodok megbánom?
Nem! Erre sírás napja alkalom!
Miféle gonosz előírás
Hogy férfi ki sír az hibáz?
Amikor Akhilleusz Parokloszt elvesztette
Bátran s nyíltan megkönnyezte.
A hősnek sírás napja megengedte!
Sírás Napja keringet bennünket,
Szóval adjunk neki jogos nevet.
Nem számít, hogy ki és mi vagy,
De Sírás Napján le ne maradj,
S engedd meg hogy sírva fakadj!
Gyere tanítsál meg szívből szeretni.
Mert elfejtettem már ölelni, csókolni.
Ha egyszer majd valakit szivemre tudok ölelni.
Nem fogom ebben az életben soha elfeledni.
Mert elfejtettem már ölelni, csókolni.
Ha egyszer majd valakit szivemre tudok ölelni.
Nem fogom ebben az életben soha elfeledni.
Hazajöttem a hegyekből a puszta rónaságra.
De már itt nem ismer egy senki.
Olyan egyetlen tud ilyenkor egy szép város is lenni.
Utálom az utcákat a néma pusztaságon járom.
De ott sem nyílnak már nekem a gyönyörű virágok.
Száraz bogáncsok néznek mind a két szemembe.
Sírva gondolok a dombokra a magas hegyekre.
A hegyek között mosolyogtak rám a keskeny gyalogutak.
Itt meg térdig a keserű, szomorúságba járok.
Biharkeresztes: 2017 nyara
De már itt nem ismer egy senki.
Olyan egyetlen tud ilyenkor egy szép város is lenni.
Utálom az utcákat a néma pusztaságon járom.
De ott sem nyílnak már nekem a gyönyörű virágok.
Száraz bogáncsok néznek mind a két szemembe.
Sírva gondolok a dombokra a magas hegyekre.
A hegyek között mosolyogtak rám a keskeny gyalogutak.
Itt meg térdig a keserű, szomorúságba járok.
Biharkeresztes: 2017 nyara
Keserűen Márta
az alkalmat kivárta,
hogy odapisáljon
a községház falára.
Ő volt e helységnek
a falú bolondja,
de ez nem jelenti,
hogy bárkinek a rongya.
Próbálják még egyszer
megszégyeníteni!
Majd jól kiüríti magát
és a falra fogja kenni!
az alkalmat kivárta,
hogy odapisáljon
a községház falára.
Ő volt e helységnek
a falú bolondja,
de ez nem jelenti,
hogy bárkinek a rongya.
Próbálják még egyszer
megszégyeníteni!
Majd jól kiüríti magát
és a falra fogja kenni!