Versek » Fájdalom versek
« Első oldal
1
...
of
30
Idő    Értékelés
Hétköznapi pszichológia…

Van, hogy az ember könnye csorog, erre ébred...
Magadhoz térsz, feleszmélsz, elment a Kedvesed.
Engedd el, ha elment, biztos nem volt jó veled…
*
Még
Néha
Könnyezel.
Faképp hagyott.
Haggyad! Ha, elment.

Haggyad! Ha, elment.
Faképp hagyott.
Könnyezel
Néha
Még.
*
Csak
Haggyad.
Engedd el!
Elment csak úgy…
Mért hull még könnyed?

Mért hull még könnyed?
Elment csak úgy…
Engedd el!
Haggyad
Csak.
*
Neked ő tán' fontos volt, de szeretted, ahogy kell?
Ő ez ügyben, nem állt elő némi igényekkel?
Ne légy öntelt, lehet, töltetlen volt… szeretettel.
*
Fontos volt neked?
Adtad szíved?
Önzetlen
Voltál
Tán’?

Tán’
Voltál
Önzetlen?
Adtad szíved?
Fontos volt neked?
*
Sosem tudhatod...
Megtettél-e
Ő érte
Mindent?
Vajh’!

Vajh’!
Mindent
Ő érte
Megtettél-e?
Sosem tudhatod...
*
Lelki bánatod, már lett a saját múltad,
Innentől, megint más irányt vesz az utad…
Ne sírj, emlékezz szépen, ez... fel nem gyullad!

Vecsés, 2015. január 9. – Szabadka, 2017. november 17. - Kustra Ferenc- a verset én írtam a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címe: „Mért hull még könnyed?”
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 11
Sok ember vett minket körül,
de szívem csak mosolyodnak örül.
Szavaid hallatán életre keltem,
jövőmben érted tepertem.

Mára már csak a bánat maradt
sírógörcs ontja szomjamat.
Nem hiszek többé szívem zajának,
nem akarom elhinni, hogy ez maradt utánad.

Hol rontottam el vajon?
Ezen sokat gondolkodom.
Gyötörnek az érzések,
engem vajon ki ért meg?

Nekem is kell a szeretet
belső énem ordít most veletek.
Kívülről sajnos te nem látsz be,
nem érted miért esek itt össze.

Törött szívem vígaszt nem talál,
aludni sem akarok nélküled már.
Vágyom arra hogy megölelj,
helyette csalódva alszok el.

Hazudhatnék most neked
Szeretve szerettelek,
Mindenemet feladtam volna,
Ha két szép szemed enyém volna.

De ez már csak áhítat,
Keresem a válaszokat.
Nem értem a döntésed,
Miért nem próbáljuk újra meg?

Ennyire rossz ember lennék ?
Mit veszíthetek még?
Az élet is csak van, de nem ad semmit
Legyen már vége, az istenit!

Dühöngő haragom beszél helyettem,
Bár ne lettél volna mellettem.
Észrevehettem volna,
Hogy a szíved mi nyomja.

Tehetetlen voltam mikor rájöttem
Nem látlak már az életben.
Új dolgok felé mentél
Engem meg itt felejtettél.

Sajnáltassam még itt magam?
Hiába, úgysem hallod meg a szavam.
Túl leszek valaha ezen?
Nem értem a gondolat menetem.

Túl akarok lépni rajtad!
Érezni egy női ajkat.
Szerelembe esni egy lélekben,
Ki mászni eme gödörből egy életre.
Beküldő: Horváth Zsolt Gábor
Olvasták: 6271
Debreceni Zoltán - Bolyongok az őszben...

Egyedül bolyongok a megsárgult tájon.
Sűrű eső mossa rajtam a kabátom.
A szép emlékek mind hozzám szegődnek.
Az esőben rólad de sokat mesélnek.
Kihalt itt minden csak megsárgult fák látnak.
Az esőcseppekkel a könnyeim mind sárrá válnak.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 82
Debreceni Zoltán - A múltamból perceket lopok...

Téli éjszakákon elkerül az álom,
bársonyos arcodra gondolok.
Fáradt vagyok aludni szeretnék,
de miattad aludni nem tudok.

Kopott kályhában akácfa lobog,
télen ez ám a jó világ!
A múltamból perceket lopok
Álmosan is jó gondolni rád.

Őrzöm szép szemed szinét
bőrödnek kellemes illatát.
Kergetem mindig az emléked,
de hozzám mégis visszájár.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 74
Nem illik mondani senkinek,
Hát elfecsegem mindenkinek:
Hogy a lélek sötét éjszakája
A józan észnek kín halála.
Hol csak tapogatsz a sőtétbe
Az őrület tüskés őlébe,
Mely viharos sorsod vergődése.

Nem illik mondani senkinek,
Hát elfecsegem mindenkinek,
Hogy azok az okos intézmények,
melyek tudásuk alapján tekintélyek,
Gyakran vakul spekulálnak
És ritkán tudják mit csinálnak,
Hát veled akkor miként bánnak?

Nem illik mondani senkinek,
Hát elfecsegem mindenkinek:
Az őrületed bonyolult kezdete
Gondolataid zagyva serege:
Rém álmaidnak valósága,
Az élet örömöd cáfolása,
És gyötört lelked kitárása.

Nem illik mondani senkinek,
Hát elfecsegem mindenkinek.
Csak ha teljesen ki vagy ürítve
Remélhetsz elvárt üdvödre,
Mielőtt fény hatna a lelkedbe
És öröm születhet szívedbe,
Mert az élet ezt így rendelte.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 43