Versek » Fájdalom versek
« Első oldal
1
...
of
36
Idő    Értékelés
Gyere tanítsál meg szívből szeretni.
Mert elfejtettem már ölelni, csókolni.
Ha egyszer majd valakit szivemre tudok ölelni.
Nem fogom ebben az életben soha elfeledni.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 48
Hazajöttem a hegyekből a puszta rónaságra.
De már itt nem ismer egy senki.
Olyan egyetlen tud ilyenkor egy szép város is lenni.
Utálom az utcákat a néma pusztaságon járom.

De ott sem nyílnak már nekem a gyönyörű virágok.
Száraz bogáncsok néznek mind a két szemembe.
Sírva gondolok a dombokra a magas hegyekre.
A hegyek között mosolyogtak rám a keskeny gyalogutak.
Itt meg térdig a keserű, szomorúságba járok.

Biharkeresztes: 2017 nyara
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 30
Keserűen Márta
az alkalmat kivárta,
hogy odapisáljon
a községház falára.

Ő volt e helységnek
a falú bolondja,
de ez nem jelenti,
hogy bárkinek a rongya.

Próbálják még egyszer
megszégyeníteni!
Majd jól kiüríti magát
és a falra fogja kenni!
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 25
Múlt vagyok, zöld éretlen alma.
Ami gurul az úton jobbra és balra.
Semmi vagyok a vadonba,
mégis mosolygok magamba.

Belém rugnak
messzire gurulok.
A fájdalomtól nyögök
hangosan orditok
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 41
Debreceni Zoltán - Idegen tájon élek...

Idegen tájon élek , erre mindig hűvös szél dalol.
A nyár elvitte szívemből az örömet,
benne csak a szomorú bánat honol.
Csendben sétálok Dombóváron
a száz éves vadgesztenye fák alatt.
A jobbikosok miatt elkellet hagyni
rákosan az otthonom.

A szomorúsággal karöltve járok.
Elhagyott a engem minden csepp öröm.
Könyezik mindig a szemem
magamat mikor nem lát senki
mindig jól szembe köpöm.

Az utcán mosolyogva mennek el
mellettem az emberek.
Idegen ember vagyok én itt,
még rám sem köszönnek.
Sírva nézem ahogy a szél kis falum felé
viszi az égen a felleget.
Zsidó Cigány vagyok azért bántottak engemet
A Hajdúbagosi rossz lelkü jobbikos emberek.

Dombóvár : 2015 tavaszán
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 63