Ostrozánsky Gellért

(1964-)

Felvidék

Hajnal dereng csipkézett már,
Vacog a táj halkan.
Es? nélkül dagad a sár,
Köd hömpölyög lassan.

Birka b?gés a karámban,
Pásztort várja reggel,
Kong a kolomp nyáj nyakában,
Mire a nap felkel.

Kalyibában birkát fejik,
Füst illata terjeng.
Csurran a tej, kondér telik,
Macska oda cselleng.

Szell? leng a völgy ölében,
F?ben a dér csillan.
Árnyékból a fény szökésben,
Vak sötétség illan.

Nap el?bújt, párát vedel,
Nincsen rajta csorba.
Puli vakkant, fürgén terel,
Tömörül a csorda.

A korai friss leveg?
G?zöl patak partján,
Jószággal telt dús legel?
Csaholástól harsány.

Suba alól csipás szemmel
Bojtár botra hajlik,
Itt a dolog minden reggel
Hasonlóan zajlik.

Útnak a szélén,
Erd?nek mélyén
Néma vakságban árnyék haladt.
Suttog a szell?,
Tüsszög a felh?,
Reccsen az ág, tán léptek alatt.

Éjnek sötétje
Ösztönök fészke,
Tágra nyílt szemben izgalom n?.
Bátor is félénk,
Játszik az érzék,
Lüktet a szívben sebes er?.

Rejtelmes szándék
Lapulú árnyék,
Arctalan mélység titkokat rejt.
Bozótban koccan,
Valami moccan,
Éj szárnya keleszt csöndes zörejt.

Neszt hint avarba
Halkan szuszogva,
Huppan a földre ázott levél.
Természet hangja
csendet zavarja,
Sötét erd?r?l regét mesél.

Álmosodik a természet,
Lassan ágyát megveti,
Itthon maradt madárnépet
Érett maggal eteti.

Lomb lehull a fáradt fákról,
Földre ejti álmait,
Suttogás jön minden ágról,
Szél dúdolja vágyait.

Víznek tükre sima, fényl?
Fodros hullám elmerül.
A messzeség ezüstkékl?,
Ringatózva szét terül.

Napsugár is megszelídül
Tüzes lelke ködben hál,
Minden földi télre készül,
El? kerül sapka, sál.

Perceket szöv?
Mulandó id?,
Évekbe ér? ciklusa száll.
Varázs az égen,
Lüktet a térben,
Mozgás a léte, sohasem áll.

Súlytalan közeg
?rben a tömeg,
Távolba siklik minden elem.
Csillag-kötésben
Fénnyel sz? éppen
Táguló teret túl mindenen.

Ritmusa kotta,
Ütemét hozza
Misztikus pálca, mágus er?.
Csillagban lángol,
Bolygókkal táncol,
Törvényét írja, ? a nyer?.

Pillanat éle
Létnek egésze,
Múltból a holnap bújik el?.
Látszat hatalma
Titkot takarja,
Útnak a vége csend-éltet?.

Halkan lép az ősz,
Csetres a mezei út.
Szürke köd pancsol.

Zúzmarás fákon
Széttörik a napsugár-
Szilánkos reggel.

Párás tó tükrén
Kopottas árnyék csillan,
Dermedő idő.

Harmatos szőlő
Lehajló venyigéken,
Édesded teher.

Határ kebelén
Szundikál a vetett mag,
Tavaszt álmodja.

Ősznek zamata
Már gyümölcskosárban van-
Ízharmónia.

Ágak közt a szél
Végigsuhan csendesen.
Mint bennem a múlt.