Szerzők » Ostrozánsky Gellért versei
Ostrozánsky Gellért
(1964-)
Felvidék
« Első oldal
1
...
of
48
Idő    Értékelés
Valószínűleg
Isten a természetben
Színültig Való.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 3
A hétköznapi sötétségben
Most alig pislákol
Lángom.
A kanócom
Köré faggyú hatol,
Mely égést gátol.

A massza
Így nem táplálja
A fényt,
Semmi haszna.
Bár a kanóc tettre kész,
Fényt adna
Magából, meleget, lángot,
Még aktív világosságot,
De az olvadt faggyú fojtogatja
Gyertya-Lángom;
Így alig -alig pislákol.

Legközelebb
Minőségi lámpa
Ontja utamra
Szórt villanását kacajra,
Amennyiben
Faggyús kedvem bírja
A hétköznapi sötétségben.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 8
Nem sorolhatom itt az összes
Magyar Nagyot
Így most előttük fejet hajtva
Alázattal mindenkit kihagyok.
Bízom megbocsájtják ezt nekem;
Hiszen példaképeink lettek az életben.

Lelkükből elvetett mag
Csírái lettünk,
Kik költeményeikben
Haza-szeretetet leltünk.
Késztetést -
A nyelvet, mint stafétatollat,
Emeljük ,visszük az ősi szózat
Dicsőségét.

Nincsen szebb és zamatosabb,
Hozzája hasonlatosabb.
Nagyjaink elme-kincse
Utódok büszke értéke!
Őrizzük!-
Az anyanyelv szent oltárának
Katedrálisában.

A gyermeknek e nyelvet add örökül,
És Kivételes lesz sokak közül!
A haza lehet változó,
De a nyelvvel összetartozó
Minden Magyar!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 3
Szőlő hegyen venyigéztem,
Előbb nyírtam, aztán szedtem.
Markomban az olló nyele,
Vér buggyant a tenyerembe.

Fújt a szél, a nap ragyogott,
Kilógattam a kabátot.
A sorok fogytak szépen lassan,
Estére már kész is voltam.

Lábam sajgott a cipőben,
Komótosan haza értem.
A lezser napok bosszút álltak,
Izomlázzal adomáztak.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 10
Idő foszlányai függnek a falon.
Múlt-töredékek, gesztusok
Fakulnak az őrzött papíron.
Tanúi naponta egy valóság
Halványuló tényfeltárásának
Személyre szabottan.

Érzést szül az emlékezet.
Átszivárog az elveszettből
A megélés jelenébe
Fénysebesen
Settenkedve,
Hogy meglegyen a kedve
Kinek tekintete
A Volt kacsintását megleste,
És varázsol mosolyt, hangulatot,
Álmot szövő pillanatot.

Tenyeremből iszom mosolyod
Harmat-cseppjének édes ízét.
Csak nekem fontos
Most
Ez az együttlét.

A papírillat felidézi
Az elmúlás tengerét,
A száguldó Idő kerekét,
Lelkünk végtelenjét,
A viszontlátás reményét.

Fotonjaid itt maradt árnyék-
Képét jövőbe repítem,
Hogy mindig,
És mindenütt
Amíg létezem
Velem legyen.

Egyszer majd
Egy fiókban hever
A megfakult üzenet,
De
Csillagfény őrzi
Örökké lelkedet.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 11