Versek » Szerelmi csalódás versek
« Első oldal
1
...
of
6
Idő    Értékelés
Csodálatom csak nő, Enikő,
Belőlem, suttogva tőr elő.
Nehogy megzavarjam,
Ha már van alkalmam…
Csodálatos vagy, ó, Enikő.

Megint kén' találkozási pont,
Mindketten ott lennénk, nekem pont…
Nem zavargatnálak,
Némán imádnálak.
Persze, ha szeretnél, nekem pont…

Csodálatom nő, jöjj Enikő,
Várlak nagyon, Te szemfényvesztő!
Üljünk kerti padon,
Szerelmi alapon…
Úgy csodállak én, ó Enikő.

Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József – romantikus LIMERIK csokorban íródott.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 13
Debreceni Zoltán - Komolynak lenni...

Vannak pillanatok mikor mosolyogni is nehéz.
A tekintet máshol jár a szem a távolba néz.
Szépségedet hidd el nem csorbitja semmi.
Néha komolynak is kell egy kicsit lenni.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 68
Szerelem könnyei

Szerelmünk lélektüzén élek,
Mézillatú lelkünk harcán félek, hogy elégek.
Álmatlan hajnalokon hallgatunk csendet,
Álmaim aranyszínű hintaján folyton kereslek téged.

Hány ölelés és hány vitán őszültünk meg,
Szóváltásunk olykor éjjeli harcra ment.
Remegőn, megtörve elvérzik bennem az érzés,
És feltámad bennem újra a szerelemféltés.

Nem tudok már mást szeretni,
Hazugsággal mért kell nékünk élni.
Néked adtam a szívemet,
Veled élem le az életem.

Sóhajom hangján kétségbeesik a remény,
Földi életem kíntól szenvedőn még mit remél.
Ámor kitépte szívem, s én néked adtam,
Tündöklő életem ifjúságát terád hagytam.

Sötét vándor, csillagok alatt sétálok céltalan,
Lelkünk oltárán zokogok némán egymagam.
Hogyha majd nem kellek végleg tenéked,
Látogasd meg az elárvult sírhelyem.
Beküldő: Csík Ferenc
Olvasták: 64
Tarna folyó Zúgva vágtat,
Messzire sodorja a reszkető vágyat.
Szennyes viskó a Tarna partján,
Gyakran jártunk oda az év sok napján.

A napfényes, harmatos vágyak ölén
Üzen a napfény, s elhallgat a tiltott ködén.
Tüzet varázsló, gonosz napszerelem.
Benned rútul halálomat lelem.

Azok az évek már eltűntek,
Néha-néha még visszanéznek.
Az én bánatom csendes magány,
Elhal lassan a múltunk nyomán.

Felettünk sokat beszéltek terólad!
Te megaláztál, megcsaltál, s én nem hittem a szónak!
Elmúlt, régvolt, viselem a sorsunk,
Mind a ketten nagy bolondok voltunk.

Arannyal, ezüsttel kedveskedtem volna,
De a mély, vérző sebemet vissza-visszahozza.
Szerelmünk sziklafalát leostromoltátok!
Bennem az érzelmet is legyilkoltátok.

Igaz történet alapján.
Beküldő: Csík Ferenc
Olvasták: 33
Nem szeretem a nevedet,
Elfelejtem szerelmedet.
Citrom-savanyú nyár.

Bánatomat eltemetem,
Sárba tipró emlékedet,
Citrom-savanyú nyár.

Lelkem csak teérted fáj,
Gyere vissza, barna hajú lány.
Citrom-savanyú nyár.

Szívem csak teérted dobog,
Két szememből a könny csorog,
Citrom-savanyú nyár.

Ez a méz-édes, savanyú nyár
Soha többet nem jön vissza már, de kár.
Citrom-savanyú nyár.
Beküldő: Csík Ferenc
Olvasták: 34