Amit én érzek szerelmes szívemben…

Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban…

Az én keblem érzése érted állt ki mindig,
És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig.
A szívem, nem felejt el semmit, mert akkor megfakulna,
És csak vágyamat ölelném magamhoz lélek-vakulva.

Az élet tengerén lehet haladni, nagyon kell evezni!
De szerelmi csalódások tengerében minek evezni?
Mondd, miért?
Mond, kiért?

Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok,
Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok.
Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt,
A szerelem a lelkemben nyári aratás volt.

Aztán, csak úgy itt hagytál, el is mentél, régen nem vagy már.
Úgy csináltál, mint akinek a szárnya kinőtt… elszálltál.
Végtelen üresség a lelkemben, mi nekem, utánad maradt,
Közben én csak sirattalak, zokogtam, de az idő csak haladt.
Minden nap este lefekvésem, a szerelmeddel, veled telik,
Reggel meg együtt ébredünk, a nappal bánatban bővelkedik.

Nincs már… de mit ér egyébként is a csók, hogyha nem szeretsz?
Mit ér ölelés, ha elmentél, közelemben nem lehetsz?
Én egyedül álmodok,
Csak utánad vágyódok…

Vecsés, 2015. február 2. – Kustra Ferenc József

Ha most ott lehetnék melletted,
gyertyalángból fonnék köréd meleget.
Bús homlokodra simítanám kezem,
ahogy holdas árny az ágakon terem.

Ha most ott lehetnék melletted,
sóhajomra hajthatnád le fejed.
Mint az est, ha a csöndre szivárog,
puha fészkébe temetve a világot.

Ha most ott lehetnék melletted,
összefércelném ereimmel szíved.
Beléd fogózva, téged magammal,
bezárnálak örökké a szavakkal.

2023.01.18.

Csókjaimat neked küldöm életem,
hozzád húz a szívem szüntelen.
Oly forró a vágy mi benne ég,
vágytól izzó tüzes szenvedély.

Csókjaidra én úgy szomjazom,
hozzád bújva a nevedet suttogom.
Őrült ez a vágy felpezsdít,
a szerelem szárnyán elrepít.

Csókolj és élvezz, ölelj még kérlek,
hadd érezzem újra a szerelmed édes.
Gyönyörű szép szemed megbabonáz,
gyere csókolj, ölelj most át.

Égek a vágytól a szerelem tüzében,
olthatatlan lángja lázban tartja szívem.
Őrűüt ez a vágy felpezsdít,
a szerelem szárnyán elrepít.

Gyönyör a mámor édes mint bor,
mikor ajkad csókol szívünk összeforr.
Ölelj magadhoz, szoríts erősen,
mert ez a szerelem sosem múlhat el.


2023.01.02.

Alkalmakban rejtett ölelések,
alkalmakban rejtett szisszenések.
Kontrasztban elmerülő pillanatok,
estékben felcsendülő halk sóhajok.

Pillangópuszit nyújtó pilláid,
mosolyodban rejtett csókjaid.
Éjszakákba nyúló kacajaid,
édes, puha ajkaid...

...ó, zöld szemednek varázslata,
...ó, dallamokat játszó szíved dala.
Az én szívem is dalol veled
egy ritmusra, csakis neked.

Szeretlek, Tina!

Az út, melyre most lépek,
a szívedhez elvezet.
Az úton, melyen járok,
szívem álmát látom.
Lépteim nyomán,
zöldülnek határok.
Fent a magasban,
a nap ragyog kacéran.
Felhők lágy öle,
ringatja sugarát.

Az út, amelyen járok,
hű szívvel én.
Álmodozva járom,
a világ kerekét.
Közben meg, meg állva,
felcsendül egy nóta,
szívem dallamából.
Szépen zeng az ének,
zöldülő határba.
Ezer színű virág,
bontja ki szirmait.

Tavaszi zápor,
rejti el könnyeim.
Szívem dobbanása,
örökké tűzben ég.
Felnézek az égre,
mosoly ül arcomra.
Imát mondok érte,
kiért szívem dobban.
Felragyog két szemem,
benne halvány könnycsepp.
Köszönöm Istenem,
köszönök én mindent.

Lágy szellő,
mi csendben muzsikál.
Felszárítja könnyeim,
s újra szép a világ.
Az út, amelyen járok,
hű szívvel visz tovább.
Le nem térek róla én,
szívem csak is Téged vár.
Nevetve vagy sírva,
de ragyog tőle lelkem.
Szívem minden dobbanása,
egyedül a szíved.

Kezemben egy szál virág.
Egy szál fehér rózsa.
Tövisén ott ragyog,
szerelem forrása.
Gyöngyként pergő könnyek,
tündöklő varázsa.
Dalol a szív, zengi a lélek.
Szeretni így Téged,
hűen amíg élek.
Hogy mennyi még,
az én időm,
melyet a sors szán szívemnek.
Erre válasz nincsen,
amíg dobog szívem,
benne dobban szíved.

Kemény az élet,
hisz mért is lenne könnyű.
Szerelmes hű szívem,
elnyered végül.
Ami érted dobog,
s szívednél a kulcsa.
Vigyázz rá míg lehet,
mert Isten neked adta.
Te vagy a földön,
szívemnek a párja.
Halálom napjáig,
szívem dobbanása.

Jóban, rosszban,
ahogy meg van írva.
Legszebb csillag,
fenn az égen,
az mutatva utat.
Szívem, lelkem,
szívednek kitárom.
Boldognak az életem,
s szépnek a világot.
Önmagadért szeretve,
csakis veled látom.

Telt, múlt az idő,
hónapok és évek.
Hű szívem szerelme,
napról napra erősebb.
Viharban sem gyengült,
őriztem a lángot.
Én a Te szíveddel,
édesen lelkeddel.
Öszeforrt örökre,
igaz szerelemben.

Hullámzó tengerek,
morajló hangja.
Szívünknek bánatát,
mind, mind elmosta.
Halk szavak zengik,
szívünknek hangján.
Vigyázok rád hűen,
szívem mindig haza vár.
Nem tudok mást,
csak így szeretni Téged.
Önmagadért szeretlek.
Mindhalálig melletted.