Versek » Család versek
« Első oldal
1
...
of
12
Idő    Értékelés
Mama segíts! Én úgy szeretnék
rajzolni olyan szépeket,
amilyet te, de nem tudok még.
Mutasd meg nekem, hogy lehet.

Rajzoljunk együtt szép nagy házat,
amelyben elfér sok gyerek,
s terített asztalt sok- sok székkel,
hogy minden odaférjenek.

Rajzoljunk fénylő napsugárt is,
amelytől jobb kedvük lehet,
s égboltot, amely olyan szép kék,
amilyen most az én szemem.

Tudod, mama: ha megtanítasz,
oly szépet rajzolok neked,
hogy majd amikor megcsodálod
könnybe lábad a két szemed.

Belerajzolom csöpp kis szívem,
ami úgy dobog, s úgy szeret!
Hiszen én vagyok minden kincsed
Mama! Én tudom, hogy szeretsz!

Ó kicsim! Nekem te vagy minden
kincsem mióta létezel!
Jól tudod. És ez mindig így lesz,
amíg csak köztetek leszek!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 18
Ha nem volna gyermekem, milyen más lenne,
lehetett volna könnyebb életem,
de oly üres lenne, nélkülük minden,
s nem tudnám, mi az
igaz szeretet.

Nem tudnám mi az, őrizni, védni,
s aggódni azért, hogy röpke életem
ne szálljon úgy el, hogy ne lássam őket
boldognak, mikor végleg elmegyek.

Nem tudnám milyen boldogság néha,
mikor szerető karjuk átölel,
s nem láthatnám a kisunokáim
mosolyát,
melytől szívem megremeg.

Annyi szép vár ránk ezen a földön,
kinek több jut és kinek kevesebb,
de a legszentebb emberi érzés hozzájuk fűz, és általuk jön el.

Rossz idők járnak. Gonosz az élet,
de addig, ameddig itt vannak nekem,
nincs nálam boldogabb ezen a földön,
akkor sem, ha már nincsenek velem.

Elég egy hang, és az sem baj nékem,
ha néha - néha a telefon recseg,
csak érezzem azt a hangjukat hallva,
hogy boldogok, s szívem öröm tölti el.

Mit ér a sok pénz? S halomnyi kincs, hisz nem viszi magával oda senkisem,
ahol hideg föld, s mély álom vár ránk,
hisz ott mindenki egyformán pihen.

Csak az akáclomb suttog még néha, s talán a tücsök itt - ott ciripel,
de odalent, abban az árnyék világban
nem hallunk hangot, s nincsen felelet.

Néha egyetlen perc csak az élet,
és ha megcsap a hideg tél szele,
boldogan megyek, s ha van ott még élet,
ott is ugyanily forrón szeretek.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 14
Apám szeme mosolygott ránk mikor haza jött este.
A kérges két kezét anyám síva sokszor a kezébe vette.
Csizmáját lehúzta a kapcáját kimosta.
Szerény vacsoráját mosolyogva elébe rakta.

Apám lassan falatozott közben a szemünkbe nézett.
Azt csak a jó Isten tudja, hogy a szívébe mit érzett.
Kérdezte ki éhes, sok ez a vacsora nékem?!.. .
Gyertek üljetek mellém és egyetek vélem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 141
Tiéd vagyok, neked szült anyám,
csókoljál mindig és vigyázzál reám.
Vigasztalj töröld le arcomról a könnyemet.
Szeress mert nélküled örökre elveszek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 106
Debreceni Zoltán - Pótolhatatlan vagy...

Kedvesem te vagy nekem a táplálék a barát, szerető, feleség az életet.
Te nem utat állítasz elébem hanem célokat,
nem bilincselsz a földhöz melletted szabad vagyok és boldog
érzem, hogy élek.
Te vagy az aki sír ha bánat gyötri a szívem.
Neked nem kell szólnom mert a bánatom a te szived érzi
Olyan jó, hogy nekem adott Téged az Isten,
TE pótolhatatlan vagy drága kicsi kincsem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 132