Versek » Család versek
« Első oldal
1
...
of
12
Idő    Értékelés
Apám szeme mosolygott ránk mikor haza jött este.
A kérges két kezét anyám síva sokszor a kezébe vette.
Csizmáját lehúzta a kapcáját kimosta.
Szerény vacsoráját mosolyogva elébe rakta.

Apám lassan falatozott közben a szemünkbe nézett.
Azt csak a jó Isten tudja, hogy a szívébe mit érzett.
Kérdezte ki éhes, sok ez a vacsora nékem?!.. .
Gyertek üljetek mellém és egyetek vélem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 56
Tiéd vagyok, neked szült anyám,
csókoljál mindig és vigyázzál reám.
Vigasztalj töröld le arcomról a könnyemet.
Szeress mert nélküled örökre elveszek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 75
Debreceni Zoltán - Pótolhatatlan vagy...

Kedvesem te vagy nekem a táplálék a barát, szerető, feleség az életet.
Te nem utat állítasz elébem hanem célokat,
nem bilincselsz a földhöz melletted szabad vagyok és boldog
érzem, hogy élek.
Te vagy az aki sír ha bánat gyötri a szívem.
Neked nem kell szólnom mert a bánatom a te szived érzi
Olyan jó, hogy nekem adott Téged az Isten,
TE pótolhatatlan vagy drága kicsi kincsem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 78
Mama. Te most csak ülj le,
most majd én olvasok neked.
Te csak pihenj. Hisz látom,
már olyan gyönge a szemed.

Nézd, milyen betűt találtam!
Látod, hogy milyen kerek?
Mint egy nagy pöttyös labda,
mit tegnap rajzoltam neked.

Mama. Most ne aludj még el!
Valami szépet mondj nekem!
Ó! Kicsim! Te vagy a földön
a legdrágább kincsem nekem.

Gyere. Most bújj ide hozzám,
had érezzem a kis kezed.
Amíg így ölelsz, nálam
boldogabb senki sem lehet.

Olvass csak. Mesélj még nékem,
amíg átjárja mindenem
hangod, mint apró kis csengő,
oly szépen csilingel nekem.

Istenem! De szép is lenne,
ha mindig itt lennék veled,
csöpp szíved burokba zárnám,
hogy ne bántsa senki sosem.

Hisz tudod: ezen a földön
jobban már senki sem szeret,
te vagy a legdrágább kincsem,
mit a sors megadott nekem!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 216
Kint az apró falu szélén
szél cibálja a fenyvest,
háza előtt idős asszony
teregeti a szennyest.

Ráncos arcán könnye folyik,
ám derű látszik rajta,
nem sokára drága fiát
ölelheti a karja.

Visszatér a kicsi házba
véget ért a háború,
elhagyva a csatateret
ottmaradt a bú, ború.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 282