Versek » Otthon versek
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Fordította Kovács Iván

Ismered-e a tájat hol citromfák virágoznak,
És sötét lombok közt narancsok illatoznak?
Hol a kék ég alatt fúj egy enyhe szél,
És halkan a mirtusz, magasra nő babér?
Jól ismered? Ott!
Ott veled, galambom,
Osszuk meg kalandom.

Ismered-e a házat melynek tetőjét oszlopok tartják fel?
Ragyog a terme s minden szoba csillog gyönyöreivel,
Hol márvány szobrok szomorúan rám merednek:
Szegény kis gyermekem, veled mit is tettek?
Jól ismered? Ott!
Ott, veled, kedves gyámom,
A választ megtalálom.

Ismered-e a felhős és meredek hegységet
Hol ködben az öszvér is majdnem eltéved?
Barlang mélyén sárkány neveli utódját,
A zuhanó vízesés mossa merev sziklát.
Jól ismered? Ott!
Utunk arra vezet!
Atyám, ott találjuk az igaz feleletet.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 13
Debreceni Zoltán - HAJDÚBAGOS...



Hajdúbagos gyönyörű szép tája
Mintha szülőföldem lenne,
én úgy tekintek rája.

Bólingatva köszöntenek itt ,
a virágok és a nyárfák messziről engemet,
Ha közéjük a rétre
és az erdőbe kimegyek.

Pedig Pocsajban szült a jó anyám engemet.
Ott dédelgetett.
És ott is ruházta rám a becses nevemet.

Hideg novemberben jöttem erre a világra.
Fiatalon jutottam az árvák sorsára.

Édesanyámat elrabolta tőlem a rák.
Nem engedte, hogy szeressen,
neveljen engemet,
beleegyezésem nélkül a temetőbe vitte.

Apám anyámat szívből szerette,
halála után,
mindjárt a mély sírba is követte.

Hosszúpályiban lettem,
teljesen igazán árva.
Itt zárta mind a kettőt,
a hideg sír magába.

Ezután az égről,
rám még nap is halványabban ragyogott.
Sokszor alig fénylett.
Mindig könnyes volt a szeme,
amikor rám nézett.

Beteg és rákos lettem.
A testvéreimtől és hazámtól,
nagyon messzire estem.
Mint a falevelet,
elsodort távolra az élet.
De mindig velem jöttek,
a régi szomorú
és gyönyörű emlékek.

Mikor elmegyek Pocsajba,
a szülő kis faluba,
Mosolyogva néz le rám,
a nap is a magas égről.
A piros alkonyatban
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 223
Napsütéses égbolt, örökzöld fenyvesek
Erdély földjén járunk, hol végtelen a szeretet
Mély forrás, ami oltja lelkünk gyötrő szomját
Lágyan hangolja szíved minden egyes húrját
Hargitai fecskemadár dalol sok szép szólamot
Az élet rögös múltjáról ezeréves dallamot
Rókák, medvék, őzek sűrű mélybe vágynak
A folyó csendes partján horgászok tanyáznak
Hegyek, völgyek, dombok, természeti kincsek
Megfáradt turul sebzett szárnya vérben
Népek harcán zajló viharos tengeren
Vasszékely áll és mutatja a jellemet.
Beküldő: Gál Szabolcs
Olvasták: 191
Addig menj haza, míg van ki haza várjon. Míg könnyes szemmel mondják, örülünk hogy látunk.addig menj haza, míg van kiért visszatérni,míg szerető karjukat, feled tárják ki. Számolj be mindenről, mi utad során történt, legyen az öröm, vagy bánat, remegő szemmel figyelik. Ne búslakodj ha újra el kell menned, de tudd az ördög mindig lesben figyel. Nem tudhatod hogy vissza varnak újra, mert az idő múlik, vele az élet is kialuszik. Nem lesz mindig nyitott ajtó előtted mint régen, nem lesz mar ugyan az a ház, hol életed élted. Addig menj haza, míg mosolyogva várnak, s nyitott szívvel fogadják, minden egyes vágyad. Féltve ölelő karjuk, tudom visszahúz, egy jobb élet reményeben, újra útnak indulsz. Vissza várnak, míg világ a világ, s tudjak jól, hogy haza húz a honvágy. Belepve újra az ajtón, érzed a megszokott illatot, könnybe lábadt szemmel, némán ölelnek a szerető karok. Csak érzed a törődést, nem szegyen a sírás, ki egykor a világra hozott, most újra vállára borulsz. Csak hullanak a könnyek, mert jól esik a viszont látás, nem lehet betelni az érzéssel, mi régen minden nap vart rad.
Beküldő: Blank Camor
Olvasták: 2909

Az otthon nem attól otthon
hogy drága , cifra palota,
az otthon számomra meghitt,
meleg és csöndes kis szoba.

Az otthon hol énnekem nyílik
minden apró kis virág,
s ahol a megfáradt lelkem
esténként nyugalmat talál.

Vagy mikor bánt az élet,
s felbolydult lelkem úgy sajog,
ott nem zavarhat meg senki sem,
ha magamra zárom az ablakot.

Az otthon tiszta és csendes,
meghitt és nyugodt kis lakás,
hol engem vár haza a gyermek,
és velem boldog a család.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 5453