Versek » Barátság versek
« Első oldal
1
...
of
11
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - Jó Veled...

Úgy szeretek veled egy kicsit boldog lenni.
Aztán gyorsan mindent
elfeledni.
Az emberek előtt lopást nézem a gyönyörű szemedet.
Mintha nem akarnám,
megérintem a formás fenekedet.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 49
Barátosném. Szörnyű az élet!
Hűvösek már a nappalok,
csupasz ágak közt dermedten nézem
a padot, hol ültünk. Most fagyos.

Ülünk e még itt együtt, nevetve?
Lesznek e gondtalan napok?
Hisz a sors elvett mindent, mi szép volt,
csak bút, és fájdalmat hagyott.

Mennék hozzád, de gyöngül a lábam,
addig menni már nem tudok,
közel vagy hozzám, mégis oly távol,
de most is ugyanúgy gondolok

rátok, mint mikor bográcsoztunk,
s az étel illata megcsapott,
gyermekeinknek kacajára,
mely a fülemben itt zsibong.

Az enyéim távol, sorsuk követve,
és most egyedül itt vagyok,
bár az életnek ez a rendje,
mégis: hatalmas űrt hagyott.

De te ne búsulj! Van, miért küzdj!
Amíg körötted ott bolyong
gyermeked, és a karodba zárva
mind magad mellett tudhatod.

Más a sorsunk, de anyai szívünk
mégis csak őértük dobog!
Mit számít az, hogy mi lesz vélünk?
Csak ők legyenek boldogok!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 45
Ne gondoljátok...

Ne gondoljátok, hogy a holdon járok,
amiéért néha a nagyokkal parolázok.
Tanyán élek a várostól távol,
ahol kevés ember jár,
de a táj dalos a madártól.

Szeretem a csendet a virágok illatát.
Ahol bátran a madár vállamra rászáll.
Sokszor hangosan korog a gyomrom,
nem értettek meg már nem is mondom.

Nincs autóm biciklivel járok,
a szegényekkel mindig diskurálok.
Írónak becéznek fejet hajtanak.
Megölelem őket majd nagyot kacagok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 54
Debreceni Zoltán - Örökké tartson...

Mosolyog a nap, simogatja a beteg arcomat.
Oda tartom hagyom neki magamat.
Szorosan átölel a szerelem
mélyen a szemébe nézek.
Közben arra gondolok valyon meddig élek.
Keserű sóhalyok szállnak fel az égbe.
Úgy teszek mind ha nem is venném észre.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 102
A hideg szél sóhaja simogatja az arcomat.
Melegít a szívem mikor rádgondolok.
Két zöld szemed napként rogyogja be a tájat.
Sokszor gondolok rád vágyódok utánad.
Ó miket is beszélek, buta az én nyelvem.
Barátként szeretlek holtodig áldjon meg az Isten.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 115