Versek » Aggódás versek
« Első oldal
1
...
of
38
Idő    Értékelés
Új szemszögből az Ukrajnai háború… TV mindent mutat… készül az atomháború?

(leoninus csokor)
Hallom, hogy nagyobb körben haldoklik a csend, közben még szipog, így esend.
Épphogy elég messze vagyunk a háborútól, az háborús országtól…
A sok lövedék már olybá' fölaprította a békét, a mindenkit… azt a kiskését…
A háború bűnei is sebzik életeket, fekete kosok nem értik ezeket!

(senrjú csokor, félhaiku-lánc mintára)
Fekete kosok
Tele vagytok nagy sebbel…
Nincs feloldozás.

Fekete kosok
Nincs oly’, feloldozástok…
Lelketekben sem.

Ha nincsen felhő, a Hold ezüst fénnyel operál, de ezzel halált is citál.
Fekete kosoknak mindegy, van-e felhő vagy holdfény… ezek mind kemény legény…!
Tudják, ők megmondják dollár milliárdokért, de vajon mit tesznek az életekért.
Semmit! Ezt úgy lehetne orvosolni, hogy egy hétre, be kellene öket sorozni…
Nem lehetne senkivel kapcsolatot... aki nem éli túl, az kap zipzáras zsákot!
Bizony népek lelkének jót tenne, főleg, ha többé nem kell, zsákos halottnak lenni…

Fekete kosok
Csend agonizál… Lövés!
Ez idegőrlő.

Fekete kosok
Fronton, felmentés… halál.
Halottnak mindegy.

Járókelők csak nézik, hogy egyet megint visznek, de ha nem hozzák vissza a dzsinnek?
Az EU- ban vészes-terjedő háborús pszichózis, lehet a kosok közt narkós is?
Ezen nagyokosok... látszik, világháborút akarnak, fokozását a harcoknak!
Az általam gyűlölt háború, atomos lesz, hetven perc... összes ember halála lesz!
Fekete kosok mondják, ők túlélők… föld alatt. Nem tudnak kijönni! Nem túlélők…

Fekete kosok
Lövészárokban: tudat?
Hallod az átkod?

Fekete kosok
Bele döglötök pénzbe…
Ez biz’ jár nektek!

Sok marha fekete kos! Ha minden fertőzött a földön, hogyan is jössz ki pincédből?
Én most felvilágosítalak, hogy éhen haltok, mielőtt kijönnétek pincéből.
Akarjátok vagy sem, ti is átmentek… de többé nem szabadultok nagy semmiségből.

Kínai versszak- „Vágyódás délre”: 27 szótag, 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa (x = szabad)
Halnak a
Rablott katonák.
Halál nem fent kaszával…
Irt titeket katonák.
Nincs már… katonánk!

(Senrjú trió, félhaiku lánc mintára.)
Gyűlölöm halált!
Az étkes-éhes halált!
Fiainknak vég!

Gyűlölt háború!
Fiú halál… sorozza!
Fiúknak végük…

Gyűlöllek, kosok!
Fiú meghal! Gazdagok!
Fiút pénz öli!

Vecsés, 2024. máj. 7. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről. Naponta látjuk, TV híradóban a videókat kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… az atomháborúra!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 8
Mi férfiak egy nőért nem könnyezünk!
Mi hazafiak, hazánkért könnyezünk…
Behunyt szemmel a kezünk zászlót lenget,
Nyitott szemmel meg, nem látjuk a rendet?

Vecsés, 2009. május 2. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a hazaszeretről.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 13
Múltamban vájkálás…

Hatvannyolc vagyok, régen volt minden,
De a vágyódásom él, már másom sincsen,
Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs sincsen….

Jézusom, elképesztő, hogy mért rohan az idő
Így én már nem várhatom, hogy majd új élmény kinő!
Merengek persze, többféle vágy bennem, de némaság kel,
Az én kérdéseimre, már csak a némaság ki felel.
*
Van bizony oly' reggel, hogy könnyben ébredek,
Igy csukott szemmel a múltamba révedek,
De eredmény nem szokott lenni, igy aztán mostan nem tévedek.

Térdeplőm nincsen, a kérdések földön térdelnek,
És tapasztalom, kelek, vágyak csendben térdelnek.
Bizony keléskor füstbe mennek álmok, tán’ mire várok?
Pedig szépek voltak a gyermekkori álmok… még vágyok.
*
Megéltem a mélységet a magasságot
Megéltem én az illúziós vágyálmot,
Megéltem az élet és idő… nagyon heves rohanásokat!

Még élek, várom a lehetetlen sok végtelent
És addig, hogy még egyszer átéljem lehetetlent…
Fájó múltam részletei még üdvözöllek titeket,
Lassan múlik el az élet, de várom a lehetetlent…

Vecsés, 2016. július 27. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 18
Hétköznapi pszichológia… a két élő háború okán és a pénzéhesek okán és ez a napi téma!

(3 soros-zártükrös trió)
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell!
Főként háborúban meg főnököt fényezni kell…
A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell.

Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta,
Ő sem tudja hogyan, de odasodorta az élete... szerencsés sorsa…
Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta.

Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”,
Azt föl sem fogják, hogy a szomszéd háborúban már fél millió az elhullók…
Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”.

Vecsés, 2024. január 4. –Kustra Ferenc József- íródott: merthogy a világ ezzé fajul és talán vég-legesen! Milliónyi a halott is már…
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 15
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Ajkamat bevonta a köd ízetlen nedvessége,
A csontjaimat átjárta a tél nyirkos hidege.
Engemet most megkapott a tél, borzasztó szépsége,
A matrózt is szédíti a nyílt tenger lehelete.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
A látóhatárt elborítja az alkonyat csendje,
Rózsaszín szalag övezi; az éj, sötétlő ege.
Itt biz’ nincsen világító torony vagy egy szál gyertya,
Mi fáklyaként lobog és világit; az ember sorsa.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Spontán szívvel járok, mit banális fájdalom markol,
Az önvédelem ösztöne lüktet ereimben. Tol!
Űz előre, megszállott! Nem pihenhetek tétlenül,
Megyek előre. Csodálom magam mérhetetlenül.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Remegek a hó puszta magányos iszonyatától,
Hogy szakadjak ki, távolodjak, sorsom viszonyától?
Mikor fény nyalja fel a vaksötét éj tintafoltját,
Van-e lehetőség embernek változtatni sorsát?
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Még ha remegek is iszonyattal, erőt merítek,
Büszkeségből, bátorságot meg semmiből kerítek.
A hajnalpír éltető fényei majd megjelennek,
Vajon addig élek-e és kerestek-e emberek?
Van-e kiút?

Vecsés, 2000. február 20. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 15