Versek » Remény versek
« Első oldal
1
...
of
17
Idő    Értékelés
Türelmetlenül battyog a kísérő szellemem,
Odatartja az arcát, hátha jól pofon verem...

Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény,
Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény.
A vágyam csak hajt, szorgalmaz, és szinte üldöz, velem küzd!
Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd!

Emeld az arcot,
Közönyöd, magadról le!
Béke, szeretet.
*

Vágy benne örök,
Már kívánom a jövőt!
Gátmentes létet.
*

Félsz a jövődtől?
Nem kell előítélet.
Bontsd le kőfalat.
*

Akadályon át!
Szeretetláng világit.
Virágpor illat.
*

Harc, mit vívni kell.
Szabadság. csata heve.
Előre, fénybe!
*

Mely dimenzió
Vagy árny vezérli létet?
Együtt, végtelen.
*

Már, hosszú a lét…
Sok teher! Évtizedek!
Csend magányában.

Lelkemben már szúette fává lett a kereszt,
Vívódok, hogyan tovább… de, lelkem nem ereszt.

Vecsés, 2014. szeptember 30.- Kustra Ferenc József – íródott: versben és Európai stílusú haikuban…
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 61
A tavasz, lélekderű fokozó,
Tél már elment, ő nem tiltakozó.
A léleknek utólagos adó
A tavasz… lélekderű fokozó.
Nagykabát nem kell már, derű terjed,
Meleg közeledik, mustként erjed.
Tél már elment, ő nem tiltakozó,
A tavasz, lélekderű fokozó…

Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – íródott: triolett versformában
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 57
Ó, nagyasszonyom, Paulina,
Hallom, elhagyta férje-ura.
Úgy lelke kapuja,
Nyitva van számomra?
Beszéljünk jövőre gondolva…

Legyen asszonyom Paulina,
Van magába szeretet vágya?
Tőlem nagy lelkesen
Kapná véglegesen.
Asszonyommá tenném, mint ura!

Vágyom magára Paulina,
Szerelmem, ennek a záloga.
Mondja ki az igent,
Az lenne jól kifent.
A szerelmét szívnám magamba!

Vecsés, 2021. április 11. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 78
Hallom, hogy csönd van, s kattan az óra,
amikor mozdul a mutató,
és én csak várok magamba hullva,
nincs már több illúzió.

Szeretjük egymást. Tisztán és forrón,
ma sem hiszem, hogy vége lesz,
magamban most is látom az arcod,
s hallom a lélegzeted.


Most is ugyan oly erősen érzem,
ahogyan fogod a kezem,
s míg távolodsz, szemeddel szinte
kétségbeesve keresel.


Én csak mosolygok integetve,
de könnybe lábad a szemem,
karom lehull, és feljajdul bennem,
miért nem maradhatsz velem?


Te sem hiszed, és én sem értem
miért kell harcolni nekem
egyetlen boldog ölelésért,
mit meg tudok adni neked.

Olyan nehéz, hisz oly más a sorsunk,
s ezernyi gond, mi közénk áll,
de úgyis legyőzöm! Újra és újra,
bárhogy áll köztünk száz határ.


Hiszen szeretsz. S szeretlek én is,
s túl a könnyfátyolon át,
szemed tükrében látom, érzem:
s tudom, hogy lesz folytatás!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 135
Mindenki más és, másként érez,
másképp szövi az álmait,
mégis: mindenki szerelemről,
boldog jövőről álmodik.

Mindenki vágyik valami újra,
mely megszépíti az életét,
hallgatni, s néha megcsodálni,
mit a természet tár elé.

Mindenki vágyik nyugalomra,
csöndre, amelyik úgy beszél,
hogy szavak nélkül is meghall mindent,
s meggyötört lelke újra él.

Mindenki próbál boldog lenni
rendbe tenni az életét,
s mégis, mindenhol gátak vannak,
melyet a balsors tár elé.

És mégis: nem szabad félni,
haladni kell a cél felé,
újult erővel, izzó tűzzel,
s hinni kell azt, hogy van remény.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 147