Versek » Remény versek
« Első oldal
1
...
of
27
Idő    Értékelés
Régi időkben az aratás zene volt…

(Bokorrímes)
Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép.
Óh mily’ jó muzsikás, a gép!
*

(leoninus csokor)
Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele.
Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép.
A nép, az Istenadta nép…

Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora.
Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene.
Szépen megértett búzát öntene!

Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar!
Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával.
Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép…
A gép, ez az otromba gép…
*

(3 soros-zárttükrös)
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán,
Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán…
Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán.

Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító]
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 3
Szívem szeret egy h? melódián,
Téged keres minden dallamán.
Minden utam tehozzád vezet,
Egy álomvilág köt össze veled.
Szerelem
Szívem szeret egy h? melódián,
Az ifjúságunk legszebbik nyarán,
Tova t?ntek mint egy délibáb,
Csak szól szomorúan sír a gitár,
Szerelem
Hát játszd újra el a szívem dallamát,
Keser? könnyeink fájó hajnalát.
Szívem szeret az emlékeim harmatán,
Hó szín remény? fényl? csillagán,
Úgy szeret.
Próza: miért sír a szív ennyi év után,
Miért öregszünk meg ilyen korán?
Örökké játssza a dalt a szívünk ritmusán.
S ?rzi az elmúlást a teli holdvilág
Szívünk fölött egy ?rz? angyal szállt.
Szerelem.
Beküldő: Csík Ferenc
Olvasták: 3
Emberi létről pár kérdés…

Tülökorrú az élet,
Igaz, ez nem fals képlet...
Ha jót vártunk és akartunk,
Akkor el nem tángáltatunk…
*
Ficamos az élet
Tán’ kiverték a fogait…
Hogy alakul a sors?
*
De kinek mi a jó?
Mit hoz a kismanó?
Van, hogy melegben is esik a hó
És akkor sárba elesni nem jó!
*
Ember mindig újat
Vágy, de remény, remény marad…
Beteljesült álmok?
*
Ahány ember, az annyi féle,
És nincs mindnek aranyjelvénye.
Van sok, aki bizony éhezik... mit enne?
És nem csak a szibériait fékezik.
*
Születéskor élet
Igér szépet, jót! Hazudós…
Végül, nem teljesül.
*
Ki, hova született, az a történelme,
Az is sok mindentől függ, mily’ az értelme.
A jóindulat neki vajh’ derogál-e,
Vagy csak leülve… lassan elkorrodál-e?
*
Sok kevésnek végül
Csak lesz… de csak valamicske!
Szegénység mámorban.
*
Kerékbe-törnek érdemes életek,
Majd, a miért után jönnek vélelmek.
Mondják: ’borúra jön a derű’,
De ez csak óvodás mesemű…
*
A kevés soknak... más
Minden… dúskál kaviárban.
Száraz kenyér, moslék.
*
Minden élet más, ezt kell összhangba hozni,
Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi...
Folytathatnám én tán’ a végtelenségig,
Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de, azt végig.

Vecsés, 2015. 06. 07 – Kustra Ferenc József – íródott versben és HIAQ -ban, ami az én fejlesztésem. {A párosok= szótagszám; 6-8-6 és a haiku eszmeiség alapján!}
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba,
Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma!
Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát
És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát?
Élet talán nem is lélektanból áll,
Sokakon látszik, mi rajta állszakáll...
Csak karcolnak az életlen pengékkel,
Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel!

Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 10
Keresem az Északnyugati Átjárót,
Mint az életbeli egyetlen folyosót.
Kitörés lehetőségét, keresem... várkaput,
Mert, ha nem találom meg időn belül, úgy kaput.

Az Átjárón túl biztosan van Kánaán
De legtöbbünk nem jut oda csak az álmán.
Itt a letarolt puszta síkján már fű sincs,
Mert mi aranyásók várjuk, lesz-e ott kincs.

A nagy keresésben már sokan elbuktak,
Voltak olyanok is, kiket elárultak.
Ha meggondolom, mikkel nézek még szembe,
Felmerül, belebukok lehetőségbe?

Nincs rakoncám, mire rátámaszkodhatnék,
Sőt szekerem se, miről körülnézhetnék.
Kilátásomat takarja kóró erdő
És ez olyan, mint fövő húson a fedő.

Ki az ki elmondhatja, a jövő mit hoz,
Merre lehet menni, tán az Átjáróhoz?
Keresem az Északnyugati Átjárót?
Eddig még nem találtam csak halálhágót.

Vecsés, 2002. január 25. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 14