Versek » Elmúlt szerelem versek
« Első oldal
1
...
of
18
Idő    Értékelés
Esti séta a Tisza-parton - Debreceni Zoltán

Nyári este sétálok a Tiszapartján egyedül.
Egy szőke leány emléke a lelkembe a régi múltról hegedül.
A városra leszállt már rég a csendesen éj.
A hold már az égen fényesen ragyog.
Az égről kacsingatnak rám ravaszul a hunyorgó csillagok.

Nyugodtan csendesen alszik a város,
büszkén mosolyog rám a szegedi táj.
Lágyan ringatózik a Tisza vizén az ezüstös holdsugár.

A Tiszapartján egyedül ülök a gyepen,
a föld még őrzi a nap melegét.
Elmerengve hallgatom a város felől szivárgó éjjeli zenét.

Fájós lábamnál halk neszeléssel a hullám partot ér.
Nagyon megszeppenek mert elrepül a fejem felett egy sötét denevér.

Bánatos arcomat a csillagos égfelé emelem.
Az ezüstös holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Kedvesem hányszor sírtuk át itt ketten az éjszakát.
Hányszor zokogtad el vállamon a szíved összes bánatát.

Most a holdfény füröszti könnyeimtől sápadt arcomat.
Leszeretné mosni róla az egész szomorúságomat.

Nehezen állok fel lassan bicegve haza indulok.
A sötét éjszaka vigyáz rám körülöttem némán imbolyog.

A keserű bánat és a magány kísér karonfogva hosszú utamon.
A múltam terhét cipelem örökre a beteg vállamon.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 14
Hol van már az a kristálytiszta dallam,
amit még akkor dúdoltál nekem,
Amikor először kértél fel táncra,
s félénken fogtad a kezem?

Hol vannak azok a kristálytiszta hangok,
melyek oly szépen hangzottak nekem,
valahol eltűntek messze a térben,
már a hangod is olyan rekedt.

Hol van már az az őszinte érzés,
hová tűnt az a nagy szerelem?
Magával vitte az idő múlása?
Szinte már alig emlékezem.

Nincsen már szó, és elhalt a dallam,
a messzeségben már elveszett,
de az emlékét ma is úgy őrzöm
lelkemben, mint a kincseket.

Szerettelek. És oly forró tűzzel,
mit feledni nem tudok sosem,
pedig az óta ki tudja hol vagy?
Már senki sem fogja a kezem.

Ma már a lelkem annyira más lett,
nem vágyom rád, már messze vagy,
annyira szép volt, mit nékem ígértél,
de ígéret volt csak, üres szavak.

Messziről mégis azt kívánom néked,
találd meg majd a tiszta hangokat,
amely a tested, lelkedet átjárva
bűvös szavakkal utat mutat.

Találd meg azt az elmúlt boldogságot,
mi egykor valahol félbeszakadt,
s őrizz meg engem szíved mélyében,
mint emléket, amely tiszta maradt.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 53
Nyitott ajtón át bámul ki a váróterem,
Vagány vágányon át lüktet be az érzelem.
Antikolt hatású bőröndbe csomagolt a nyár,
Útra készen áll, megállt a fáradó mozdonynál.

Én bolond meg eléd jöttem, kereslek,
Imádlak a peronon.
Felszállok, füst vagyok a kubai szivaron.
Jegyem sincs, csak elégséges osztályzatom…
Másod osztályon helyet szorítanak a vonaton.

Műbőrbe süppedő jövő a gondolat,
Sötét van, le sem mosták az ablakomat.
Karvalymású kalauz kezeli kezem,
Sokszor jártam itt, jól ismerem.
Beküldő: Etienne Tonnelier
Olvasták: 70
Évek múltak el, és te elmaradtál,
emlékeimben lassan megfakulsz,
nem fáj már úgy, ha lehunyt szemeimmel
arcodat látom, ahogy lángra gyúlt.


Messzire tűnt az idő sodrásában
szemeid fénye mely úgy csillogott,
hogy el hittem azt a két szemedbe nézve,
veled lehet csak biztos holnapom.


Ma már tudom, hogy hazugság volt minden,
s hazug volt minden szó az ajkadon,
és az a tűz mely szemeidben égett,
hazug volt, mikor értem csillogott.


Évek múltak el. Szívem mélyén dér van,
nem maradt más, csak néma, bús közöny,
sötét hajamra sűrű dér szitál már,
s a rút idő szárnyán én is őszülök.


Néha még feltűnsz elmúlt álmaim közt,
de az emléked ma már oly ködös,
mint megfakult kép az esti szürkületben,
míg halk sóhajjal az este beköszönt.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 153
Fúj szél, S fáj a szív.
Hullik a levél, hullik a könny.
Mind egy évszak, S mind egy személy!

Vár egy álom, S vár egy lány.
Nap süt, S vihar siett.
Hó hullik sáros földre, szíveket sebezve!

Nem hull a levél, nincs már kedve,
Nap se süt, hisz fáradt a lelke.
Az álom nem jön, Szívem kihűlt.

Ígéret S álom nem örök!
Vagy jön, vagy csupán álom mi eltűn.
A hó hullik, szívem múlik!

Nem fúj a szél, S már vihar sincs.
Virág nyílik, szívem fáj még.
Tavasz jött, kihűlt szívem feketeöltönyt öltött.

Mind az idő, mind egy ember az élet nem függ tőle!
Könny S mosoly, mind kettő lehet
Fekete szív sebe nem fog egyen sem.
Mind egy évszak, S mind egy személy!
Beküldő: Mata Emil
Olvasták: 65