Versek » Elmúlt szerelem versek
« Első oldal
1
...
of
14
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - Eltűnődőm a múlton...

Fontos vagy nekem
mint égen a csillagok.
Megvilágítod az utat
amikor sötétben ballagok.

Lassan, némán ballagok az úton.
Eltűnődőm sokszor én a régi múlton.
Az emlékek mind hozzám szegődnek.
A múltunkról de sokat beszélnek.

Könny szökik sokszor a szemembe.
Mikor rágondolok a magas hegyekbe.
Veled ismertem meg a dombos hegyes tájat.
Már egyedül ballagok a szívemet szorítja a bánat.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 96
(Septolet!)
Összetalálkoztunk,
Nem ocsúdtunk,
Végül csalódtunk…

Bálint nap is hatott,
Szerelmünk virágzott.
Világlott,
Lassan elmúlott.

(Senrjon)
Tán’ tévútra kerültünk
És megoldást, messze kerültünk.
Gyönyörű… múlott!

(3 soros zárttükrös)
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett,
Sokszor biztosítottalak, hogy bírod a szerelmemet…
Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett.

Te voltál a közös cselekedet,
Én vagyok már nekünk emlékezet…
Te voltál a közös cselekedet.

Pedig én emlékszem, hogy szép napokat éltünk meg,
Az a fránya sors ellenünk volt, nem könyörült meg.
Mikor szemedbe néztem lelkem szárnyalt élvezettel, sőt repdesett,
Ezt szerettem volna folyton átélni, de fránya, ilyt' nem engedett…

Mosolyod még ma is az íriszemen táncol,
De már nem vagy, hanem mentél... már távol, máshol...
Eltávolodtál, szerelmünk igazságától.

Pedig lehettem volna csak a Te poétád,
Versben írhattam volna meg neked tirádát.
A fránya úttalan útra kényszerített minket…
A fránya, végső magányba kényszerített minket!

(3 soros zárttükrös)
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok,
Szerelmünk elmúlt, rád szeretettel emlékezni fogok…
Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok.
*
(Senrjon)
Kapcsolat belém égett,
Szívembe örökre benne laksz!
Sorsom, ezt írta…

Vecsés, 2019. február 8. – Kustra Ferenc – íródott Alloiostrofikus versformában.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 18
Hajdúbagoson a pusztaságon jártam.
A homokos utakat egyenként bejártam.
A dombunkon is voltam a távolba néztem,
Majd könnyezve mélyen elmerengtem.

Köddé vált minden a messzeségbe.
Nem láttam sehol akit úgy szerettem.
Az emlékek mind hozzám szeg?dtek.
A régi múltunkról de sokat meséltek..

Majd el hessegettem az emlékeket messze.
A régi házamat vettem én szemügyre.
A gazdáját elvitte régen a halál.
A házam mosolygott úgy nézett reám.

A szomszédok vidáman fogadtak.
Rájuk mosolyogtam tobább is ballagtam.
A templom messzir?l meg ismert,
szép ruhát kapott.
Nem büszkélkedett benne,
könnyezve lócával fogadott.

Leültem mellé egy barna színü padra.
Könny hullott szeméb?l a sok panaszomra.
Sokat beszélgettük majd búcsút vettem t?le.
Kisétáltam onnét a zöldell? mezôre.

A Rókás tó is ott áll ahol régen állott.
Szorosan átölelt nem tétovázott.
Egy madár többször mondta el a kakukk éneket.
De lehet nem is dalolt csak tégedet kérdezett
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 88
Debreceni Zoltán - Séta kékestet?n...


A hegyek között ballagok a magas fákat látom.
Elkerülöm azt az utat Csajé amin veled jártam.
Nem szabad a szivemnek már utánad sírni.
Megkell neki tanulni mosolyogva élni
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 71
Felhőkből fakadó zuhatag,
vízesésben állok egymagam,
utat nyitó égbolt csalogat,
engedjem útjára bánatomat.

Zubogó ár is vinné messzire,
fájdalomtól szabadulnék örökre,
szívembe zárt fájdalom nem enged,
marcangolja meggyötört testemet.

Szeretetet vágynék én most tőled,
előlem elzártad örökre szívedet,
felhők szárnyán küldöm keservem,
meghallgatásért vágyom, epekedem.

Földhöz ragadt testem nem enged,
hogy várjam így örök szerelmed?
sóhajom hagyom örökre távozni,
fájdalmam szívembe végleg bezárni.
Beküldő: Mária Horvátné
Olvasták: 79