A rét csodája

A virágok bódító illata, ahogy a réten megyek,
madarak repdesnek égi szárnyakon, s dalolnak nekem.
Virágot szedek kosárkámba, rózsát, szegf?t, liliomot,
bóditó illatuk elkápráztat, s mosoly van az orcámon.

A természet csodái elkápráztatnak engem,
a réten mezítelen làbbal sétálok a f?ben.
Csiklandozza talpam, s halkan kuncogok,
a természetben futkosni, oly boldog vagyok.

Csendes vagyok ne zavarjam a rét csendjét,
felt?nik egy tapsifüles a rét közepén.
Gyönyör? hófehér bundája csodaszép,
a kis bolyhos nyuszi fülel nem-e jön veszély.

De csendes minden megnyugszik,
s tovább ugrál s egyszer csak elbújik.
Pedig, de szerettem volna megsimogatni,
puha bundácskáját kezemmel érinteni.

Lassan esteledik elindulok haza fele,
viszem kosárkámban a virágokat, amit szedtem.
Otthon vázába teszem ?ket a szobámba,
hadd illatozzanak, s érezzem bóditó illatukat.

Olyan szép volt ez a nap kint a réten,
máskor is kimegyek, s nézem a természetet.
Mely, oly csodás volt, olyan akarom még,
holnap is ott leszek kint a rét közepén.