Versek » Vágyakozás versek
« Első oldal
1
...
of
22
Idő    Értékelés
Olyan vagy, mint habcsók a karácsonyfán… nekem erre nem telik.
Olyan vagy, mint az ima, nem hallik... a harangot félreverik.
Olyan vagy, mint a délibáb… mesés, nagy szemkápráztató.
Olyan vagy, mint illó tünemény… valóság elaltató.

Pedig kívántalak, vártalak, egész életemben,
De nem jöttél és meghaltam, a saját végletemben.
Szerencse! Te nem vagy a híres, gaz csábító!
Nem tetszettem, elkerültél, Te... csak ámító!

Azt hiszem, hogy most már úgy lesz... Nélküled élem le az életem,
Azt meg, hogy meddig tart, ki tudja... Gyertyám, csak egyedül égetem.

Vecsés, 2015. február 1. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 29
A vágyakozásban, a szerelem ó, minden mást kiszorít
Főképp a gondolatokat és mindent a szívhez viszonyít...
A szerelem a feminizmus kerékkötője.
Ámor meg a fetisizmus... jól hasba lövője…

De, szép is ha, vadul… szerelem…
Nincs benne önuralom... nekem.

Vecsés, 2015. március 3. - Kustra Ferenc József – a szerelemről…
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 32
Emlékszel még régre, Mirtillkém?
Velünk történt, amúgy nem hinném
A fűben feküdtünk,
Erdőben pihentünk.
Szűrt napsugarak... Újra élném.

Emlékszel még a régre, Mirtill?
Nem bánnám, ha dolgozna stencil...
Sétálnánk tisztáson,
Átvágnánk irtáson.
Szűrt napsugarak... Hol vagy, Mirtill?

Emlékszel nem oly' régre, Mirtill?
Együttlétünket nap megpuszil.
Ülnénk korhadt padon,
Vésnénk kunyhó falon...
Szűrt napsugarak... körbe puszil.

Vecsés, 2020. augusztus 21. – Kustra Ferenc – Anaforás, romantikus LIMERIK csokor
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 37
Vehemensen vergődők Emma!
Heves vergődés a sorsom ma.
Testem lázadozik,
Lelkem, imádkozik…
Nem jössz? Hagyod ezt nekem… Emma?

Oda vagyok érted, hevesen,
Rajtam egy nagy görcs, vehemensen.
Uralkodni kéne,
Vagy ittléted kéne…
Emmácska, kínozol vérmesen!

Léted után vergődők Emma.
Kímélj meg, jöjj már ide még ma!
Vágynálak, kívánom,
Ittléted imádom…
Ments meg a görcstől még ma Emma…

Vecsés, 2020. szeptember 19. – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 32
Debreceni Zoltán - Pocsaj szülőfalum...

Ha Pocsajba a szőlőfalum környékén járok.
A Teglavető előtt mindig meg, meg állok.
Elmerengek a régi gyermekkori múlton.
Könny szökik szemembe a tágas kövesúton.

Mennyit szenvedtem itt, fázott a kezem s lábam.
Még is annyira szeretem ezt kihalt tájat.
Pihenni, játszani mindig a tölgyfásba jártam.
Ott megnyugvást békés nyugalmat találtam.
Ha meghalok az Istentől csak annyit kívánok.
A fejem mellett egy hatmas magas tölgyfa álljon.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 79