(leoninus)
Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt!
Emlékek sötétben is föltolulnak, de már nem elérhetők, s el is torzultak…
Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt!

(Tíz szavas)
Az emlékek torz árnya zúg,
Idő homályába bújt múlt hazug.
*
(LIMERIK)
Ketté sodort minket lét… Gyöngyi!
Várom jelentkezést… de semmi!
Pedig emlék tolul…
Nekem vágyam, nem múl.
Emlékeim vannak, de… semmi!

Bár elsodort élet, te drága,
Szívem még mindig csak rád vágyva.
Csendesen megdobban,
Dallamban, sóhajban.
Jelentkezek már, ne légy árva.
*
(HIQ duó)
Este már
Séták sincsenek.
Kisérés?

Újra lesz
Séta csak veled.
És kisérsz.
*
(Bokorrímes)
Várjam még, hogy küldöl Te nékem levelet?
Mert, ma már lovas-hírnök ide nem jöhet!
Ennek oka lehet, hogy már nem kapni fáklyát,
Éjjel lovon vágtatni… a teremburáját.

Nem kell ló, se fáklya már, megy az e-mail, billentyűn koppan ma már minden levél.

Küldök képet, mit hajdan papír vitt, neten suhan, s nem fázik, mint rég a levél kint.
*
(LIMERIK)
Tudod te kedves, édes Gyöngyi?
Nemcsak barátság! De szeretni?!
Éji ölelésben
Pezsegnék véremben…
Már látom… barátság is múlni…

Édes szavad szívembe marva,
Több mint barátság, lelkem tárva.
Nem múlt el semmi sem,
Bírlak téged szívem.
Vágyam nő, pezsgünk majd szikrázva.
*
(senrjon)
Reggel, nehéz ébredni,
Vágyok a nagy barátod lenni…
És szerelem hol?

Könnyű lesz az ébredés,
Mert már nem csak barátom vagy, és...
Nagyon szeretlek!

Vecsés, 2021. június 21. – Siófok, 2025. július 20. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában, ötletadó versek használatával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.

Kedveském, kis szerelmem Judi,
Vágylak puszilni, simogatni…
Ülhetnénk a fűbe,
Álmosan… el dőlve.
Rég jártál erre… nincs valami?

Kedvesem, nem feledlek soha,
Szívem nem lett másé, nyugodj na!
Fűben majd heverünk,
Álom-nyugtot lelünk.
S a szélben zeng szívünk dala.

Kedveském, kis szerelmem Judi,
Írd meg, nem kell nekem aggódni!
Hiányzik szép lelked,
Hiányzik sok eszed.
Jöjjél már, ne kelljen aggódni!

Kedvesem, nem hagylak el téged,
Csak az élet sodort el tőled.
De eszem, lelkem él,
S ha írok, azzal kél.
Jövök, újra ott leszek veled!

Kedveském, kis szerelmem Judi,
Vágylak kicsim… fogsz megérkezni?
Nagyon el vagy tűnve,
Kettőnknél: kihűlve?
Hiányzol, szerelmetes Judit!

Kedvesem, csak csókomat várod,
Szívemben a lángot meggyújtod.
Ne hidd, hogy eltűntem,
Tűz most is ég bennem.
Lelkemben élsz, újra láthatod...

Vecsés, 2025. március 21. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. A páratlan versszakokat én írtam, a párosokat, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.

Holló éjben magányunk mélyén
lelkem kitárom halkan feléd,
suttog a táj, lágy szellő jár,
s Te egy tétova lépést teszel felém.

- Jöjj, kedves, halkan, csak csendesen!
Szívünk dobbanása félőn megremeg,
lelkünk összeforr, örök és végtelen,
pillangók repdesnek felettünk édesen.

Lüktet az éj, a csillagok hullnak,
szívünk parázsa lett perzselő tűz,
ahogy nyárban a kazlak sorra kigyúlnak,
úgy csillagok útján messzire űz.

Múlik az éj, én szemedbe nézek;
- most jöjj, kedves, halkan velem,
látom a lángot parázs szemedben,
s ahogy a lelkembe belépsz csendesen.

Ha én szatrapa lennék,
Tán’ falanxot vezetnék.
De szatrapa nem vagyok,
Falanxozni nem fogok.

Hellopolis van, de nem nekem,
Erről vágyakozik a lelkem.
A vágy kategória minek?
Nem tény, nem ad csak a léleknek.

Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József

Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt!
Hadd vegyek teli tüdővel levegőt…

Szeretnék már jó mélyeket lélegezni!
De jó volna, egy jó életet élni…

Adj már erőt, hogy éljem az életem!
Mért haragszol, ellened nem vétettem…

Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József