Bolyongok Kékestetőn a megsárgult tájon,
a sűrű eső mossa rajtam a kabátom.
A szép emlékek mind hozzám szegődnek.
A régi múltunkról, de sokat mesélnek.
Kihalt itt minden sírni csak a megsárgult fák látnak.
Az esőcseppekkel a könnyeim mind sárrá válnak.

Kékestető: 2021 őszén

Csak egy búcsú csókot akarok tőled utóljára kérni.
S ha menni akarsz akkor téged elengedni.
Menj kérlek ne nézél rám mosolyogva vissza,
ne lásd, hogy az arcomat a könnyeim mossa.

Dombóvár: 2016

Magas falak alatt
Vadas falat halad…
Marad az akarat
A falat hadd halad…

Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc József

Debreceni Zoltán - Megdermedt a szívem...

A pusztába bolyongok tarló, fák és zöldellő bokrok.
Minden vidám itt csak én nem vagyok boldog.
Learatták a búzát itt sétáltam a tarlón valamikor veled.
A bála mellett csókoltam a kebled s
fogtam mind a kezed.

Most magányosan szanaszéjjel nézek.
Az csak a jó Isten tudja, hogy a szívembe mit érzek.
Sokszor hazudtam, hogy nem szeretlek téged.
Most érzem nélküled milyen kihalt, milyen üres miden.

Jönnek mennek a nők nem találom közöttük a párom.
Elvitted tőlem a fényt megölted örökre az álmom.
Ha látod a tarlót gondolj rám virágom.
Én is rádgondolok ahányszor csak látom



,

Elbúcsuzom tőletek
holnap majd leszek.
Üdvözöllek benneteket
reggel ha fel ébredek.