Szerzők » Kustra Ferenc József versei
Kustra Ferenc József
(1948-)
nyugdíjas
Író.- költő,- haikuíró.- literátus
« Első oldal
1
...
of
94
Idő    Értékelés
Árpád és Kurszán vezetésével,
Eddig nomád és vad törzsekkel,
Hazátlan és vágtázó Magyarok,
Immár a hont foglalt Magyarok!

Voltak már téli- nyári szállásaik,
Lovaiknak, állatoknak istállóik.
Itt talált gyér lakóssággal keveredve,
Lassan egyesültek egy nemzetbe.

Letelepedtek, de még kalandoztak,
Évszázadokon át, hadjáratoztak.
Atlanti óceánt is meglátták,
Ki szembe szegült, azt lenyilazták.

Svájcot, Bajorországot feldúlták,
Észak Itáliát kifosztották.
Ezek úgymond rabló hadjáratok,
De igazán csak kalandozások.

Szolgálták szomszéd felderítését,
Megismerését, megfélemlítését.
Kialakult a jó viszony hamar,
Rövid időkre a bajorokkal.

Arnoulf a bajorok hercege,
Évekig fejedelmünk vendége.
Országhatár, Bécsen túl húzódott,
Bécs falu, az országhoz tartozott.

Magyarország keleti fejedelme,
Kapcsolatot Bizánccal felvette.
Kereszténységi kapcsolat Bizánchoz,
Idejött püspökük, Hierotheosz.

Kilencszázötvenötben a fordulat,
Sajna, tönkreverték a magyarokat.
Legyőzői Róma keresztényei,
Ottó, a német császár, seregei.

Vesztes csata helye, Augsburg,
A bosszú helye, Regensburg.
Bulcsú vezért és a társakat,
Hurkos kötéllel fellógattak.

Túléltük ezt a katasztrófát,
Nézzük ennek a jó oldalát.
Elindított új külpolitikát,
Újszerű, békésebb irányzatát.

A kereszténység felvétele,
Jórészt Géza cselekedete.
Ebben is társa és segítette,
Gyula lánya Sarolt, a felesége.

Kemény, kegyetlen volt övéivel,
Könyörületes idegenekkel.
Hozták Krisztust, a világosságot,
A sötétség megvilágosodott.

Kereszténységet felvettek,
Államot alapítottak, letelepültek.
Alakult új feudális ország,
Megalakult Magyarország.

Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 5
Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem.
Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem.
Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában!
Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban!

A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten,
És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen!

Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága,
És elcsábít sokakat az idegen, más nyelvű országba.
Aki magyar, az ottan nem tud magyar lenni!
A hazát, ott nem pótolja semmi! És senki!

Magyarként ide születtem, hatvanhét évesen az maradok,
A hazámért éltem, és ha kívánja, akkor érte itt... halok!

Vecsés, 2015. június 4. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 7
Jött a török, csak zúdult… áradat,
Fehér habra hajszolták lovakat.
Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
Kezükben pajzsok meg jatagánok.

Országot foglalni mi hagyhatjuk?
Sereggel hadba szállt: király urunk.
Lovakat nyergelték és itatták,
Egész nemességet hadba hívták.

A véres kard eredménye meg lett…
Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
Széthúzott magyarság… nem ment oda,
Sereg másik része, sehova…

Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.
Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott,
Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.

Főurak, az elit acsarkodott,
Hatalomért meg csak viaskodott.
Egy része tűrte, többi ölését,
Nem akarta barát ölelését.

Odaveszett jó királyunk, meghalt!
Ország ezek után szinte meghalt…
Patakba fulladt, mondták királyra,
Ám orvul meggyilkolták csatában?!

Elit csak dőzsölt, ország szétesett,
Senki nem figyelte magyar szívet.
Úr, ránk is mérte a büntetését!
In tolerálta uraink kedvét.

Ország tönkrement, úgy van az óta?
Ország sors tán’ változott… mióta?
Vesztes ország lettünk, főurak tették,
Magyar identitást rég elvesztették.

Ötszáz éve honunkat elvesztettük,
Akkor főuraink alá rendeltük.
Nem török a hibás, élet ilyen,
Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?!

Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna,
Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven.
Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően?

Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot!
Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot…
Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!

Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak…
A háznépnek dobold, legott, hírdösd ki!
A famíliának, rögvest kürtöld ki!

Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – történelmi kitekintésünk.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4
Vegyes formákban…

(3 soros vers)
Él-e, van-e nekem közönyöm
És ehhez nekem van-e közöm?
Nem tudom! Keresem, esküszöm.
*

(HIAQ)
Vágy tán’ van bennem is!
Ez nyomja vállam, oly’ régen.
Remény a holnapba.
*

(10 szavas)
Ha van közönyöm, nem kicsi,
Tudnék változtatni, mi legalább pici?
*

(3 soros-zárttükrős)
Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
Kiderül, hogy a közönyömnek oka én lettem?
Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
*

(TANQ)
Közöny lelket ural?
Lélek, másszon ki ablakon?
Közöny háza kéjlak?
Közönyös, bűnös ember-e?
Ő élet lehetetlene?
*

(Apeva)
A
Múltam
Közönyös.
Ebbe süllyed
Beletörődő.
*

(Vers)
Vajh, ki lehet-e lépni a közöny kapuján
Úgy, hogy végleges... környezetem nagy maradvány?
Ami természetes és idevezetett,
Hagyja-e változtassam az életemet?
*

(Renga-láncvers)
Lélekúr közöny!
Ez nagy érdektelenség?
Beletörődni?
Közönyt idéz a
Kilátástalan élet.
Magába zártság...
Közöny úrias.
Játssza az érdeklődőt…
Én fogam szívom.
Elfojtott érzés,
Testet, lelket tönkre tesz,
Uralja közöny.
Közöny a gonosz?
Ellenségem alapból?
Közömbössé tesz?
Közöny, betegség,
Érdeklődés hiánya.
Tönkre megy a lét.

Vecsés,- Szabadka,- 2017. május 1. – A Renga láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot Jurisin Szőke Margit és a 2/2 résznek ő a szerzője. Tordai Kata, „Rettegés” c. versének átirata a szerző engedélyével.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 8
Az idő, elgondolkoztató…

(vers)
Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele,
Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre.
Tennivalóm még van elég, időm már kevés…
Idő kell... míg búzaszemből lesz kenyérszegés.
*

(3 soros, zárt tükrös)
Az idő mint a csikó elfutott mellettem,
Talán még igazából, soha nem is éltem,
Az idő, mint a csikó elfutott mellettem.
*

(Haiku)
Idő múlása,
Az élet végét jelzi.
Még nem adom fel!
*

(sedoka)
Szépet keresek,
Megsárgult képet látok,
Idő keze festette.

Múltba keresni
Életet... hiú ábránd,
Már csak homályos emlék.
*

(Apeva)
Még
Jut-e
Boldogság?
Lesz rá idő?
Fut... kegyetlenül…
*

(10 szavas)
Ha a jövőbe láthatnék,
A múltban menedéket soha nem keresnék.
*

(Oximoron)
A megélt boldog, szép perceket
Mindig fájdalommal fizettem.
*

(HIAfo)
Én csak… gondolkozok!
Én maradok hoppon,
Az idő meg… tovarohan.
*

(Renga-láncvers)
Az idő rohan,
Kíméletlen, rám nem vár.
Lassan haladok...
Idő percei
Mutatóban élednek.
Mutatók gyorsak.
Rohanó évek,
Terhe húzza a vállam.
Nem siethetek...
Idő percei,
De hangosan kopognak!
Rúgó besegít.
Idő nem áll meg,
Ám még élni szeretnék.
Lesz-e még idő?
Idő percei
Rohannak, de vajh’ hová?
Itt nincs pihenő…

Szabadka, - Vecsés, 2018. február 9. –Jurisin Szőke Margit – (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5 versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- versszakot szerző-, és poéta társam Kustra Ferenc és az 1. résznek ő a szerzője.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 13