Kustra Ferenc József

(1948-)

nyugdíjas

Író.- költő,- haikuíró.- literátus

(leoninus trió)
Érzem, farkasverem az életem… Jézus, ha én abba belesem,
A szerelem is elkerül engem… Jézus, kerülgess már engem.
Szeretlek én és ha visszajössz hozzám, életünk lesz mániám.
**

(tízszavas trió)
Úgy érzem, csapdában él lelkem...
Jézus, el ne engedj engem.

Szerelem, lábam nyomod járja,
Jézus, ölelj, legyen újra szívemnek határa.

Szeretlek, te vagy a csillagfény,
Veled lesz mindenem… mániás remény.

Vecsés, 2024. júl. 13. – Siófok, 2025. júl. 13. Kustra Ferenc József - Gránicz Éva, írtuk: kétszerzősnek. Én a leoninust, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a tízszavasokat.

Évszakváltozás…

Ősz szeleit hozzák fellegek,
Még, amit hoznak biz’ hidegek.

Parton söpör már az őszi szél,
A nyári szerelmekről mesél.
*

Rohanva hullik le az őszi eső,
Nincs eszében, lehetne ő elmenő…

Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek,
Szürke felszínén buborékok kelnek.
*

A nagy esővel, nem állunk mi szemben,
De örömünk van őszesővel szemben.

Esőt látva, lelkem örömben fürdik,
Mintha könny volna, arcomon lefolyik.
*

Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek,
Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek…

Eső jöhet, kell az utánpótlás,
Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás.
*

Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon,
Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon…

Őszi eső nyár porát lemossa,
Út, táj, lélek minden megtisztulva.

Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. – Kustra Ferenc József - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.

Avagy van békés békétlenség? Miközben a szomszédunkban háború van…

Békétlen, jó nagy békességben
Ezen összes lehetőségben…
Békétlen egész nagyvilágban, féltett hazánkban,
Hogy kell élni, háborúra hajazó világban?
A világ irányítók betegek, alkalmatlanok,
A szépnem világirányitók, nem alkalmazkodók…
Én már megírtam, az emberiség kiírtul,
Pl., úgy, hogy a férfiak többsége, fronton pusztul.

A krokodilok megmaradnak kis diónyi aggyal,
Amiben éltek és élnek történelmi alappal.

Vecsés, 2025, október 7. – Kustra Ferenc József – írtam: helyzetjelenségként a mai emberiség -háborúzó és azt kedvelő- világáról, történelmi hűséggel… bokorrímesben.

Kegyed lenne az én örök pirkadatom…
Kegyed lenne a reggeli napsugárom…
Kegyed lenne a szépség-örök napfényem,
Kegyed lenne a reggeli ébredésem…

Kegyed lehetne a szerelem-szellőm…
Kegyed lehetne szerelem észvesztőm…
Kegyed lehetne, aki inná a csókomat…
Kegyed lehetne, ki visszaadná csókomat…

Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet…
Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet…
Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat…
Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat!

Vecsés, 2021. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott, szerelmesen vágyódó, anaforás csokorban.

Tegnap a reggeli keléskor rendben voltunk, ebéd után elszunnyadtunk.
Ügy tűnik engemet elkapott az alvás heve, jó mélyen éltem benne.
Igaz, hogy külön szobánk is volt, mert én nagyon művelem a horkolóst!
Ötkor ébredte, de képzeljétek feleim, Nem találtam, mi volt az enyim!

Nem veszekedtünk pedig, kicsit sem civakodtunk, nem volt kis közös harcunk!
Megnéztem a szekrényed és üresnek találtam, Így magamban csacsogtam!
Eltűntél, ruhástól… Ekkora meglepetés nem ért mostanság a sorstól…
Se telefon, se SMS, sem egy cetli, így nem is tudom, miért köllött elmenni.

Ma hívtalak telefonodon, de a gép bemondta: nincs hívható ezen a számon!
Tegnap még délelőtt élveztem a megélt éveket, nem számoltam gyűrődéseket!
Jaj, így öregen, tán' ifjú kanra találta? Huh, a sors tegnap elött rád testálta?

Most nincs mit tenni, a sors ez rótta rám, öregségemre már nem vagy babám…
Már egyedül húzom sors törött szárnyú stráfkocsiját, meddig járom még élet útját?
Nekem járna még nagykabáton lekefélés, de nem lesz már semmilyen lekefélés…

Vecsés, 2024. december 7. – Kustra Ferenc József