Minden történés
Következményekkel jár...
Természet lánca.

Természet lánca
Áramló folytonosság...
Lét-fundamentum.

Létnek alapja;
Hatás-összefüggések...
Haladás irány.

Haladás irány
Idő-áramlás útja...
Elöregedés.

Elöregedés
Minden létezés útja...
Természetesség.

Kering a Föld, s vele a kor,
De az idő nem forog;
Messze visz az égi vándor,
Csöpp létünkkel elrobog.

Fátyolos lesz kedves emlék,
Fotókon egy pillanat.
Élet adta lelki-termék,
Amíg őrzi a tudat.

Fújtat a zord szél;
Háznak falát szárítja...
Barázdált időt.

Életnek nyomát
Őrzik törött cserepek,
Időnek hamva.

Időt hállózza
Ódon falak közt a pók...
Múltnak álmait.

Elfeledett ház
Huzatos ajtaja nyög...
Mállott emlékek.

Repedésekben
Hódít az ős-természet.
Visszakövetel!

Megaszalt idő
Zsugorodik a mában,
Holnapot remél.

Elsompolygott évek
Nap nap után,
mint szégyellős kutyám,
ha „rossz fát tett a tűzre”,
fejét lehajtva sompolyog,
vissza-visszapillantva rám
(bocsánatomat várja tán…)
Úgy nézek én is vissza – vissza,
eltűnt évekre ráhajolva,
szégyenkezőn, fejem lehajtva,
- bocsánatkérő alázattal -
nem feledt vétkek súlyát hordva…
Ha éber éjszakák hevében,
rám tört emlékek sűrűjében,
- életem értelmét kutatva -
akaratlan tekintek vissza,
nyomaszt bukások sokasága…
Lét- korlátban még kapaszkodva,
mégis egyre csak bukdácsolva,
szégyenkezőn, így kutya-módra,
- egy tiszta józan pillanatban,
e bús tavaszi kábulatban -
fáradt agyam megállapítja:
Jaj, hiába! Minden hiába!
Elsompolyogtak éveim!
És nincsenek rá érveim.

Csobogó emlék...
Áhitat száll ég felől.
Madárdalos múlt.

Lélek olvadás,
Fáknak lombjában dalol...
Énekesmadár.

Kérgesült vágyak,
És csendes megbékélés...
Dalos madár száll.

Idő kapszula
Szívben mélyen elrejtve...
Zengő-madaras.

Békés szárnyalás
Múlt-morzsákat gyűjtöget...
Szép melódiát.

Lélek ifjúság,
Mint repülő madarak...
Elszállott idő.

Jövő léptei;
Örökké-valóságos...
Égi szárnyalás.

Madárdalos múlt,
Áhitat száll ég felől...
Csobbantott emlék.