Versek » Boldogság versek
« Első oldal
1
...
of
25
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - Vissza várlak...

Néma a szobám csak a csend kiabál.
Gyere buj ide hozzám szorosan ölelj át.
Vágyok sok forró csókra, szoros ölelésre.
Vágyok szeretni egy kicsit boldog lenni.
Utána elmehetsz nem tartalak vissza.
De vissza várlak mindig az ölelő karomba.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 88
Keres a kezem a néma kis szobába.
Nem talál az esti félhomályba.
Majd ha egyszer megjössz
a csendes kis szobámba.
A sóhajok azonnal eltünnek
a sötét éjszakába.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 52
Olyan jó lenne érezni a csókod.
Nem bánnám, hogy mitörténik holnap.
Boldogsággal telele raknád a szívemet.
Dugig ragnám én is a picike tiedet.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 74
Hosszú az út az állomásig
s azon tűnődöm, mit vegyek?
Valami szépet szeretnék most,
amelyben örömed leled.
Elbambulok. És nem veszem észre,
hogy a vonat jön, s hirtelen
csak a vonatok sípolása
hangzik fülembe élesen.
felszállok gyorsan, s álmos utasok
közé leülök csendesen,
kora hajnal van, alig van élet,
s néhány utas még szendereg.
Lehunyt szemekkel utazom én is,
a kupé olyan jó meleg,
vagy csak a vágy fűt, nem tudom már,
amellyel hozzád érkezem.
Nem tudtam neked venni semmit,
hisz a vonat jött hirtelen,
pedig annyira szerettem volna,
hogy érezd: fontos vagy énnekem.
Rád gondolok, és feltolul bennem
annyi öröm, és félelem,
vajon szeretsz még? S vársz- e, engem?
Kérdezem magamtól csendesen.
És a vonat most közelebb visz,
egyre gyorsabban robog velem,
olyan hangosan zakatol most,
akár az én bolond szívem.
Aztán hirtelen megáll, s látom,
olyan boldogan integetsz!
Nem tudok szólni, karodba omlok.
De jó, hogy itt vagy kedvesem!
Mintha valami fény derengne,
amely átjárja mindenem,
s összeforrunk egy ölelésben,
szelíden, szerelmesen.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 59
Rákos mezején nemes emberek sereglettek,
Hogy Magyarország kormányzójáról ők döntsenek.
Ezernégyszáznegyvenöt, június hatodika,
Hunyadi János lett Magyarország kormányzója.

Hunyadit a hadvezéri képességei,
Vagyona, kapcsolatteremtő ösztönei
És közakarat ültette a hatalomba,
Benne az ország, végre tán' önmagát látta.

Ő volt az ura az egész, nagy délvidéknek,
Szerepe volt ebben, Szilágyi Erzsébetnek.
Volt neki ezer faluja, meg huszonnyolc vára,
Négymillió hold birtoka, ötvenhét városa.

Végre már ismét magyar „királyt” kívánt az ország,
Megválasztották Csákiak és népes rokonság.
Állást foglalt Hédervári Lőrinc a nádor,
Összefogás is megvolt, mint oly régen, máskor.

Ország irányító nemes urak mind ott voltak,
Véghez vitték magyar virtust, mind egyet akartak.
Eddig a hatalmat mások bitorolták,
Most jót, a Hunyadiak legalizálták.

Ezekben az időkben bajba volt az ország,
Szerencsére Hunyadi lett a főméltóság.
Összefogás történelmi tanulság lehetne…
A mai zavaros időkben, szintén elkelne.

Budapest, 1997. április 4. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 54