Versek » Hiányzol versek
« Első oldal
1
...
of
11
Idő    Értékelés
Írni szerettem volna néked
valami nagyon kedveset,
de a papír, amelyre írtam
átitatta a könnyeket.

Mért is sírok? Nem bántott senki,
mégis: a könnyem úgy csorog,
áttetsző cseppel legördülve
gyöngyként csordul le arcomon.

Rád gondolok. Hiányod úgy fáj!
Sóvárgó szívem úgy dobog,
mintha millió tüske szúrná,
minden légzésnél úgy sajog.

Tudom, hogy jönnél, hogyha tudnál,
és a szívedben ott vagyok,
mint a derengő őszi napfény,
mely végigsimít az arcodon.

Tudom, hogy vágysz rám, ahogyan én is,
bármilyen messze is vagyok,
minden feltörő lélegzetben,
elnyomott vágyban ott vagyok.

Ne maradj messze. Tudod, hogy várlak.
Nélküled oly magam vagyok,
mint az ég alján messze tűnő
zuhanó hulló csillagok.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 55
Debreceni Zoltán - Nem érdekel a múlt...

Már rég nem vagy mellettem.
Eltüntél mint ébredés után
az álom.
De hallom a nevetésed és a jöttödet várom.

Te voltál mindenem, te voltál minden kincsem.
Szegényen is boldog voltam,
boldogan dobogott a szívem.

Szemed tükrében láttam a világot,
Veled ismertem meg az örömet,
a boldogtalanságot.
Nem érdekel a múlt, de benne látlak téged.
Gyakran nézegetem a megsárgult fényképed.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 34
Debereceni Zoltán - Te vagy...

Nagyon kesernyés nélküled az élet.
Gyere csókolj meg s boldog leszek véled.
Gyere a karomba szorosan magamhoz ölellek.
Ha a karodba tartasz a bánattól nem félek.

Te vagy csak akitől azonnal édes lesz az élet.
Minden megváltozik ha a két szemedbe nézek.
Még a nap is fényesebben fog ragyog az égen.
Nem tudom miért szeretlek ennyire téged.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 51
Kereslek téged minden percben,
agyamban minden gondolat,
tehozzád száll minden rezdüléssel
mely a szívemből felszakad.

Kereslek téged minden éjjel,
magamban látom arcodat,
simítanám, hisz úgy hiányzik
tetőled minden mozdulat.

Kutatnálak fáradt szememmel,
de nincs más, csak kopár kőfalak,
melynek sarkába sűrű hálót
szőtt a pók, amely ott maradt.

Keresnélek, és egyre hívlak,
de te nem hallod. Hol maradsz?
Miért nem küldesz csak egy hangot,
melyből megtudom merre vagy?

Tudod, hogy mennék egyetlen szóra,
mint egy száguldó gyorsvonat,
úgy fáj miattad bolond szívem.
S félek. Félek, hogy megszakad.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 66
Gyötör a magány rágja a szívem.
A nap is eltünt már sehol nincsen.
A sötétség honol a kihalt tájon,
Az utcába és a puszta rónaságon.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 74