Versek » Hiányzol versek » 3. oldal
Idő    Értékelés
Éjszaka
Gondolatom
A lelkem feletted lebeg
Őrzöm szíved dobbanását
A Másikfeled.

És a nyitott
Ablakodon beszűrődik
Az éjjeli Csillag-Fény
Titokban
Hozzád simulok én
És szellő is leszek
Érezzél engemet.

Pirkadatig
Vigyázom lelkedet
Holdfénnyel
Fogom a kezedet.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 90
Mint forgalmi dugó
Összetorlódtak a betűk
S a szavak halmazba zsugorodva
Elvesztették zamatos jelentőségük
Mire sorbarendeződnek
Múltba vész aktualitásuk

Pang a gondolat folyama
Csak apály-tócsák emlékeztetnek
Egy régi mederre
Sóvárog a tikkadt elme
Érzéki érintésedtől
Egy felhőszakadás kellene
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 78
Mit mondok, nem muris Juliska!
Isteni! Fenék, lágyan ringva.
Szemgyönyörködtető,
Mint madáretető.
Mily’ jó lenne... Kezem rajt’ csúszna.

Csendesen halljuk, hogy nád susog,
A sötét folyóparton szuszog.
Mi is csak szuszognánk,
Levegőt kapkodnánk.
Lehet, hogy kezem rajtad csuszog?

Enyém lehetnél, én meg benned!
Hullámozhatna a feneked...
Megkufircolnálak,
Benned… tartanálak.
Kezem, markolászná… engeded?

Vecsés, 2019. április 25. – Kustra Ferenc – íródott: Erotikus jellegű LIMERIK csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 499
Már mi sem nincsen, Margarita,
Már nincs szerelmesi praktika.
Köröttem fagyott lett
Minden, ez biz’ sorstett.
Elhagytál… lelkem kifosztása.

Volt jégvirágom, de elolvadt,
Sorsomban volt írva: elsorvadt.
Fagyos volt a létem,
Hiába volt hitem.
Picike boldogság… széthasadt.

Már mi sem nincsen, Margarita,
Nem süt rám lelked napsugara.
Emlékemben maradsz,
Ott is engem tagadsz…
Belöktél ördög karjaiba.

Vecsés, 2021. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 881
Írni szerettem volna néked
valami nagyon kedveset,
de a papír, amelyre írtam
átitatta a könnyeket.

Mért is sírok? Nem bántott senki,
mégis: a könnyem úgy csorog,
áttetsző cseppel legördülve
gyöngyként csordul le arcomon.

Rád gondolok. Hiányod úgy fáj!
Sóvárgó szívem úgy dobog,
mintha millió tüske szúrná,
minden légzésnél úgy sajog.

Tudom, hogy jönnél, hogyha tudnál,
és a szívedben ott vagyok,
mint a derengő őszi napfény,
mely végigsimít az arcodon.

Tudom, hogy vágysz rám, ahogyan én is,
bármilyen messze is vagyok,
minden feltörő lélegzetben,
elnyomott vágyban ott vagyok.

Ne maradj messze. Tudod, hogy várlak.
Nélküled oly magam vagyok,
mint az ég alján messze tűnő
zuhanó hulló csillagok.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 1091