Versek » Hiányzol versek » 3. oldal
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - A megsárgult fák között...

A megsárgult fák között némán ballagok az úton.
Könnyszökik a szemembe mert elmerengek a múlton.
Lábam alatt halkan csörög a megszáradt avar,
a sok szép jut eszembe ami mélyen felkavar.

Veled sétáltam itt valamikor régen.
Hozzám csalnak a gyönyörű emlékek.
Képzeletben veled nézem a megsárgult tájat.
Szorosan átölelsz úgy csókolom a szádat..
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 215
Debreceni Zoltán - Egyedül..

Elcsendesedett az utca, sötétség boritja a tájat.
Szomorú a szívem mert rágja a keserű bánat.
Felnézek az égre a sok csillagok közé.
Megsimogat némán a hűvös téli szél...
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 227
Debreceni Zoltán - Hiányzol Csajé
.

Lassan sétálok a zöldellő vadvirágos réten
Megállok ahol megcsókoltál valamikor régen.
Lábam alatt megcsörjen a tavalyi avar,
az emléked jut eszembe ami mélyen felkavar.

Könny szökik mind a két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas egekbe.
A szivemet két kezével szorítja a bánat.
Nem talál magának jobb elfoglaltságot
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 318
Debreceni Zoltán - A szépséged nem
kopott...


Együtt sétáltunk a magas hegyek között.
Este láttuk mikor az égbolt bíborba öltözött.
Órákig hallgattuk kézenfogva a madarak dalát.
Boldog voltam, hogy szívem rád talált.

Megfordultak az utcán úgy néztek a férfiak.
Csodálták a szépségedet a formás popsidat.
Most is gyönörű vagy a szépséged nem kopott.
Pedig a gonosz élet sokat beléd harapott.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 275
Debreceni Zoltán - Egyedül ballagok...

Gyönyörű arcodat, hej de sokat látom.
Képzeletben az úton, ahol veled jártam.
Itt sétáltam veled valamikor régen.
Hozzám csalnak a gyönyörű emlékek.

Mennyire szerettelek csak az Isten a tudója.
Most egyedül ballagok hajamat az őszi szél fújja.
Megállok egy fánál a magas eget nézem.
A könnyeim hullanak az arcomon érzem.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 283