Patak leheli be az erdőt
homályt hozó párájával.
Bokrokra borít szürke kendőt.
Fel is öltik ők méltósággal.

Titkot hozó köd ül meg mindent,
mesealakot szül látványa.
Túl az erdőn madárka füttyent.
Köszön a nyár. Viszont látásra.

Száraz kórón ücsörög a nyár.
Hűs párával lepett a határ.
Rőtarany lepel simul fákra.
Eljön az ősz, már nemsokára.

Ez a törvény. Így kell, hogy legyen.
Most átadom neki a helyem.
Még utoljára kiált nagyot.
Halihó ősz. Már itt sem vagyok.

Beköszönt a nyár az őszhöz.
Kéréssel fordulok önhöz.
Hadd maradjak egy pár napig.
Csak míg cipőm el nem kopik.

Na, de kérem az nem egy pár nap.
Maga engem biztos becsap.
De azért ne menjen haza.
Legyen vénasszonyok nyara.

Debreceni Zoltán - Megérkezett az ősz...

Szomorkás a nap olyan mint a kedvem.
Bármit csinálok nem találom a helyem.
Lehült a levegő, csendesen esik az eső.
Elment a nyár, sétál felénk az ősz.

Itt hagytak bennünket a vándormadarak.
Integettek az égből szervusztok magyarok.
Vissza intettem könnyezett a szemem.
A fecskét és a gólyát én nagyon szeretem..

Debreceni Zoltán - Tombol a nyár....

Tombol a nyár mutatja erejét.
Kiveszi az ember összes erejét.
Tikkadt madarak repülnek az égen.
Kémlelik a földet ivóvízet néznek.

Alattuk van egy hatalmas búza tábla.
Már az egész tiszta aranysárgára.
A távolba dübörögnek aratnak a gépek.
Lesz sok búza jó ízü kenyérnek.

A szomjas madarak is találtak egy tavat.
Jót isznak belőle majd a csapat tovább is halad.
Frissen repülnek fenn a magas égbe.
Néha letekintenek az izzó meleg földre.