Versek » Hatalom versek
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Egy váratlan csapás: a nagy szárnyak egy helyben verdesnek
A tántorgó lány fölött, combjait simogatván
A sötét úszóhártyáival, tarkója megragadva a csőrébe,
A védtelen melle a melléhez szorítva.

Hogyan tudnák azok a rémült, bizonytalan ujjak
A tollas dicsőséget eltolni lazuló combjairól?
És hogyan is tudhatna a test, legyűrve az a fehér roham által,
Közömbös lenni a furcsa szívvel szemben mely ott dobog?

Ott borzongás keletkezik az ágyékban
melynek következtében a törött fal, az égő tető és a torony
És Agamemnón halála. Annyira elragadtatva,
Annyira uralva a levegő nyers vére által,
A lány vajon elsajátította tudását és erejét
Mielőtt a közömbös csőr elengedhette volna?

Szerző: Yeats W. B.
Vers címe: Halál
Fordította: Kovács Iván
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 28
Pihennek az ágak, bokrok.
Pihennek a kerti fák.
Bolyonganak búsan sorsok.
Kicsit megállt a világ.

Nem hallatszik szívnek hangja.
Rút festi át a képet.
Sötét lélek ült egy gallyra,
foglyul ejtve a szépet.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 58
Debreceni Zoltán - Ember szeretnék lenni... .

Nem vagyok én senki, semmi.
Levegő vagyok akit nem lát senki.
De jó lenne ember lenni,
akkor tudnának értékelni.
Bután nézek a semmibe,
elveszek a sötétségbe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 56
Debreceni Zoltán - Szegénység...

Rám ült a szegénység, letepert a földre.
Mosolygok gúnyosan mind a két szemébe.
Ne ölj meg szegénység sugom a fülébe.
Nem loptam én semmit egész életembe.
Buta ember hisz ezért vagy te szegény.
Itt hagylak magadra amíg élsz szenvedjél.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 81
Játszódik a távoli? jövőben.

Felébredtem a mély, hibernált álomból.
Sok évet vártam a sötét homályban.
Utazó vagyok az időben. Eljöttem a távolból.
Felébredtem új világ, más emberek korában.

Kavargó sorban állnak lélektelen testek.
Önálló gondolatokat félnek szőni.
Mindenhol áruló kamerák lesnek.
Büntetéstől mást nem lehet, csak félni.

Tiltottak a tettek, és igaz szavak.
Csak az engedett, mit a hatalom akar
Igaz szavat kántáló bár néha akad,
de lesújt rá törvénynek kiáltott jogar.

Úgy tűnik nem vagyok ide való,
mert szavaim nem tetszenek nekik.
Ezért ítélet beszippant, mert mohó.
Itt ki igazat mond börtönbe vetik.

Most itt ülök börtönöm udvarán.
Teszek bármit, semmit nem tagadok.
Boldogan nézek át börtönöm falán.
Itt mondhatok, amit csak akarok
Beküldő: Erdős Sándor
Olvasták: 72