Versek » Kedvesemnek versek
« Első oldal
1
...
of
18
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - Cigánylány...

Sokat gondolok rád gyönyörű cigánylány.
Olyan szép vagy mint égen a szivárvány.
Karcsú testedet simogatja a nyári nap.
Szomorú a szívem mert Te rádgondolok.

Észre sem vettem mikor elveszítettelek.
Fütött a dű megterhelte a gond a szívemet.
Most érzem, hogy mennyire szerettelek,
mindig kereslek nem találom sehol
a helyemet.

A lábadnyomát is elfujta régen a szél.
Míg azt is keresem látni szeretném.
Légy boldog ne gondolj soha rám.
Talán mégsem érdemeltelek téged
te gyönyörű cigánylány.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 76
Szeretem csókolni a szád,
testednek szívni illatát.
Szeretem látni szép szemed,
ők is ölelnek engemet.

Szeretem hallani hangod,
szeretem élvezni mosolyod.
Szeretem simogatni kezed,
szeretném ölelj engemet.

Szeretem csodálni tested,
szeretem, ha fűt szerelmed.
Csókod éget! Pihegésed,
hangod susogjon fülemben.

Szeretem lelked szerelmét,
szeretem, szíved zenéjét.
Szeretem.mert tested enyém,
vágyad, sóhaj szálljon felém.

Köszöntve, mindig ölellek,
egyetlen drága Szerelmem.
Napod áldott, örök legyen,
kívánom, hogy boldog legyen.
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 138
Nekem minden, s neked tán semmi
az, amit adhatok neked,
talán apróság, s te nem érzed
mennyire fontos énnekem.

Neked oly kevés, mint egy vízcsepp,
mely az ajkadon ott pereg,
nem oltja szomjad, alig érzed,
bár nyelved hegyével ízleled.


Talán jólesik néhány percig,
de neked oly kevés lehet,
pedig tán az utolsó csepp volt,
mit magamtól vettem el neked.


Nem maradt másom, csak a szívem,
mely teérted dobog szüntelen,
s minden apró kis lüktetése
miattad tombol. Higgy nekem.


Nincs semmi másom, s te nem érzed
mennyire kedves vagy nekem,
hisz az a tűz, mit irántad érzek,
olyan lángoló, s végtelen.


Ne hagyj magamra. Bár kevés most
az, amit adhatok neked,
de tudom: úgy, ahogy én szeretlek,
többé tán senki sem szeret.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 87
Hosszú órák, és néma, hosszú percek
telnek el, amíg utazom,
s amíg kattog a vonat a sínen,
én csak terólad gondolkodom.
Szeretsz e még? És visszavársz engem?
Ejtesz e értem könnyeket?
Vagy csak valahol magadban némán
suttogod el a nevemet.
Jöhetnek szebbek, és jöhetnek jobbak,
de senki sincs, aki így szeret,
akinek mindig te vagy a minden
amióta csak létezel.
Szeress még. És gondolj majd arra,
milyen boldogság volt neked,
amikor először öleltél némán,
rám kulcsolva a kezedet.
Az a tűz, amely lelkünkben izzott,
még ma is éppen úgy lobog,
tudod, hogy nekem te vagy a minden!
S csak együtt lehetünk boldogok.
Gondolj rám, mikor hallod, hogy sípol
valahol messze egy gyorsvonat,
talán most éppen ott ülök benne,
tehozzád keresve utat.
Már a szíved is zakatol. Érzed?
Nélkülem te is árva vagy.
Ne engedd azt, hogy messze tűnjek,
mint egy robogó gyorsvonat.
Szeress. És várj reám: kérlek!
Hidd el, hogy megérkezem!
Senki sincs, aki így szeret téged!
Ily forrón, türelmesen.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 122
Színes levelek szállnak a szélben,
lábam alatt a rőt avar,
suhogva zizzen léptem nyomában,
s szőnyeget képez a fák alatt.

Csupaszra vetkőztek már a fák is,
levették őszi ruhájukat,
vacogva, fázva, védtelen állnak
s szél csapkodja az águkat.

Olyan nehéz lett hirtelen minden!
Dermedten állok a fák alatt,
éppen úgy fázva, éppen úgy félve,
mint egy megriadt gyönge vad.

Hirtelen levél zizzen a szélben
és már látom az arcodat,
s máris ott vagyok karodba bújva,
hozzád simulva, boldogan.

Nem szólsz semmit, csak magadhoz húzol.
Ölelj. Szítsd fel a lángomat!
Az a tűz, amely engem éget,
tudom: benned is lángra kap.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 123