Versek » Betegség versek
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - Nehéz álarcban járni...

Megöregedtem 67-éves lettem.
Az életem hosszájért nagyon megszenvedtem.
A panaszkodás nem az én asztalom.
De néha olyan jó ha papírra írhatom.

Fiatalon nyomorék lettem,
a féltüdőmet korán elvesztettem.
Soha sem értették meg az emberek,
hogy emiatt lelkileg is sokat szenvedek.

Megpróbáltam mindig boldog arcot mutatni,
a bánatot magamról teljesen levetkőzni.
Tudjátok milyen rossz álarcba járni,
minden nap mosolyogva a halálra várni.?
Utólag olyan jó vissza nézni a keserű múltra.
Elfelejtesz mindent mintha nem is igaz volna.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 79
Debreceni Zoltán - Roncs lettem...

Mára egy darab roncs lettem,
a lélek csak aludni jár bennem.
Betegen rokkantan kell nekem élnem.
Az ellenszenvet kell egész nap néznem.
Elfáradtam nem szeretek már írni,
fárad a szemem alig birok nézni.

Gyógyszerek hada tart engem életbe.
Szomorúan nézek a kietlen semmibe.
Lehajtott fejjel néznek a réten a virágok.
Én vigságot sehol már nem látok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 49
Szeretném a válladra hajtani
a beteg fejemet.
Elmesélni neked az egész életemet.
Majd némán hallgatnám órákig,
hogy mit beszél a szád.
Megcsókolnám a kebled, hogy ne könnyezz tovább.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 72
Ha egyszer végleg elhagynak az álmok.
Éljek bennetek gyönyörű szép lányok.
Éljek bennetek is gyönyörű asszonyok.
Ne felejtsetek el ha egyszer majd meghalok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 91
Sokszor megbotlok alig bír a lábam.
Fulladok úgy érzem követ a halálom.
Félek a haláltól nagyon szeretek élni.
Ha szólít mit tegyek, hogy ne kelljen menni?
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 121