Gránicz Éva
(1966-04-25-)
Nyugdíjas
Kedves Olvasó!
Gránicz Éva vagyok. Siófokon élek és itt is születtem 1966-ban.
A verseket kicsi korom óta szeretem. Mindig előnyben részesítettem azokat minden más irodalmi alkotással szemben. Versírói próbálkozásaim voltak fiatal koromban is, írtam pár soros rímeket, filozófikus gondolatokat. Ekkor még magamnak. Két nagy szerelmem van, a versek és a Balaton. A Balatonról és a Balatonnal kapcsolatban jópár verset írtam idáig és valószínűleg még fogok is.
Tíz éves koromtól sportoltam. Aztán élsportoló lettem. 25 évig voltam válogatott élsportoló judo (cselgáncs) sportágban. Minden energiám, időm erre fordítottam. Kétszeres olimpikon vagyok. 92’-ben Barcelonában VII. helyezett lettem. 96’-ban Atlantában IX. Én vagyok az első nő Magyarországon aki ebben a sportágban olimpián helyezést ért el. Hússzor nyertem Országos Bajnokságot. Voltam VB bronzérmes, EB aranyérmes...
TF edzői szakán végeztem és kisgyerekeket okítottam a judo alapjaira a saját edzésem után.
Amikor sportpályafutásom véget ért, utána pár évvel egy betegség belekényszerített a fotelba. Nem tudtam elviselni a tétlenséget és ekkor a testedzés helyett a verselés és írás került előtérbe. Teremtek és teremnek a gondolatok amiket papírra vetek és olvashatják majd a versszerető emberek.
Egy kedves, öreg színész barátom azt mondta nekem: “Éva te a judosok között is a legnagyobb költő és költők között is a legnagyobb judos vagy.” Eddig ennél kedvesebb és szebb dícséretet még soha nem kaptam írásaimért. Remélem, hogy verseim, írásaim másoknak is örömet szerez és elnyeri majd tetszésüket.
Idő 
Értékelés 
Értékelés Csókollak ölelve, ölellek csókolva
Hangod zenéje kísért minden álomba’,
Suttogó szavaid bársonyát kutatva.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Pillantásod fénye bennem lobog,
Mint csillag, mely csak nekem ragyog.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Illatod elringat, bódít, felemel,
Veled lélegeznék minden éjjel.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Érintésed ösvényét követném,
Bőröd melegében otthonom lelném.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Szívdobbanásod lüktet bennem,
Te vagy a végzetem, menedékem...
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Siófok, 2025. április 26.
Hangod zenéje kísért minden álomba’,
Suttogó szavaid bársonyát kutatva.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Pillantásod fénye bennem lobog,
Mint csillag, mely csak nekem ragyog.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Illatod elringat, bódít, felemel,
Veled lélegeznék minden éjjel.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Érintésed ösvényét követném,
Bőröd melegében otthonom lelném.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Szívdobbanásod lüktet bennem,
Te vagy a végzetem, menedékem...
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Siófok, 2025. április 26.
