Nincsen neki kutya baja,
csak vállig ér a koszos haja.

Habár elérte a felnőttkort,
kopott, rongyos farmert hord.

Pénze nincs, de van gitárja.
Ostoba aki megsajnálja?

Iszik, füstöl s ölelkezik.
A csipás csajok mind kedvelik.

Ha szabadban alszik nincs mi zavar.
Megfelel neki egy szalma kazal.

A szüleinek szégyene,
De kortársainak érdeme.

Csak muzsikál s énekel,
És senki másnak nem felel.

Tíz év múlva mi lesz vele?
Lesz-e valaha boldog tele?

Óvakodj oly férfitől
Kinek szemöldöke összenől.

Ki piros alsógatyát visel
Azt mindenáron kerüld el.

Ki olvas jobban megfelel,
De ha kutyát szeret, azt vedd el!

Mitől dőglik a légy?

- Hé, pincér! Döglött
légy van a levesben!
Szerintem ez szégyenletes,
és határozottan ellenzem!

- Kérem uram!
Értse meg!
A légy a hőtöl
döglött meg!

De két perce
még ficánkodott,
ezért még csak
frissen halott.

Ha kéri, hozok
szúnyogot.
Más már abból
belakott!

Az úszkáló légy

- Helló, pincér!
Légy úszkál a levesben,
és én e félét csak
kivétellel helyeslem!

- Tisztelt uram!
Bocsánat!
A légy majd
hamar kifárad.

Mint úszó
még csak tanuló,
de az íze viszont
nagyon jó!

- Pincér uram,
megható,
hogy ez a légy
még tanuló!

Arra hogy
légy úszni tud,
a német válasz
“Das ist gut!”

Ez szerintem
majd’ hogy csoda,
de a leves leves, és
nem légynek szánt uszoda!

 

Agya sosem volt slampos.
Már mint vörös hajú,
szemüveges kis taknyos
komoly gondolkodó volt:
.
- Jaj! Mi lesz ha fütyülőm
többé nem fog felállni,
és egy táguló világban,
mit is fogunk csinálni?

Édesanyja megnyugtatta:
- Brooklyn viszont nem tágul!
Fütyülője csak annak lankad,
ki túlmértékben hozzányúl!

Egyszer megkínálták kokainnal,
de ettől hatalmasat tüsszentett.
Száz dollár értékű fehér hó
a levegőben elveszett.

Csínos leány lett szeretője.
de mire viszonyuk leromlott,
a leány bakancsban járt,
mert fasiszták kőzt kódorgott.

Sok filmje a zsidókról szólt,
Mert ő maga is zsidó.
Tudott önmagán nevetni,
és jó humorral szónokolt.

Úgy változtatta szeretőit,
mint más ember az alsóneműt.
Még él, de már nyolcvanhat.
Vajon fütyülője ép maradt?

Városunkban tegnap
Besétált egy elefánt.
Elhagyta távoli otthonát,
Mert egy kis változást kívánt.

Leállt az összes forgalom,
De ő viszont tovább haladt.
Itt-ott egy jót trombitált,
És a nép megriadva szerte szaladt.

A városligetben lelassult,
Aztán nyugodtan megállt,
És bármi habozás nélkül
Feldöntött egy pálma fát.

Az egyéb fáknak lombozatát
Buzgón kezdte legelni,
Aztán a szökőkút tartalmát
Mohón kezdte kiüríteni.

Már kijött a rendőrség,
És nyomában a katonaság,
Az állatvédők viszont kérték,
Hogy az elefántot ne bántsák.

Végül is e testes vendég
Szépen el lett kábítva,
És egy daru segítségével
Egy teherkocsira felrakva.

Aztán visszakerült a vadonba,
Mert ott volt igaz otthona,
Hol boldogan élt míg meg nem halt,
De de inspirált egy gyerekdalt.