Versek » Házasság versek
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Szép nap. Ötödik.
Cupidó hava, nyolc-négy.
Gyűrű-cserélős!
Te lettél akkor fényem,
Árnyékként követ lényem.

Jing és jang köre,
Úgy egészítjük egymást.
Fogadalom él!
Párom lettél a jóban,
És kitartottál rosszban!

Negyven év együtt,
Összerozsdásodottan.
A-cél lett belül!
Edzett, remek ötvözet,
Bírja gyűrődéseket!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 28
Immáron
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben

Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem

Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet

És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 37
Nem vágysz egyébre
Csak vegyelek észre
Apró kis kedvességgel
Lehess figyelmem része.

Mosolyra szomjazva
Cseppnyi jókedv az álmod
Mindenkor maradjak
Őszinte párod.

Csillagok fénye
Utunk szegélyezi
Fogadalmunk súlya
Ma is a régi.

Élni a Csodát
Mindenki álma
Óhajunk vágya
A lélek harmóniája
Szívünk a vezérünk
Csillagokban fénylünk
Úgy teljes a létünk
Amíg Egymásban élünk.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 50
Lelked kapuját tártad ki
Előttem
Harsonák üdvözlő ricsajával
Királyt sem fogadtak különben

Ölelésre kész karodal
Bátorítón jöttél szembe
Szemed égi fényével védve
Rejtelmeddel elárasztottál

Érzelmek dimenzióján át
Más világba süpped a lét
Édeni Váradban
Szabad vendég vagyok
Hol szereteted nektárával
Szomjam itatod

Titkok gátja
A szellem folyamának
Nem áll útjába
Az élet vizével elkeveredik
És nem tudni a határt
Hol kezdődik
A Te és az Én
Már csak - Mi vagyunk
Magunkban egy Fél
Egyedi világunk közepén.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 57
Első évünkre úgy emlékszem
mint egy hullámvasút utazás.
Fiatalon és egymáshoz csüngve
fedeztük fel a világot, melyhez
még közös szemünk is alig volt elég.
Rohant felénk az élet, és sebesen
utaztunk megosztott sorsunk felé.
Ilyen volt a kezdetünk, akár
egy hullámvasút utazás. Emígy
tanultuk egymástól a boldogságot.

Kézen fogva sétáltunk a ligetben
vén fák dús lombjai alatt, aztán
merengve néztük a tavirózsákat
és aranyhalakat a sekély tóban,
és meséltünk egymásnak a kávézóban
mint tavaszi ágakon csevegő madarak.

Együtt néztük a külföldi filmeket, és
karjaimban tartottalak mikor megsirattad
egy öreg színész haldoklási szerepét.
Oly sokat nyújtott nekünk az élet,
és e módon nyertük meg egymás bizalmát.
Ha együtt vacsoráztunk új ízek
tárultak fel megosztott ételeinkben, és
megismertük a bor széditő mámorát.

Miénk volt a város összes
gyönyöre és csábítása –
a meleg, nyüsgő esték és
a lusta szombat délutánok.
Még ma is lakója vagyok e helynek,
De én oda, a régi múltba, vagyok.

* * *
És most, megőszülve,
félig vak és fátyolos szemekkel
úgy nézek rádmint egy drága kincsre,
mert én már csak olyan vagyok
mint egy öreg mozdony melyben
lomhán kering a gőz, és mely
lassú, csikorgó kerekeken
püfög a kijelölt végállomása felé.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 903