Versek » Alkalmazkodás versek
« Első oldal
1
...
of
71
Idő    Értékelés
Hétköznapi pszichológia…

Már nem is érdeklődőm,
Magam, előre lököm.
Már nem visz a lelkesség,
Tol a tehetetlenség.

Nincs mi vonz, nincs gravitáció,
Almám leesik, mert szokta, ó.
A sok hajtóanyag elfogyott,
Lovas kocsimból, sors kifogott.

Mindenki a saját sorsa kovácsa,
Utólag, hiába volt tűz hőfoka.
Fiatalság bohóság, de ellenség,
Mert arra sarkall, hogy önérzetesség.

Mit ember fiatalon rosszul, vagy nem dönt el,
Nem változtathatja meg, semmi segítséggel.
Sikeres embernek jó a tanácsadója
A környezete az idealítás csúcsa.

Vecsés, 2003. október 13. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 5
(Bokorrímes)
Amióta megvagyok, rossz a világ,
Pincében vaksötét van, nincsen világ’.
Lemegy este a nap, sötét vala,
Vajh’, lesz e reggel hajnal-pirkada?
*

(Apeva duó)
Szép
Világ,
Csak álom.
Hit és remény…
Szeretet éltet!
*
Az
Ember
Sohasem
Tanult múltból!
Minden megy tovább!

Vecsés, 2003. augusztus 21. – Kustra Ferenc József- Filozófia az életről: versben és apevában…
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 12
Mit süllyed hajónk? Már korlátig ér a víz.
Ha én megtudhatnám, ez az út hová visz?
Hah! Most látom a tengeren nincsen is út!
És ha nincsen, hogyan is volna kiút…

Csak a zordság, meg a nagy fenyegetettség!
Másnak képe, hogy én vagyok az ellenség?
Van ilyen is, elfogadom, ez az élet,
De ha lehet véleményem, ez nem élet.

Vecsés, 2002. július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 18
Ködös, párás hajnalon, várom virradatot,
Éjszaka, álmomban… már nem, nyilatkozatot.
De útmutatást várok a jövőre nézve,
Hogy ne nézzek bele… a jövőbe, félve.

Véres alkonyon, tudom jó nagy szél várható,
Aztán ha szellő fújna csak… az is ámító.
Nem hiszek már az ilyen csacska, kis mesékben,
Életem másként alakult, nem mint… mesékben.

Járom a göröngyös, sáros, lejtős utamat,
Én hiába hívom álmaimban, Uramat.
Megyek, rugdosom a göröngyöt, fáj a lábom,
Nekem miért adtál ennyi göröngyöt… fájlom.

Keskeny úton sarat kikerülni nem lehet,
Sok kérdésemre, bizony van nem szűrt felelet.
Utam, mint folyó, megvan, de kimosott, elfolyt,
Ez egy valós tudat, felismertem, már nem fojt.

Véremet mostam, kövek között elmosta víz,
Folyó elmossa azt, miben ember igen hisz.
Sokszor rosszul, rosszul döntöttem, biz’ ez lehet,
Folyó elfolyt, visszacsinálni, mit sem lehet.

Vecsés, 2006. január 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 16
Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona…
Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava.

Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton,
Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon.

Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri,
Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri.
Már ázok, felettem az eget, súlyra rajzolt felhők borítják,
A hullámban támadó szélrohamok, drótot nyivákoltatják,

(Bokorrímes)
Felhők szemből- támadva jönnek és már ránk is telepedtek,
Bíborfény nézi, felhők mennyire eljellemtelenedtek.
A fények arrafelé, magasban... barika felhő-nyájat festegetnek,
Ami nagyon jóra sikerült és nagy élmény, szépség, bámuló szemeknek.

(Bokorrímes)
Én is nézem ezt a kivételes szépséget, közben arcomon eső csorog…
Bár itt esik az eső, ideért a szélvihar is, fény, csak idetántorog…
Idevetült bíborfény ezt is megfesti, és csorgó víz… mint vörösbor csobog…

(Önrímes)
Közben megjött a zord sötétség, ideért, biztos az esti gyorssal jött,
Bíborfényt inzultálta, gáncsolta, lelökte a látóhatár mögött…
Jól érezte magát láthatón... neki segítő sötét felhők között.

Vecsés, 2015. július 24. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 14