Meditációm…

Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket,
Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet…
Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet,
Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet...

Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra,
Ott meg a sok hangjegy tán' letelepszik halomba.
Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja?
*
Száll a dalom, mint egy
Pillangó a nagy légtérben.
Töltse kis teret… vágy!
*
Domboldal lankája,
Ellenmondása oromnak.
Bár az, még nem kopott.
*
Lankán egy nagy, hízott birkanyáj legelész,
Érdekes, a sok birka, mind fölfelé néz…
A fű friss, dús, állat így, nem is csenevész.

Alig látszik, de kopár bérceken sasok is laknak,
Vadásznak, mert ők is örülnek egy húsos falatnak.
Terjesztett szárnyakkal, távolságokat learatnak.

Gondolok sok mindenre, jól fölkorbácsolt a képzelet,
Próbálok valamit összeilleszteni, jó mivé lett?
Az országom, mit most sírva látok, ennyire kevés lett?

Közben csak esik rám és a birkákkal együtt ázok,
A vizes hajam alatt érzem, hogy reszketve fázok.
Ha ez így megy tovább, megérem, hogy lassan szétmállok?

A légteret márpedig kitölti a büszke orom,
Csak én vagyok hazám prófétája, esős falakon?
A légteret márpedig kitölti a büszke orom.
*
Egy
Haza
Polgára
Vagyunk. Nézz föl!
Itt kell halnod is…
*
Tegyünk és imádkozzunk együtt, ha nagy bússág elgyötör!
Magától semmi nem lesz jobb! Mutatja az égi tükör…

Vecsés, 2018. január 28. – Kustra Ferenc József

Edz, fuss a hegyre
Majd lekerget a medve?
Igazi edzés.

Edz, fuss a hegyre?
Le a szúnyogos völgybe.
Sok finom csípés.

Edz, fuss a hegyre
Kergesd a hegy sasait?
Menj, lefelé most!

Vecsés, 2025. október 2. ? Kustra Ferenc József - írtam: senrjú trióban, fél haiku láncban?

Septolet)
Világ oly’, mintha
Züllötten aranyos,
Tán’ kapatos
Is volna…

Min mulatott?
Vagy múlatott?
Elhagyott?
*

(Anaforás, 10 szavas duó)
Megoldás: életállást kellene változtatni,
Megoldás nem lehet, újra kellene születni…
*
Világ oly’ nekünk, amilyenbe születtünk,
Világot… sorséknál kik rendelték nekünk?

Vecsés, 2021. január 31. – Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként.

(leoninus)
Állítólag nincsenek is nagy és kis szavak, de mindegy… úgyis haladnak.
Életpillanatban a szavak mondatokká válnak, ajándékul a mának, máknak.
A szavakon belül meg vannak életpillanatok, amik fennkölten hallgathatók!
**

(Kínai, csi-csüe versforma: 2×4×7 szótag, aaxa rímképlet.)
Felhő száll, tükör a tó,
Szó ring benne, mint hajó.
Csend ül mélyen, fény lehull,
Szívbe marad, ami jó.

Szirmot sodor le a szél,
Múlt árnya égre beszél.
Perc fut, de nyom sose vész,
Emlékben lét újra él.

Vecsés, 2025, január 1. – Siófok, 2025. augusztus 10. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a kínai versformákat írta.

Kegyed lenne az én örök pirkadatom…
Kegyed lenne a reggeli napsugárom…
Kegyed lenne a szépség-örök napfényem,
Kegyed lenne a reggeli ébredésem…

Kegyed lehetne a szerelem-szellőm…
Kegyed lehetne szerelem észvesztőm…
Kegyed lehetne, aki inná a csókomat…
Kegyed lehetne, ki visszaadná csókomat…

Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet…
Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet…
Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat…
Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat!

Vecsés, 2021. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott, szerelmesen vágyódó, anaforás csokorban.