Versek » Csalódás versek
« Első oldal
1
...
of
26
Idő    Értékelés
Hogy sejthetted volna
azon a vidám éjszakán,
Hogy a Francia udvar csapda,
és veszteni fogsz pár év után?

Púderozva és locsolva,
a fiatal arcod ragyogott,
de tudtad-e hogy minden
hamisság felé mutatott?

Kellemes kocsikázás,
az élet csupa szeretet,
szíved gyorsuló dobbanása,
s egy gavallér ki nevettet.

Néhány királyi gyermek
mely anyaságod bizonyítja,
és gyanúsított szeret?k,
kik apaságukat biztosítja.

És mikor a guillotine árnyékában
a rövid múltra gondoltál,
hogy mi is volt az élet,
és mi volt amit megbántál?

Talán a királyi protokoll
csak gyerekes játék volt,
s most itt a rideg valóság
mely sajnos csúnyán megcsúfolt.

Nem szabadott volna mondani
hogy kinek nincsen kenyere,
az úgy oldja meg bánatát
hogy kalácsot egyen helyette.


Némely ?gyröl jobb hallgatni,
mert talán jobb etikett.
Szegény frivol kis királyné!
Szegény Marie Antoinette!
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 3
Még kezemben a keze.
Ma hozzám érkezett.
De mondja, nincs itt helye.
Vonzalmunk nem létezett.

Egy elveszett szerelem.
Feladom a meddő harcot.
Bár emléke még eleven.
Feledem e bájos arcot.
Beküldő: Erdős Sándor
Olvasták: 13
Széles, kopár vidéken élek
Lágy, fényes éjszakákon.
Szerelmes szívem érted dobog,
S varjú károg fenn a fán.

Ablakomon át beragyog a Hold fénye,
Nélküled, Kati, lelassulna az életem.
A hajnalok könnyű kínján ébredek,
S varjú károg fenn a fán.

Szívem bánatos, dérlepte jég lett,
Siralmas vágyakon gyengülnek a fények.
Búsongó tájon szeretlek téged,
S varjú károg rám a fán.

Elszánt szívem boldogságra vágyna,
Gyötrő, rossz emlékek kínoznak.
Egy este részegre itattál,
S lám, ma varjú károg rám a fán
Beküldő: Csík Ferenc
Olvasták: 7
Debreceni Zoltán - Már messze jár...

Régen elment, ő már messze jár.
Becsapott vele nagyon a forró nyár.
Ő mutatta meg nekem a hegyeket.
Miatta nem élek hanem szenvedek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 51
Debreceni Zoltán - Már messze jár...

Régen elment, ő már messze jár.
Becsapott vele nagyon a forró nyár.
Ő mutatta meg nekem a hegyeket.
Miattad nem élek hanem szenvedek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 24