Debreceni Zoltán - Vasmadár töri meg a csendet...
Elmerengek a néma pusztaságba.
Boldogan nézek a zöldellő határra.
Bokrok leskelődnek nézik a hegyeket.
Eltüntek az égről nincsennek fellegek.
Néha egy repülőgép töri meg a csendet.
Nagy morajjal a határ fele mennek.
Elcsendesedik szép lassan az ég.
Madarak dalolnak az égen szanaszét.
Elmerengek a néma pusztaságba.
Boldogan nézek a zöldellő határra.
Bokrok leskelődnek nézik a hegyeket.
Eltüntek az égről nincsennek fellegek.
Néha egy repülőgép töri meg a csendet.
Nagy morajjal a határ fele mennek.
Elcsendesedik szép lassan az ég.
Madarak dalolnak az égen szanaszét.
Képen vágott, arcon köpött
mérget szóró gyilkos jelen.
Megmerítkeztem a múltban,
kérve Istent, hogy más legyen.
Emlékszem egy szebb korra,
mi tán örökre elveszett,
igen, volt egy boldogabb kor,
mit jelen múltja elfedett.
Nagyon ködös még a jövő
telve bújó félelmekkel,
hajlott fejjel áll egy virág,
hittel festett levelekkel.
mérget szóró gyilkos jelen.
Megmerítkeztem a múltban,
kérve Istent, hogy más legyen.
Emlékszem egy szebb korra,
mi tán örökre elveszett,
igen, volt egy boldogabb kor,
mit jelen múltja elfedett.
Nagyon ködös még a jövő
telve bújó félelmekkel,
hajlott fejjel áll egy virág,
hittel festett levelekkel.
Sosem vágytam én palotára,
csak egy takaros szép kis házra.
Békére vágytam és nyugalomra.
Boldogan sélálni veled a pusztaságba.
csak egy takaros szép kis házra.
Békére vágytam és nyugalomra.
Boldogan sélálni veled a pusztaságba.
Ez a világ rothadt alma,
bűnök sötét birodalma.
Rút férgek rágják a testét,
ez fogja okozni vesztét.
Teremtsünk hát új világot,
ültessünk sok szép virágot.
Szóljon a dal szeretetről,
Isten int ránk odafentről.
bűnök sötét birodalma.
Rút férgek rágják a testét,
ez fogja okozni vesztét.
Teremtsünk hát új világot,
ültessünk sok szép virágot.
Szóljon a dal szeretetről,
Isten int ránk odafentről.
Megfogva paripáját a hős vitéz
körbenéz az átokülte tájon,
mióta látta eltelt bő tíz év,
látására szíve sajdul fájón.
Ezt a szent földet ment megvédeni
sakálfejű gyilkos hordák ellen.
Rég megfakultak az emlékei,
de most visszakúsznak lassan, csendben.
Itt érte őt az első szerelem,
boldogság virága nyílt ki néki,
mit leszakított a veszedelem
azt hitte nem tud nélküle élni.
Távol otthonától vérben gázolt
kőabroncs ejtette fogul szívét,
de most már épp eleget harcolt
újra érzi a szabadság ízét.
körbenéz az átokülte tájon,
mióta látta eltelt bő tíz év,
látására szíve sajdul fájón.
Ezt a szent földet ment megvédeni
sakálfejű gyilkos hordák ellen.
Rég megfakultak az emlékei,
de most visszakúsznak lassan, csendben.
Itt érte őt az első szerelem,
boldogság virága nyílt ki néki,
mit leszakított a veszedelem
azt hitte nem tud nélküle élni.
Távol otthonától vérben gázolt
kőabroncs ejtette fogul szívét,
de most már épp eleget harcolt
újra érzi a szabadság ízét.