Versek » Béke versek
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Alkonyatkor kisétálok,
a tó partján meg-megállok,
Nap korongja félig vízben,
tükröződik vörös színben.

Csend borul a kies tájra,
kis madarak száraz ágra
mind leszálltak megpihenni,
holnaphoz erőt gyűjteni.

Tó vizének lágy hulláma,
csónakot ringat partjára.
nyugovóra tér a halász,
kíván nyugodt jó éjszakát.

Nap sugara is búcsút int,
majd türkiz vízben lebukik,
reggel óta útját járta,
sötétség borul a tájra.
Beküldő: Mária Horvátné
Olvasták: 25
Tisztán és tükör nélkül
látom a világot.
Minden a helyén van,
én már többé nem vitázok.

Reggelenként felébredek
s aztán megreggelizek.
Csinálom a napi tennivalót.
Este nem veszek be altatót.

Zűrös régi életemnek vége.
Az akadályok megszűntek.
Nincs bennem több kígyó mérge.
Minden mást a múlt tűzére!

Szóval mire van szükségem?
A sok zűrzavar földön s égben?
Az összes lutrit hátra hagyom,
és élek a szeretet hitében.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 36
Lenne csak az embernek
szebb és jobb jövője!
Ócska hajójának
biztos kikötője!

Lenne csak elég
béke és szeretet!
Kevesebb nyomorult
akit az élet megvet!

Mennybe kerülne
egymást megérteni?
Ha szeretjük az Istent,
az embert is kell szereti!
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 26
Leállítottad-e a világot,
s feladtad-e bajait?
Érezted-e szíved tüzét,
s arany árnyalatait?

Hátrahagytad szeszélyeid,
s kidobtad a törmeléket?
Szembenéztél a világgal,
de nem szenvedtél veszteséget?

Tükrözted-e a világot
mely tisztán visszaverődik,
é érezted-e teljességét
hol minden egybefűződik?
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 26
Egy fiatal cigány diák aki csak sejti az élet csípős ostorát.
Kapott már belőle de mégis az úton bátran megy tovább.
Írásra adta a fejét pedig tudta, hogy az írás nagy dolog.
Megvetik érte sokszor majd a nagyok és a gazdagok.

Mosolyok mikor vér serceg a bőréből
mert a szíjostor szakitja a bőrt és fáj.
A földön az emberek kegyetlenek, nélkülök nem lenne rossz ez a világ.
Megírta a dolgokat pontosan úgy ahogy látta.
Emiatt sokszor kék volt a bőre s vérzett a szája.

Legyetek bátrak ti is magyarok hangosan mondjátok el ami fáj.
Ne szégyenkezzen miattatok bátortalanok Magyarország.
Szóból ért az ember így volt ez amióta világ a világ.
Ne felejtsétek el soha, hogy a lágerbe ártatlanul meghalt sok zsidó és cigány.

Bátortalan ócska emberek ha baj van,
elbujtok eldugjátok a fejeteket.
De amiért más vérrével harcolt Ti azt mosolyogva elveszitek.
Ébredjetek haszontalanok
mert hasatokra süt a nap,
ha meghaltok a földben örökre alhattok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 65