Szabad nagyot álmodni.
Szabad az álmod valóra váltani.
Szabad, szívből őszintének lenni!
Szabad lelked bátorságra bírni.
Szabad, szabadnak lenni!!!

Szabadon békéről álmodni,
Istenben, Istennel dicsőségben,
Csak annak vágya, kinek e béke,
Utazás a végtelenbe.
Lüktető világunk káosz a rendben,
Ingaként leng holtan a mindenségben,
Cikornyás élet, siker és fölény,
Igéz Lucifer, a lázadó s álszerény,
Diadalüvöltés a végzetén.
Istennel, Istenben dicsőségben,
Utópia, vágy, álom marad csak,
Mindörökre.

Debreceni Zoltán - Boldog Új évet Magyarország!


Adj Istenem szebb jövőt és békés nyugodt holnapot.
Magyarországon a sötét égre
sok ragyogó csillagot.

A rónaságon adj Istenem sok színes szép virágot.
A szegényekre ettől sokkal szebb s jobb világot.
A virágokra adj Istenem csendes esőt.
Karjaimba adj egy igaz szívü hű szeretőt.

A Kisvejkei dombokon adj Istenem
sok barackot, sok szőlőt.
Hadd legyen a hordóban sok pálinka, sok jó ízü szőlőlé.
A gyömölcsösben ne adj Istenem sok gyomot.
Adj helyette minden reggel szépen csillogó harmatot.

A falu felé mindig barátságos
bárányfelhőt tereljen a szél.
Soha ne fagyjon le gyümölcs a fáról,
ne verje meg a fákat soha jég.

Egy poéta se panaszkodjon Hajdúbagoson, hogy szomszédjából ráfolyik a fekália s a trágyalé.
Ne kelljen elhagyni a faluját egy írónak sem soha a rosszakért.

Járjunk mosolyogva egymás mellett a békés virágillatú utcába.
Mint a vadgerlice repked,
boldogan a vadvirágos pusztába.

Adj Istenem az embereknek jó felfogást,
Adj Istenem nekik több eszet.
Ismerjék meg Istent,
s vele a szeretetet.

Adj Istenem sok iskolát,
minden embernek jobb létet.
Adj Istenem vidám hangú,
nevető sok gyereket.

Adj Istenem sok jó orvost és
egészségügyi dolgozót.
Ne haljon meg a betegségtől
sok ember, se a magyar nép.

A világon Istenem ne legyen sehol fajgyületet.
Szerssék egymást testvérként az emberek.
Az embereknek ne adj Istenem keserű sóhajú napot.
Adjál neki békés jövőt, gyönyörű szép holnapot.

Miután hatéves koromban
visszakerültem faluról Pestre
része volt nevelésemnek hogy
megtanuljam milyen is az
elnyomott Magyarok Budapestje.

Apám volt a vezetőm, ki
a Hősök tere után
a Sztálin szoborhoz vezetett.
- Ez aki jelenleg hazánkat félelemmel
és rémuralom által a nyomorúságba vezet.

Borzongva néztem e vasból
öntött és vas öklös Góliátot,
ki ott állt mint egy kolosszus
a tágas de rideg Sztálin téren,
és durva hatalmát még ma is érzem.
De akkor is ott voltam mikor
már csak csizma tér néven
beszéltek e helyről, és Sztálin
képmását darabokra verték hangosan
csengő vésővel és kalapáccsal.

Ez volt az első sandításom
és sejtelmem, hogy mi is
a szabadság, melyet az ember
még élete árán is megkíván.

Ezt még ma is jól tudom,
mert ott voltam és láttam
mint tátott szájú kis Iván.

Ady Endre elnézésével

Ordít mint az őrült,
Hallgatja ki állja,
S a gitár húrokat
Tépi és cibálja.

Tudja hogy mit akar,
Nem vonít hiába,
Akinek nem tetszik
Töprengjen magába.

Zenés csoda gyerek,
Korszakunk hőse,
Gitárján kívül
Nincs fia, se őse.

Akkora zajt csap
Hogy a holtak kelnek,
De nem az a típus
Kit könnyen megnevelnek.

Őrjöng a tömeg,
És remeg a fal,
Mert végre valaki betört
Új idők új dalaival.

Ez most az életnek
Vad melódiája,
Mi pedig ujjongunk
Egy új kor ritmusára.