Versek » Szabadság versek » 2. oldal
Idő    Értékelés
Susogó lombok szűrik tisztára,
a hullámok távoli moraját.
Sötét víz zúdul parti sziklákra,
porrá tépi vízárak taraját.

Csendes hang ködébe burkolódzva,
merengek e néma esthomályban.
Szép emlékek jőnek elmosódva,
Békét hozva lelkem templomába.
Beküldő: Erdős Sándor
Olvasták: 43
Debreceni Zoltán - Ne legyen gyülölet...

Eltünt a nap pedig milyen melegen ontotta a sugarát.
Mi is úgy tününk el egy napon ha jön értünk a halál.
Ne legyen gyülölet a szívünkbe,
ne legyen magyar és cigány.
Mert egyformán rettegünk,
ha egy napon jön értünk majd a halál.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 124
Hüvösén kel a Nap,
Halvány tűz, sugarát szórja.
Sárkunyhókban éltek a cigányok fiai és lányai
Az ősi Sinai kor hajnala óta.

Az időtlenség pillanatnyi létezésén
Visszasírnak az elveszett pünkösdi idők.
Gondolatban visszanézek a gyökerekhez,
Misztikus utakon sötét fájdalmán elidőz.

Ősi, kopott tanyák
Félhomályos, piros pünkösdi udvarokon.
Sápadt fénnyel ragyog a múlt
Szivárványos naptüzű szélzúgásokon.

S a lélek magányában
Kegyelem és kiáradások napfényes korában
Kitárulkozik az őseink szellemvilága,
S ablakom a szél zúgását az éj bezárja.

Pünkösdi emlékek
Beküldő: Csík Ferenc
Olvasták: 60
Fázós, vacogó fények gyűlnek a periférián.
Bíborfénysugarán a hosszú, végtelen vándorkaraván
megállt.
Fárasztó útjainkat arany fényű Nap koszorúzta,
Völgyeken, dombokon átfestette szivárványra.

Hívogató, reményt sugalló Európa felé,
Hosszú utak nyíltak szekereink elé.
Ősanyánk gyenge karján az idő megállt,
Álomba ringatón könnyű volt a halál.

Vacogó, vakító hószínű, bíbor hajnalokon
Didergő múltunkon ábrándozom.
Sűrű fellegek könnyein ázott a szekér,
Hazataláltunk végül, hitet adott ez a remény.
Beküldő: Csík Ferenc
Olvasták: 49
Régmúlt idők, 1820

Lopott lovak száguldoznak,
Cigányok lovagolnak.
Zúg a szél, vihar tombol
A nagy pusztákon teliholdkor.

Szellemként suhannak az éjszakában,
Sötét árnyak a félelmetes láthatárban.
Elém tárulnak a képek álmaim során,
A fehér tájban sóhajtozik a nyár.

A félelmet legyőzve tábortüzek égnek,
A nagy tűznél táncot lejtenek a szüzek.
Majd a cigány Nap perzsel végig a tájon,
Karaván hosszú sora a délibábon.

Gyökeret vert koporsóink az évek múltján,
Világ szívén vándoroltunk gyémánt útján.
Szél söpri végig álmaim határait,
Izzó lávák mélyén rejti el misztikus románcait.

Tarnazsadány-Hidegvég
Beküldő: Csík Ferenc
Olvasták: 32