Szerzők » Kovacs Ivan versei
Kovacs Ivan
(1949-12-13-)
fordito, kolto, festomuvesz
1963 ota Delafrikaban elek. Joxsef attilat es Faludy Gyorgyot forditottam angolra ugymint egy angolra forditott magyar koltok koltemenyeit antologiaban.
sajat verseim angolul jelennek meg.
« Első oldal
1
...
of
23
Idő    Értékelés
Van egy macskánk, neve Ica.
Azt mondják hogy szép kis cica.
Csengős örv van nyaka körül,
ha egér hallja, biz’menekül!
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 25
Az ószövetség pátriárkái
jól átverték egymást.
Gondoljunk csak Jákobra,
amint Ézsauval elbánt.

Aztán Lábán szúrt ki Jákobbal,
mert hét évig megdolgoztatta,
de jutalomként Jákob Lábán
bágyadt szemű lányát kapta.

Hát még hét évet verejtékezett
mire Ráhel lett a felesége,
de az ide-oda csalásnak
még régen nem lett vége.

Lábán birka nyájával
szintén lehetett bűvészkedni,
és csalafinta tenyészettel
Lábán vagyonát elvenni.

Mert Jákob birkákkal spekulált,
és önhasznára manipulált.
Az apósát úgy átverte,
hogy Lábánt a frász kitörte.

Mulatságos oly szentírás,
melyben részletezett a csalás.
Épp oly jó mint modern krimi,
melyet ma is tudunk értékelni.
Beküldő: Kovacs ivan
Olvasták: 47
Leestem a családfámról,
nagyon messze gurultam.
Idegen és messzi földön
mindenfélét tanultam.

Mint senki-földi kóborló,
kinek mit is tartozok?
Hű maradtam önmagamhoz,
s azt teszek mit akarok.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 11
Ukrajna felett
a csillagok fakulak.
Az örök félhomályban
már csak bombák hullnak.

Ti nyugati szomszédok
viszont csak nézitek.
Talán a kelet lappangó
veszélyét érzitek?

De mi óta indokolt
egy nép pusztítása?
Csak makacs erőszak
gonosz parancsára.
Beküldő: Kovacs ivan
Olvasták: 23
Egy elhagyatott teleken állok,
mely régen az otthonom volt.
Csak egy üres lyuk tátong
ahol valaha egy kút mormolt.

A régi házat lebontották,
már csak gaz nő helyében,
régi lakói már elhunytak,
de rájuk még jól emlékszem.

A homokozó, hol játszottam,
nem más mint kísérteties üreg,
nem nő benne más mint
csalán, bogáncs s vadfüvek.

De egy gyám itt még őrködik
mintha óvva nézne le reánk -
volt otthonunk drága kincse –
az a régi, szeretett diófánk.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 49