Szerzők » Kovacs Ivan versei
Kovacs Ivan
(1949-12-13-)
fordito, kolto, festomuvesz
1963 ota Delafrikaban elek. Joxsef attilat es Faludy Gyorgyot forditottam angolra ugymint egy angolra forditott magyar koltok koltemenyeit antologiaban.
sajat verseim angolul jelennek meg.
« Első oldal
1
...
of
20
Idő    Értékelés
Tisztán és tükör nélkül
látom a világot.
Minden a helyén van,
én már többé nem vitázok.

Reggelenként felébredek
s aztán megreggelizek.
Csinálom a napi tennivalót.
Este nem veszek be altatót.

Zűrös régi életemnek vége.
Az akadályok megszűntek.
Nincs bennem több kígyó mérge.
Minden mást a múlt tűzére!

Szóval mire van szükségem?
A sok zűrzavar földön s égben?
Az összes lutrit hátra hagyom,
és élek a szeretet hitében.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 36
Kalifornia ég,
És Florida fuldokol.
Figyeljük hogy a világ
Mi egyebet felsorol!

Iránban az asszonyok
nyíltan lázadoznak.
Kifogyott a türelmük,
Mert jobbra vágyakoznak.

A nagy járvány alig múlt el,
S most tombol a háború.
Ezrével zokognak az anyák.
Vajon lesz-e elég koszorú?

Kard csüng a fejünk felett.
Atomháború fenyeget.
Földünk egy szerencsejáték,
S a halál követel lelkeket.

A világ anyagi helyzete
Mindenhol mar leromlott.
Mindenki térdre roskadt,
A szokott rendszer szétomlott.

A globális katasztrófa
Napról napra sereglik.
Nagy Babilon buzgón
Bárkivel lefekszik.

Megérkezett Armageddon?
S merünk-e nyeregbe szállni?
Jaj! Talán már túl késő,
De ki mer még spekulálni?
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 25
Mennyi érzelemmel
gondolok vissza az idődre,
amikor még hajómnak
nem volt biztos kikötője!

Dobáltak a hullámok,
és tombolt a zivatar.
Mit is törődtem azzal,
hogy a hatóság mit akar.

Lázadás forrt fel véremben
és ámulat uralta az agyam.
Csatatér volt az életem,
és nem kíméltem magam.

Úgy néztem szembe a világgal,
mintha nekem lenne teremtve.
Éjjel-nappal, szűntelenűl,
popzene bömbölt fülembe.

Nem a szüleim dirigáltak,
S még kevésbé az iskola.
Mint forradalmár működtem,
Mert ez volt korom jelszava.

Egy új rendszer ígérete
lazította láncaimat,
egy olyan világ melyben
mindenhol mindent szabad.

Mi is volt a remélt célunk?
Talán egy jobb diktatúra?
Nem, hanem hol szeretettel
mindenki a maga ura!

És mond, kik és mik vagyunk,
hogy olyan lett a világunk,
hol mindenkivel s mindenhol
arany borjút imádunk?

Tovább mit is mondhatok?
Mi voltunk csak szabadok?
Világunk végre kezd beérni,
hogy mit is tudnánk elérni!

Ezért szándékomnál maradok
hogy hogyan és mit is akarok,
és még mai napig harcolok,
mert szép, új világ fia vagyok.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 39
Lenne csak az embernek
szebb és jobb jövője!
Ócska hajójának
biztos kikötője!

Lenne csak elég
béke és szeretet!
Kevesebb nyomorult
akit az élet megvet!

Mennybe kerülne
egymást megérteni?
Ha szeretjük az Istent,
az embert is kell szereti!
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 26
Az, hogy piros a vér a Pesti utcán,
már csak némely embernek
maradt fakuló emlékezetében.
Azóta már millió lábnyom és forgalom
keresztezett e nyüzsgős városrészben.

A vészharangok már régen elhallgattak,
és a világ is az óta nagyon megváltozott.
Nincs már harcos fegyver végzetes moraja.
Legyen csak a Duna halk áramlata,
Budapestnek örök és békés pillanata!
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 31