Versek » Haza versek
« Első oldal
1
...
of
19
Idő    Értékelés
Az élet sokszor kusza,
Olyankor az ember tétova.
Nem tudja merre-hova!
Hol van szíve otthona?
De bárhová az élet sodorja.
Elveszlik a lelke egy darabja.
Kívánsága száll tova.
A csillagoknak s holdnak mondja:
- Vidd el szívem haza!
Ne feledjem soha!
Mi boldogságomnak kulcsa!
Lelkem ereje és nyugalma,
egyszer hazavisz az otthonomba!
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 9
Az, hogy piros a vér a Pesti utcán,
már csak némely embernek
maradt fakuló emlékezetében.
Azóta már millió lábnyom és forgalom
keresztezett e nyüzsgős városrészben.

A vészharangok már régen elhallgattak,
és a világ is az óta nagyon megváltozott.
Nincs már harcos fegyver végzetes moraja.
Legyen csak a Duna halk áramlata,
Budapestnek örök és békés pillanata!
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 38
Debreceni Zoltán - Motoszkál a hold...

A felhők között motoszkál a holt,
keresi a földet,
keresi a tájat ott ahol én élek.
Integetek neki a házam ablakából,
mosolyog rám a két szeme sarkából.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 44
Én a szabad eszme fia vagyok,
s ebből én nem engedek,
de nem találok arra okot,
hogy ezért mással verekedek.

Magyarország szülőföldem,
de a nyugat lett a menedékem.
A mai napig Magyar vagyok,
és erről tanúskodik vérem.

A nyugat viszont örökbe vett,
s már mint gyermek dédelgetett.
Ezért kettős lett az örökségem,
s én mindkettővel büszkélkedek.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 30
Debreceni Zoltán - Magyar hazám szeretlek...

Az ágyban gyengélkedem, s nékülözök néha.
Pedig nem vagyok egy elvetemült léha.
Ha egyszer majd meghalok körül vesznek az angyalok.
Simogatják a lelkemet s felviszik a mennybe,
a testemet itt hagyják örökre ebbe a szép magyar földbe.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 46