Versek » Művészet versek
« Első oldal
1
...
of
15
Idő    Értékelés
Fagyok itt járnak,
Fáznak a fák és bokrok.
Ónos eső-jég.
*
Ólmos a ború…
Csepereg, ónos eső.
Reggelre fagyott!
*
Álmatlanul sír
A csillagtalan éjjel.
Ónos eső… fagy.
*
Viharos a szél,
Zord viharai dúlnak.
Ónos esőben…
*
Faág, lehajlik
Ónos esőben. Sok jég.
Madár ének nincs.
*
Sötétben is csak
Zuhog az ónos eső.
Vaddisznó csúszkál.

Beküldő: versek.eu
Olvasták: 6
Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai álmatlan éjszakát…?
Ezüstős fénye rám vetül és megígér száz csodát…

Ha mégis kimegyek az udvarra, ég-kékjét látom,
Ahogy sétálok, látom, ott, velem sétál magányom…
Elmegy, vagy nem megy? Vagy jön tovább? Kíváncsian várom.

Séta közben az én gondolataim suhantak, repültek,
Gyorsabban, mint amikor a kishajókban mások eveznek.
Hogy lássak, gyertyát vittem magammal, lobogott, segítségnek.

A sötétből visszazuhan a gondolat és a fejemben zizeg,
Rám zuhan itt minden, még sötét is, ez a sok minden csak sistereg…
Érzem, hogy forrón-bűvölő az éj lehelete, minden bizsereg.

Ott kint a nyers szöveg, kóvályogva agyamban életre kel,
Szövetségben van és bemenésre invitál gyertyafénnyel.
Ha bemegyek és leírom, egy jó vers lesz e késztetéssel.

Visszamegyek, hallom, óra ketyegése kicsit sem halkult,
Gyertyámnak a fénye, a zárt szobában vadul elszabadult.
Tollam a kalamárisban írni akart… táncolva vadult.

Körülöttem, lassan szétmállik... zajos csend,
A toll, papíron karcogó hanggal esend…
Munkálkodott a toll, és lám volt biz' értelme,
Nemhiába, dolgozott, kézben az értelme.

A papíromon, halkan sercegve suhan a tollhegy, de még sincs karc,
Igaz, nagyon figyelek, ne legyen paca, ez papír és tintaharc.

Orromon egy közeles okuláré ül,
Érzem, a tollam meg lassan elnehezül…
A jó gondolatot, mi együtt írtuk át, szaggattuk széjjel,
De hogy mi okból? Lehet, hogy így maradandó, szinte kéjjel...

Nem kéne folyton, oktondi módon csak beszélnünk,
Akkor biztosabb lenne egymásban a részvétünk…
De jó, hogy mi poéták a tollal közvetítünk...

Vecsés, 2015. február 14. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4
Hétköznapi pszichológia… avagy a versírás lélektana.

(Bokorrímes duó)
Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan?

Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak,
Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak…
Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt,
Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört.
*

(Leoninus trió)
Persze lopakodva is lehetne verset írni, de minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek?
Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál-e Te mocskolódó rágalmat?
Kívánkoztál-e te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre?
Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… éreztél olyt’: nem jó, mert ezzel hivalkodsz?

Poéta sorokat írjon és ne rágódjon!
Poéta verseljen és szavakkal csencseljen.
Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet.

Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz a világ, csak most teret nyert a másság.
Én meg üzenem az ’hívőknek’: káosz a világ, és pusztítja emberiséget, kórság…
Az emberi társadalmaknak megvan a rendje. Így nem elintézhető: egye-fene!
*

(senrjon trió)
Bármily’ a helyzet nekem
Írnom kell! Folyvást és állandón!
Lélekfenntartó!

Lopakodva irhatok,
De azért írok, megjelenjen!
Lélekfenntartó!

Kevés a jó világban…
Alkalmazkodva jeleskedek…
Lélekfenntartó!

Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából…
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 5
(3 soros-zárttükrös)
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba,
Szinte puhán, halkan koppan, mert nincs is benne semmi tinta…
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba.
*
(bokorrímes)
Mártsuk be a kalamárisba nagyon óvva -metszett- lúdtollat
Kétes jövő tintájába... írjuk az életszagú sorokat…
Hol van a gondolat, van-e valahol -ötletes- ég csak egypárleledző gondolat…
Mi egy lelket kivallat… Fehérlik a papír, tükrözi, poéta mit is írogat.
*
(Leoninus)
Talán én is embernek számítok, attól, hogy művészi verseket írok.
Hangnemem megjelenik a lélek falán, megy tovább az én szívem falán…
Poétaként írok, tisztelettel, az olvasó iránti szeretettel.

A múlt a történelem, ezt már tudjuk.
A jelen nincsen is, már ezt is tudjuk.
A jövő nagy rejtély, mi lesz, nem tudjuk.

Vecsés, 2015. március 2. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 6
A poéta tenta nélkül…

(3 soros-zárttükrös csokor)
Erdőt, mezőt álmodnék, felhőkbe nyúló fákat,
Madárcsicsergést, békességet és boldog mákat…
Erdőt, mezőt álmodnék, felhőkbe nyúló fákat.

Úgy mondják; ’teremtő alkotás’ már motoszkál bennem,
Lehet, hogy mi a fejemben mozog leírom… nekem…
Úgy mondják; ’teremtő alkotás’ már motoszkál bennem.

Föl is másznék hosszú-magas létrára, hogy jól körbe nézhessek,
Hátha fönt is lennének új gondolatim és nem nehézkesek…
Föl is másznék hosszú-magas létrára, hogy jól körbe nézhessek.

Holnapra bizony már nem lesz meg a mai ma,
De a reggel majd mondja, megérkezett a ma…
Holnapra bizony már nem lesz meg a mai ma.

(Bokorrímes duó)
Írnék én legott verset, mert poéta vagyok, vagy mi a szösz,
De a tentám kifogyta magát, ez jelzem is a sorsnak: kösz.
Uram, most adj erőt, mert el kell mennem egy üveggel venni,
De tentára nincsen pénzem, így bizony, nem is kell megvenni.
Az én küldetésem, hogy írjak, mert a népek tőlem ezt bizony várják,
Sokan szeretik, amit írok és ha olvasnak, ez nekik boldogság.
Nem fussa egy üveg tentára, mert már nyugdíjas vagyok,
Én igyekszem és hátha megoldás, hogy alkalmazkodok…

Későig elmélkedek és belealszok… reggel meg nagyon megdöbbenek,
Hogy új napra ébredtem, vissza is emlékszek tentára, de nincs... kesergek.
Erőm nincsen, hogy felugorjak, igy csak a sorsomon hosszan elmerengek.


(Senrjon trió)
Tenta nélkül mivé lesz
A nem létező életterem?
Tenta hiány van!

Fogom tollam, megnézem,
Tenta nélkül nő kicsiségem?
Tenta hiány van!

Az élet nem szerethet,
Mert akkor igy nem bánna velem!
Tenta hiány van!

(leoninus duó)
A mai nap se különb, mint a már elmúlt sok többi, képzelem, milyen lesz a hétvégi…
Jobb híján és bölcsen megvárom nyugdíjat, abból valahogy kitépem a tenta árat…
Csak Neked írom meg, hogy a tenta hiánya, újításra sarkall e hét pár napjára…
Grafit cerka az van nekem több is, kihegyezem és igy meglesz a szükségmegoldás is!

Jól kitaláltam, de estefelé oly' hűvös az este, hideg fénnyel mennek ’levesbe’…
Ablakomon még tülekedné befelé a hűs a fénnyel, redőnyt leengedem, kéjjel…

Vecsés, 2015. február 21. - Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 8