Laurens M.

(1952-)

Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig.
Elődön tiszteletére (a jogi korlátokon túl) nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál.

Kuruttyol a mocsár, nagy a lárma ott lent,
A békák nagy vezére, épp új törvényt hirdet:
Ugráljon minden béka, úgy, ahogy ő fütyül,
Ki nem teszi, az a sár helyett, dutyiba kerül.

De jött egy vén gólya, s vége lett a bálnak,
Hűlt helye se maradt, a brekegők urának.
Maradt a csend, s a mocsár tiszta tükre,
Az öreg gólya gyomrát a vezér megfeküdte.

Budatétény 2016-2026

Elengedem kezed, menj hát, csak bátran,
várnak már rád odakünn a nagyvilágban.
Én itt maradok e vén kapuban állva,
s vigyázok a fészekre, mi visszavárna.

Ne nézz hát hátra, mindig csak előre tekints,
a szeretetem elkísér majd, mint drága kincs.
S ha megfáradsz majd a hosszú úton egyszer,
itt mindig vár két ölelő kar, hol megmelegszel.

Budatétény 2017-2026

M. Laurens
A MEGBOCSÁJTÁS
(Parafrázis Juhász Gyula nyomdokain)

Teremtő istenem, sosem ítélted el őket,
A gyűlölettől fröcsögő hazug köpködőket.
Szomorúan nézted fentről e tévelygő világot,
S átélted velünk, az összes nyomorúságot.

Mert tudtad, hogy mekkora teher az élet,
És mindig is a kezedben volt a végső ítélet.
Hatalmas szíved van, végtelen hatalmad,
És számtalan lélek alkotta örök birodalmad.

A megbocsájtás és mindannyiunk terhe,
A magos égbe szállt veled: föl a fellegekbe.
Ám ma is hallod ott fenn, az isteni magasban,
A vak gyűlölet hangját, egyre hangosabban.

Teremtő istenem, nyugtasd le, odafent őket,
A gyűlölettől fröcsögő esztelen köpködőket.
Bocsáss meg nékik, mert mégis csak emberek,
Nem tudják szegények, mit is cselekszenek.

Budatétény 2026. július. 09.

M. Laurens
A HATALOM JOGÁN

Térképeket rajzol át, törtető becsvágya,
S otthonod mindenestől felszántja.
Lövészárkokat ás, ember s ember közé,
Egyetlen akaratot helyezve mindenek fölé.

Családokat szakít el, s pusztít nemzetet,
Oly jövőt akar, melyben őszintén élni nem lehet.
Összeköt vagy elválaszt? Ez számára nem vita.
Fegyverei ellen, nem segít már, semmilyen ima.

S mert az emberek nem tudták befogadni,
Az igazságot egyetlen hatalomként elfogadni,
Megtették hát, magát a hatalmat igazságnak,
S azóta tanúja e föld, az oktalan pusztításnak.

A Hatalom, térképeket rajzol át, önkénye jogán,
S otthonod pusztítja, szenvtelen-mód: mostohán.
Majd lövészárkokat ás, ember s ember közé,
Egyetlen akaratot helyezve mindenek fölé.

Budatétény 2023/2026

(Fabula a vágyakról)

Csigabiga, a házában ülve,
unatkozik, bánatában elmerülve.
Körötte a világ rohan, szalad,
de Ő mindebből lemarad.

Hason csúszkál szegény pára,
míg rátalál egy tyúklétrára,
mely szebb napokat is látott,
Mikor a kakas még reá mászott.

A létra csúcsán kukorékolt,
s rá ébredt hajnalban az égbolt.
Csigánk szíve nagyot dobban:
- A világot is láthatnám onnan.

De az első fok oly messzi fent volt,
hogy a nyújtózásba majdnem megholt.
Hiába minden erőfeszítések ára,
Sehogy sem ért fel hozzája.

Szegény csigát a háza is húzta,
az első fokot elérni sem tudta.
Látta ezt egy szarka, segített rajta.
Csigánkat a földről azonmód felkapta.

- Repülök! - Szólt a csiga lelkesen.
Világot látni ugyan nem megyen,
de a madár fészkéhez felérve,
a fiókák lelkesen fogadták ebédre.

S mi lehetne mesém tanulsága?
Ki földhözragadtan kell éljen,
ne vágyjon a magos tyúklétrára!

Budatétény 2026.jónius. 28.