Színes levelek szállnak a szélben,
lábam alatt a rőt avar,
suhogva zizzen léptem nyomában,
s szőnyeget képez a fák alatt.
Csupaszra vetkőztek már a fák is,
levették őszi ruhájukat,
vacogva, fázva, védtelen állnak
s szél csapkodja az águkat.
Olyan nehéz lett hirtelen minden!
Dermedten állok a fák alatt,
éppen úgy fázva, éppen úgy félve,
mint egy megriadt gyönge vad.
Hirtelen levél zizzen a szélben
és már látom az arcodat,
s máris ott vagyok karodba bújva,
hozzád simulva, boldogan.
Nem szólsz semmit, csak magadhoz húzol.
Ölelj. Szítsd fel a lángomat!
Az a tűz, amely engem éget,
tudom: benned is lángra kap.
lábam alatt a rőt avar,
suhogva zizzen léptem nyomában,
s szőnyeget képez a fák alatt.
Csupaszra vetkőztek már a fák is,
levették őszi ruhájukat,
vacogva, fázva, védtelen állnak
s szél csapkodja az águkat.
Olyan nehéz lett hirtelen minden!
Dermedten állok a fák alatt,
éppen úgy fázva, éppen úgy félve,
mint egy megriadt gyönge vad.
Hirtelen levél zizzen a szélben
és már látom az arcodat,
s máris ott vagyok karodba bújva,
hozzád simulva, boldogan.
Nem szólsz semmit, csak magadhoz húzol.
Ölelj. Szítsd fel a lángomat!
Az a tűz, amely engem éget,
tudom: benned is lángra kap.
Virágok, melyet úgy készítettem,
oly türelemmel, könnyedén,
minden szirmukba lelkemet rejtve,
amely majd bennük újra él.
Különös színben pompázó rózsák,
mik csillogva nyújtják szirmukat,
ezüst csillámmal bepermetezve,
hogy téged elkápráztassanak.
Belevarrtam, mit lelkemben érzek,
Látod? Szirmukban ott vagyok!
Mint a szeretet bűvös varázsa,
hiszen csak ennyit adhatok.
Minden, melyet e rózsában látol
szinte a lelkem tükrözi,
épp oly törékeny, védtelen, néma,
bár tudom, hogy mások nem hiszik.
Vigyázz rá! Hiszen épp olyan gyönge,
mint a lelkem, mely úgy ragyog,
egyetlen néma érintéstől,
Amelyet tőled kaphatok.
Becsüld meg. Kérlek! Ne törd össze!
Hiszen csak teérted vagyok!
Mint a csillagok fent az égen,
ameddig szeretsz, úgy ragyog.
oly türelemmel, könnyedén,
minden szirmukba lelkemet rejtve,
amely majd bennük újra él.
Különös színben pompázó rózsák,
mik csillogva nyújtják szirmukat,
ezüst csillámmal bepermetezve,
hogy téged elkápráztassanak.
Belevarrtam, mit lelkemben érzek,
Látod? Szirmukban ott vagyok!
Mint a szeretet bűvös varázsa,
hiszen csak ennyit adhatok.
Minden, melyet e rózsában látol
szinte a lelkem tükrözi,
épp oly törékeny, védtelen, néma,
bár tudom, hogy mások nem hiszik.
Vigyázz rá! Hiszen épp olyan gyönge,
mint a lelkem, mely úgy ragyog,
egyetlen néma érintéstől,
Amelyet tőled kaphatok.
Becsüld meg. Kérlek! Ne törd össze!
Hiszen csak teérted vagyok!
Mint a csillagok fent az égen,
ameddig szeretsz, úgy ragyog.
Mit bánom én azt, hogy kik voltak ősei,
És hogy milyen nyelven beszélnek szülei.
Lépjen szembe velem mosolygó arcával,
Fogadjon el engem erénnyel, hibával.
Süllyedő világban együtt botladozzunk,
bármily nehézségben mi együtt maradjunk.
Csak legyen mellettem, kinek szép erénye,
csillogjon szemében megértésnek fénye.
Legyenek alkalmak, mikor szépet mondunk,
melytől tiszta szívből elcsuklik a hangunk.
Életünk teljen el egymás mellett állva,
végzet által legyen bármelyikünk árva.
Sírig megmaradjunk egymásnak támasza,
közös boldogságunk igaz varázslata.
És hogy milyen nyelven beszélnek szülei.
Lépjen szembe velem mosolygó arcával,
Fogadjon el engem erénnyel, hibával.
Süllyedő világban együtt botladozzunk,
bármily nehézségben mi együtt maradjunk.
Csak legyen mellettem, kinek szép erénye,
csillogjon szemében megértésnek fénye.
Legyenek alkalmak, mikor szépet mondunk,
melytől tiszta szívből elcsuklik a hangunk.
Életünk teljen el egymás mellett állva,
végzet által legyen bármelyikünk árva.
Sírig megmaradjunk egymásnak támasza,
közös boldogságunk igaz varázslata.
Ne félj csak szeretni akarlak.
Sétálni veled a Budapesti utcán.
Büszkélkedni benned ahol a sok villamos megáll.
Megölelni téged ahol sokan látják.
Megcsókolni a szádat a Budapesti utcán.
Sétálni veled a Budapesti utcán.
Büszkélkedni benned ahol a sok villamos megáll.
Megölelni téged ahol sokan látják.
Megcsókolni a szádat a Budapesti utcán.
Nem kükdhetem hozzád a szívemet.
Mert másnak adtad már a tiedet.
De a mosolyodat a csókjaidat várom.
Minden nap a gyönyörű szép nyáron.
Mert másnak adtad már a tiedet.
De a mosolyodat a csókjaidat várom.
Minden nap a gyönyörű szép nyáron.