Versek » Évszakok versek » 2. oldal
Idő    Értékelés
Debreceni Zoltán - Tombol a nyár....

Tombol a nyár mutatja erejét.
Kiveszi az ember összes erejét.
Tikkadt madarak repülnek az égen.
Kémlelik a földet ivóvízet néznek.

Alattuk van egy hatalmas búza tábla.
Már az egész tiszta aranysárgára.
A távolba dübörögnek aratnak a gépek.
Lesz sok búza jó ízü kenyérnek.

A szomjas madarak is találtak egy tavat.
Jót isznak belőle majd a csapat tovább is halad.
Frissen repülnek fenn a magas égbe.
Néha letekintenek az izzó meleg földre.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 89
Debreceni Zoltán - Ősz a hegyekbe...

Néma csendben sétálok a magas fák alatt.
Bólingatva szólongatnak mert szomorú vagyok.
Egy gyönyörű levél lehullik előttem a sárba.
Látom, hogy meghalt megy az elmúlásba.
A buta levelet követik vagy százan.
Ők is elmennek némán az örök elmúlásba.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 82
Debreceni Zoltán - Nyár...

Süt a nap dombokat
s zöld fákat látok.
Boldog a szívem
messzire elkerül a bánat.
A nyár itt futkos mellettem
mosolyogva fogja a kezemet.
Néha megbotlik a lába,
belém kapaszkodik
a nagy forróságban.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 58
Beborítottad tejszínű lepelbe,
kedves angyal járta tájakat.
Köpenyed a valóságot belepte,
nap fényéből varázsoltál árnyakat.

Titkokkal szövöd át a tudottat,
sejtelmes lett mi látott volt.
Vetítesz ki álmokból lopottat,
mit ködhullámod megrajzolt.
Beküldő: Erdős Sándor
Olvasták: 43
Debreceni Zoltán - Kopogtat a nyár...

Kopogtat a nyár mosolyog a szája.
Boldogan sétál az alföldi pusztába.
Miattad könnyezik a szemem a poros út is látja.
Átölel a róna mintha miattam az Ö szíve is fájna.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 113