Versek » Búcsúzás versek » 3. oldal
Idő    Értékelés
Bogdán László emlékére

Suttognak a lombok, valamit látnak.
Könnyezve sírnak a dombon a Cserdi fák.
Elmentél, magára hagytad a falut.
Kőszikla voltál, de bezártad a kaput.
Példa értékű életed változást hozott.
Siratja az ország létedet.

Néma csend fájdalmán,
A szomorú Cserdi falu bánatán
Megszólal a lélekharang.
Behunyja szemét az esthajnalcsillag.
A misztikum ködén látlak újra,
Bennünk továbbél
Nemes célodnak a múltja.

Egyszer azt mondtad, Laci,
A cigánykérdés nem probléma,
Hanem feladat.
Békés, szebb életet hoztál,
A falunak munkát, kenyeret adtál.

Egyszer elmegyünk mi is,
Temetők mélyén megpihenünk veled.
Mint szabad madár,
Repülünk tovább, ahol nincs már határ.
Emberséges életed csodálta a világ.
Átrepül felettünk némán egy álomvilág.
Beküldő: Csík Ferenc
Olvasták: 58
Édesanyám emlékére

Édesanyám, ki életet adtál nekem,
Fogtad mindig a kezem,
Ha beteg voltam vigyáztál rám.

Lázas homlokomat borogattad,
A fájdalmaimat csillapítottad.
Most ki vigyáz rám ha te nem vagy?
Ki fogja majd a kezemet utánad?

Fent az égen te vagy a legfényesebb csillag,
Onnan figyelsz rám és vigyázod utamat.
Tudom, hogy ott vagy minden este látlak,
Úgy ragyogsz, hogy mindenki látja.

Szeretlek és örökké szeretni foglak,
Ma búcsúzom tőled vár téged egy új világ,
De a szívemben örökre őrizni foglak,
Emlékeimben mindig ott leszel a szívem alatt.

Drága édesanyám
Beküldő: Zsellérné Perczel Hajnalka
Olvasták: 98
Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán.
Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán.
Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat
És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat.

Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem,
Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges lelkiségem.

Az idő bizony, láthatóan kortalan, itt nincsen véglet,
Előbb-utóbb mindent és mindenkit utolér az enyészet.
Mi is csak történelem leszünk, míg élnek, akik ismertek.
Utána, múlt tömeggé válunk, az utódok sem ismernek…

Vecsés, 2012. november 5. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 112
Debreceni Zoltán - Derecskei rónaság...

A virágos réten játszik a nyári szél,
fürgén hajtja az égen a felleget.
Velem is száz emlék játszik.
ahogy a gyepbe lassan lépkedek.

Mosolyog rám a múlt
néha harsányan rám nevet.
Istenem de sokat sétáltam
kézen fogva valamikor itt veled.

Tervezgettük Csajé az életünket hogyan lesz tovább.
De hirtelen eltűnt minden akár a varázs.
Az emlékek itt maradtak a puszta rónaságon.
Mindig megsimogatom őket, hogyha erre járok.

(Derecske 2017 június 20)
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 216
Debreceni Zoltán - A hegyektől elbúcsúzok


Kisvejkétől végleg elköszönök,
mert engem a rónaság vár.
Elbúcsúzok mint ősszel
elbúcsúzik mindentől,
a haldokló virágos nyár.


Nagyon fáj, hogy el kell menjek
mert könnyeznek miattam a fák,
a hegyek.
Sír miattam az egész havas táj.
A nap is arcon csókol,
mikor a hegyek mögül kikandikál.

Kisvejke, 2015. febr. 6.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 219