Versek » Búcsúzás versek » 5. oldal
Idő    Értékelés


Nézd Uram, az összetört szívem és az életem
Sír,gyászol árva sorsáért
Csillagok könnye hull bánatáért
Kínjai faágként hajolnak e nyomorult világra.



Fájdalmam vörösre festi az eget
Nézd Uram,nézd a szívemet!
Magamban hordom elfoszolt semmimet
Siralmaim éjét boldog emlékeimet.

Nézd Uram,nézd a szívemet!
Forró gyilkos örvények csalták
De hamisak nyelvén csak dadogni lehet
Nézd Uram,nézd a szívemet,mert
A vért,a vért,a vért, szent csókokkal,vágyakkal égettem meg.

Nézd Uram, a szívemet!
Útóljára még tüzes véres rút lángokat vet
Megpatkolt szilaj paripám hátán
Bíbor égbe lovagolván
Arcom kihűlt látomás lesz.
E halálig vívott szerelmes küzdelemben.
Beküldő: Korponai István


Búcsúztatjuk az év végét,
Az Úr 2000-ik évét.
Talán a sors vétkes ebben,
Évről évre kevesebben.

Én is bennt járok már mélyen
Az életem erdejében.
Az út végét nem kutatom,
Meddig érek? Nem tudhatom.

Életerdő, gyermekévek,
Nyírfácskák közt mendegélek.
Akácerdő, fehér álom
Lengi körül ifjúságom.

Jegenyék közt könnyű menni,
Egyenes út, nem fáj semmi.
Szomorúfűz utam állta,
Sűrű könnyem hullott rája.

Most már, tölgyek közé érek.
El-el fogynak az ösvények.
Sötét erdő,.. reccsenő ág,
Itt ott tisztás, pár vadvirág.

Életemnek rengetegje,
Mégis szép volt az út benne.
Akár fénybe, akár sárba,
Elhozott egy új világba,
A harmadik évezredbe.




Beküldő: Csok Ilona


Még nem szerettem senkit így a földön,
még nem akartam senkit így talán,
mint amikor karjaidba zártál
azon a borongós ,hűvös éjszakán.

Még sohasem volt oly forró a vágyam,
mint azon az őrült éjszakán,
mint amikor lágyan átöleltél
s éreztem a bőröd illatát.

Még nem szerettem senkit úgy a földön,
még nem sirattam senkit úgy talán,
mint amikor végleg messze tűntél
azon a végzetes , hűvös éjszakán.
Beküldő: Meggyesi Éva

Mit számít az hogy hányan állnak sorba
tőled remélve lopott csókokat?
Talán jut néked néhány boldog óra,
De lesz e ki holnap melletted marad?

Mit számít az hogy hányan várják tőled
az elmúlt szenvedélyt,s lopott örömet?
Bár téged csókolnak mégis mást szeretnek,
s holnapra talán egyedül leszel.

Mit számít az hogy mennyi bókot kaptál?
Hányan gondolják vajon komolyan?
Hányan maradnak vajon majd melled,
amikor eljő a hűvös alkonyat?

Mit számít az, hogy mit gondolsz most rólam?
Ne gondold azt hogy játékod leszek!
Inkább eltűnök a zúgó téli széllel,
mintsem elviseljem minden gőgödet!
Beküldő: Meggyesi Éva
Itt még soha nem jártam én.
Kopott kavicsok kietlen tengerén.
Itt még soha nem jártam én,
b?zös utcák g?zölg? rejtekén.
Itt még nem járt ember soha,
rideg sodrás partja ez, hova
nem lépett még testbérl? lélek.
Suhanok, fal kövére kúszok,
némán lebegek, a sötét árral úszok.
Itt még soha nem jártam én.
Sárba süpped savas lábam
nyoma, s tartok egy helyre, hova
nem kísér el más, csak
e szunnyadó szellemvilág.
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák