Szerzők » bahus Katalin versei
bahus Katalin
(1985-09-22-)
A nevem Katalin és a versek a gyengéim, nagyon szeretek írni, alkotni, a verseim inkább gyerekeknek szólnak, de akadnak felnőtteknek is.
« Első oldal
1
Idő    Értékelés
Milyen derűs boldog nap a mai,
az égen a madár is ezt énekli.
Élvezem hát a napsütést,
a gond nélküli pihenést.
De állj, várj, mi történik?
Az ég miért sötétlik!
Sötét felleg gyűlik körülöttem.
S egyedül kell itt lennem,
a veszéllyel megküzdenem!
Sokan szeretnek, kitartanak mellettem,
de a terhet egyedül kell cipelnem!
Ordítanék, félek nagyon,
de senki sem hallja hangom!
Bátor leszek, erős harcos!
Nem vallok majd kudarcot!
Legyőzöm a sötét felhőt,
Isten tart majd nekem ernyőt!
Győztem, látod itt vagyok!
Nem adtam fel a harcot,
s láthatom ismét a napot!
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 16
Lassan telnek a napok,
s én egyre csak fáradok.
Mit tegyek hát Istenem?
Miért ilyen nehéz a terhem?
Miért kell ennyit szenvednem?
---Nem vagy egyedül gyermekem!
- szól Isten kedvesen!
Én kísérem lépteidet,
ne engedd el kezeimet!
Vigyázok rád hidd csak el,
Nem adok oly nehéz terhet,
Mit nem bír el lelked!
Nyújtom feléd kezem,
fogd meg és tartsd szorosan.
Nem fáradsz el soha,
a kezeimet fogva!
2022.09.20
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 25
Madár dalol a fán,
szeptember első napján.
Útnak indul a kis diák.
Lassan lépked előre,
az osztályba ő lép elsőre.
Utánna a kis csipet-csapat,
ki senki sem maradhat!
Legjobb dolgok várnak arra,
kik belépnek az iskolába!
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 17
Első nap az iskolában
De hatalmas az iskola,
belépek hát rajta.
Szorítom az anyukám kezét,
el ne tévedjek én!
Anya biztos jó lesz itt nekem?
Nem kell semmitől sem félnem?
Túl sok itt a gyerek!
Mi lesz ha nem szeretnek?
A könnyes szemem felemelem,
s egy kedves arc néz engem.
Ki lehet ő vajon?
Hát nem más mint a tanítóm!
Nem is félek immár,
mert vigyáz rám egy kedves tanár!
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 19
Hangom elcsuklik,
szívem egy ütemre kettőt dobban.
Végigmegyek a hosszú folyosón,
utoljára vagyok iskolában!
Fel sem tűnt eddig milyen szép,
Hol most lábam remegve lép.
Annyi év és boldog pillanat,
mind a falak között maradnak!
Sokszor sírtunk és menni akartunk.
Most mennünk kell,
s mi maradni akarunk.
Drága iskolánk, innen indult utunk.
Tudjuk sokat kell még tanulnunk!
De- e hely marad a boldogságunk,
hisz ti voltatok a mi családunk!:
- Ne fájjon hát a búcsúzás!
- Isten veletek hát!
-Vár ránk a nagy világ!
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 137