bahus Katalin

(1985-09-22-)

A nevem Katalin és a versek a gyengéim, nagyon szeretek írni, alkotni, a verseim inkább gyerekeknek szólnak, de akadnak felnőtteknek is.

Anya, kinek gyermeke minden boldogsága!
Szívét melengeti arca mosolygása,
Minden kívánsága, hogy őt boldognak lássa.
Fájdalmat ne ismerjen,
könnyet sose ejtsen.
Legyen boldog minden lépte,
akkor nyugodt egy anya szíve!

Légy büszke az édesanyádra,
hisz neki te vagy az egész világa!
Nincs is más vágya,
csak gyermekét boldognak lássa.
Anya ki védett, óvott,
ki rád testében vigyázott,
kilenc hónapig méhében hordott,
fájdalmat nem ismerve, neked éltetet adott!
Az édesanya az egyetlen,
kinek két szív dobott testében,
minden édesanyát isten sokáig éltessen!!!

Milyen derűs boldog nap a mai,
az égen a madár is ezt énekli.
Élvezem hát a napsütést,
a gond nélküli pihenést.
De állj, várj, mi történik?
Az ég miért sötétlik!
Sötét felleg gyűlik körülöttem.
S egyedül kell itt lennem,
a veszéllyel megküzdenem!
Sokan szeretnek, kitartanak mellettem,
de a terhet egyedül kell cipelnem!
Ordítanék, félek nagyon,
de senki sem hallja hangom!
Bátor leszek, erős harcos!
Nem vallok majd kudarcot!
Legyőzöm a sötét felhőt,
Isten tart majd nekem ernyőt!
Győztem, látod itt vagyok!
Nem adtam fel a harcot,
s láthatom ismét a napot!

Lassan telnek a napok,
s én egyre csak fáradok.
Mit tegyek hát Istenem?
Miért ilyen nehéz a terhem?
Miért kell ennyit szenvednem?
---Nem vagy egyedül gyermekem!
- szól Isten kedvesen!
Én kísérem lépteidet,
ne engedd el kezeimet!
Vigyázok rád hidd csak el,
Nem adok oly nehéz terhet,
Mit nem bír el lelked!
Nyújtom feléd kezem,
fogd meg és tartsd szorosan.
Nem fáradsz el soha,
a kezeimet fogva!
2022.09.20

Madár dalol a fán,
szeptember első napján.
Útnak indul a kis diák.
Lassan lépked előre,
az osztályba ő lép elsőre.
Utánna a kis csipet-csapat,
ki senki sem maradhat!
Legjobb dolgok várnak arra,
kik belépnek az iskolába!