Vizkeleti László: Mikor ölellek

Témakörök

Szerelem (358)

Kedvesemnek (104)

Hiányzol (63)

Elmúlt szerelem (85)

Szakítás (34)

Vágyakozás (210)

Szenvedély (102)

Szerelmi csalódás (32)

Szerelmi bánat (48)

Reménytelenség (100)

Remény (153)

Magány (49)

Ismerkedés (5)

Társ (13)

Aggódás (208)

Szeretet (186)

Boldogság (147)

Félreértés (34)

Őszinteség (49)

Búcsúzás (133)

Megbocsátás (6)

Fájdalom (182)

Harag (16)

Család (72)

Házasság (14)

Gyerek (127)

Vicces (53)

Bor (6)

Lovas (4)

Barátság (59)

Élet (1379)

Vallás (79)

Otthon (14)

Mindennapok (319)

Akarat (59)

Alkalmazkodás (423)

Művészet (123)

Szabadság (61)

Hatalom (37)

Tudás (32)

Hazugság (7)

Halál, elmúlás (289)

Természet (577)

Születésnap (15)

Karácsony (73)

Szilveszter, Újév (30)

Húsvéti locsólóversek (26)

Valentin-nap (10)

Nőnap (19)

Anyák Napja (24)

Ballagás (29)

Húsvét (33)

Béke (29)

Háború (131)

Haza (123)

Idő (82)

Csók (14)

Harc (25)

Csalódás (213)

Istenhez (31)

Betegség (24)

Évszakok (87)

Témák » Szerelem » Vizkeleti László: Mikor ölellek

« Vissza a(z) Szerelem témákhoz

Beküldve: 2025.07.17.

Ennyien olvasták eddig: 3

Mikor ölellek

Mikor ölellek

Egyszerű mozdulat.
Mintha valaki
megérintene.
Nem a testen.
Belül.

Gondolat volt,
aztán vágy.
Szívben ébredt,
fénylőn-suhanó, lágy.

Ölelnélek örökké.
Nem erősen,
csak úgy -
megengedve.

Mint ahogy
a fény átsétál
egy csendes szobán,
meg-megakadva kopott falán.

Írta: Vizkeleti László

Beküldő: Vizkeleti László

Nincs adat!

Facebook
csoport

Versek
a honlapodra

Toplista

Szerző toplista

Legújabb versek

Nyári ébredős...

Legtöbb verssel rendelkező költők

Kustra Ferenc József

Ostrozánsky Gellért

Vers ajánló

Feleségemnek...