Témák » Fájdalom » Ismeretlen : Egyenes út
Beküldve: -0001.11.30.
Ennyien olvasták eddig: 2099
Egyenes út

Én mindig mertem,
és sosem veszítettem.
Mert az egyenes út,
az tetszett nekem.
Egyenes úton haladtam,
emelt fővel ragyogtam.
De lelkem árva volt,
egy társra vágyott.
Utamba kerültél,
lelki társam lettél.
Utamról letértem,
TE lettél a VÉGZETEM.
Most egymást imádjuk,
a mennyországot járjuk....
De én nem egyenes úton járok már,
göröngyösön...s nagyon fáj.
Mert a göröngyösön félre lépek,
s sebek kínjai közt élek.
Sántán, sebzetten toporgok,
azt sem tudom hova haladok.
Egyenes útra visszatérnék,
de már nem a régi lennék.
Lehajtott fővel haladni,
nem lehet ragyogni...
Már semmit sem merek,
félek hogy veszítek...
...mert göröngyös úton járok,
s az egyenesre vágyok...
Beküldő: Adél
Viki
2012. szeptember 06. 09:32:18
Nem történt semmi, csak rád néztem,
És az, amit eddig ezüstnek véltem,
Most aranyként csillogott a szemedben,
Egyetlen mondat: köszönöm, hogy vagy nekem,
Nélküled már nem tudom élni az életem,
Remélem ez is elég lesz neked,
Hogy, egyszer elhagysz, én ettől félek,
Bár százszor mondtad, nem történhet meg,
Én bízok benned,
Mégis arra kérlek: maradj velem végleg!
Tudod mindenkit elveszítettem,
Hogy miért? Azt még most sem értem,
Csak azt tudom, hogy erről nem én tehettem,
Miért van, hogy magamat is bűnösnek érzem?
Pedig, én csak egy kis szeretetet kértem,
Most már mindegy, beteg lett a lelkem,
És egyszer egy nap, azt vettem észre,
Hogy a semmiből kerültél képbe,
Úgy éreztem, mindennek vége,
De szavaid szívedből szálltak szívembe,
Szemeid szeretetet szórtak szerte,
Meggyógyítottál köszönet érte!
/ I. István R.P.S/
Új hozzászólás
 Error
 Error