Tőlem egy évtizeddel korábban talált rád az élet,
hamarabb koptattad a tanterem vaskos, szilárd padsorait,
majd rád talált a szerelem, a szent házasság örök hűsége,
később a gyermekáldás, mennyei pillanat ölelt át téged.

Szürke hétköznapok tolakodva sorakoztak egymás mögött,
állandóság, a megszokás, mindennapok, szép ünnepek között,
álmod legyen mindig igaz, érd el, mit kell, mit a becses szíved diktál,
de ne változz, drága barátom, olyan légy, mint eme percben.

Lelked egyszerűen szép, tiszta szikrákat szór e földre,
bölcs gondolatok övezik derék, sokat látott léted.
Barátságod sokat jelent, nyugalom a nyugtalan világban,
vihartól zilált, örvénylő sivatag nyomában feneketlen oázis.

Olyan jó,hogy vagy nekem,
Életem nélküled el sem képzelem.
Az,hogy megismertelek,a legnagyobb ajándék,
Ilyent,mint Te,egy ember sem talál még.
Mikor meghallom neved,s látom gyönyörű szemed,
Elképzelek egy csodás napot együtt,csak veled.
Tudom,Rád bármikor számithatok,
Felhőkre neved mesésen felirhatom.
Köszönöm,hogy itt vagy és megosztod velem életed,
Jobb barátot,mint Te,el sem képzelek.

A barátság egy búzatábla,
Erő, mely biztonságot ad.
Hajlong jobbra, és hajlong balra
Ha úgy hozza a pillanat.
Feléd hajol, ha bánatod van,
Egyenes, ha támaszra vársz.
Ha hibázol eltakar mindig
Az arany éltető kalász.

A búzában konkoly is terem,
Más szórja néha a magot.
Hízelgő szóval, álnok szivvel
Széjjelhintik a pipacsot.
Te majd taposol a búzában,
Hogy összegyűjtsd virágodat.
Szedhetsz pipacsot garmadával,
Érték csak a búza marad.

Aztán, ha nem lesz aratásod,
Kezed csak pipacsot talál,
Könny esővel hiába hinted,
A búza talpra már nem áll.
Ismerősöd lehet tán száz is,
De egy baráttal fel nem ér.
Olyan táplálék a barátság,
Mint éhezőnek a kenyér.

Emlékszel mikor gyermekek voltunk,
s együtt játszottunk minden délután?
Zsenge tengeriből babát készítettünk.
s ócska rongyokból varrtunk rá ruhát.

Emlékszel mikor mezítláb futkostunk,
fölkavarva a keskeny út porát?
Mályva levélből nyakláncot kötöttünk,
s szalmából fontál nekem koronát.

Emlékszel mikor eperfára másztunk,
s együtt varrosgattuk elszakadt ruhám?
Istenem,milyen boldogok is voltunk!
Az volt a legszebb emlékem talán.

Vajon hol vagy most,merre vitt a sorsod?
Eszedbe jutok még néha-néha tán?
Kívánom, legyél most is olyan boldog,
mint azon a nyáron,oly sok délután!

Ki társ a bajban,nem fog elfordulni,
ki társ a bajban melletted áll,
szelíd érintéssel fogja át a vállad
s reád vetíti a nap sugarát.

Ki társ a bajban ,megtalál téged,
meredek sziklán,vagy dombokon át,
s ha megroggyannál karját nyújtja néked,
hogy belé kapaszkodj ,ha nem bírsz állni már.

Ki társ a bajban nem számít néki,
bármit mondanak,melletted áll,
ki társ a bajban,megbízik benned,
s nem hiszi el a rágalmak hadát.

Ki társ a bajban,ne hagyd messze menni,
fogadd el tőle mit lelkednek ád,
szeresd őt !Még ha meggyötör a sors is
,hisz talán ő az egyetlen barát!