Bánat könnye borítja szép szemedet.
A vidámság rád nem talál.
Elvesztetted végleg a szerelmedet..
Itt hagyott, már bármit csinálsz.
Eltemeted.
Elsírtathatod.
A szíved fájdalmát is megtagadhatod.

Bánat könnye csillog a szép szemeden.
Rád nézek, és fáj ez nekem.

Egy megszületett csoda ez a nő.
Szerelemre érett illatfelhő.
Ringó csípője a kéj ígérete.
Aphrodité szelleme jár vele.

Elhal a lélegzetem, ha látom.
Nincs nála szebb nekem a világon.
Lelkem egy morzsáját adnám érte.
Beleégett a szívembe képe.

Debreceni Zoltán - Olyan jó szeretni...

Szeretném bejárni veled a zöldellő réteket.
Szorosan megfogni mind a két kezedet.
Számolni a csillagokat fenn a magas égen.
Hajtani a cserebogarakat ugyan úgy mint régen.

Belekacsintani ravasszúl a búzakék szemedbe.
A fejemet ráhajtanám a gyönyörű kebledre.
Irigykedne a hold fenn a magas égen.
Eltakarná a szemét a bárányfellegekbe.

Gyere ide, boruljon vállamra arcod.
Összekötötted velem a sorsod.
Egy lélek lettünk, két testbe öltve.
Öleljük meg egymást szépen, csöndbe.

A sóhaj, mi felszakad belőled,
a fájdalom, magadból kitéped.
Lélegzetemmel belém költözik.
Megretten, és örökre megszökik.

Támaszai vagyunk mi egymásnak.
Felettünk évek gyorsan elszállnak.
De a lelkünk összenőt, hát örök.
Várnak minket mennyei gyönyörök.

Hiányzol nekem,
akár a kedvem.
Gyere szeress,
vidíts fel engem
Boldogan várlak.
ágyam lesz, ágyad.
Kerüljön el minket,
mindig az unalom.
Legyen a szívedbe,
örökké nyugalom.