Versek » Fájdalom versek » 2. oldal
Idő    Értékelés
Vánszorgok az ingoványban.
A félhomályos éjszakában.
Új életemre vadásztam.
Hajt a vágy, hogy megtaláljam.

Elvesztek a mindennapok.
Integetnek csontvázkarok.
Ez a hely lesz a végzetem.
Nem találom új életem.

Emlékeimet foltozom.
Miért hagytam el otthonom?
Nem volt elég, mi enyém volt.
Könny borít szememre fátyolt.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 27
Mellőzöttnek érzem ma magam.
Nem is hallja ma senki szavam.
Megfojt a magány sűrű köde.
Én csak úszok, sodródok vele.

Egy szó megtörhetné az átkot.
Letéphetné lélekemről a láncot.
A láncot, mely béklyójába veti,
bezárja, és el nem engedi.

Egyetlen szó, mely erre képes,
tőled jöhet, szeretlek édes.
Hogy te ki vagy, még nem is tudom.
Ősi rejtély vagy te angyalom.
Beküldő: Erdős Sándor
Olvasták: 32
Lelkem mélyén gunnyasztó félelem.
Nézd, lásd mit tettél most énvelem.
Reszketek, mit tarlón ázó madár.
Nyugodt nem lesz szívem, soha már.

Mint sötét, rémes zúgó fellegek.
Úgy borítja félelem életem.
Hát, kérlek drága, édes Istenem.
Hozz végre már, megnyugvást nekem.
Beküldő: Erdős Sándor
Olvasták: 34
Debreceni Zoltán - Egy sors verte ember...

Egy sors verte ember vagyok aki felett elszálltak az évek.
Az arcára barázdát rajzoltak a sok kegyetlenségek.
Nem csak az arcra hanem a szív közepére.
Mégis mosolyogni tudok a rossz emberekre.

Ó, ha tudnák mit éltem át egy versemért,
sokáig nem nézethetett rám a nap.
Mert nem láthatja a cella belsejét.
Komorak a szürke vérrel festett falak.
Nehezen csúsznak le a torkodon
a keserű falatok.

Lassan telnek az éjszakák a nappalok.
Csörögnek a rácsok rohannak feléd a pofonok.
Úgy érzed kiverik a lelked tovább már nem bírod.
Ha kijössz teszed a dolgodat
elfelejted a kegyetlen kínokat.

Álmodban sokáig csörög a kezeden a bilincs.
Néhány napig utána semmi kedved nincs.
Belehajtod a kezedbe a kopaszodó fejed,
ne lássa senki, hogy könnyezik a szemed.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 53
József Attila vagyok,
A szentségit, majd meg fagyok.
Három napja nem eszek,
de leszámolok veletek,

mert nem illik kocsikázni,
s csóró árán rongyot rázni.
Ezért verek írógépet,
s bámulom a Lenin képet.

Könnyű Ady módon írni,
jó gubáért jókat sírni,
Pulcsiba búj hogyha fázik,
bérkocsit hív hogyha ázik.

Csak az az igazságos bér,
ha megvan a napi kenyér,
de nagyon nagy akadály
az üres gyomor, éhes száj.

Fáj is nekem szívem tája
míg másnak jut libamájra.
Hát verem csak az írógépet,
s hizlalom a Szabad Népet.
Beküldő: Ivan Kovacs
Olvasták: 40