Versek
Témakörök szerint
Szerelem (255)
A nap verse
Egyedül maradtam


Egyedül vagyok ,magamra maradtam,
mellettem már csak hű kutyám maradt,
ki egykor velem volt, sehol sem találom,
úgy eltűnt, mint egy halvány gondolat.

Egyedül maradtam ,nem néz már rám senki,
csak a kutyám emeli rám tekintetét,
meleg szemeivel mintha azt sugallná,
nem hagylak magadra! Itt vagyok ,ne félj.

Egyedül maradtam ! Csak hű kutyám maradt még,
kinek számít még ,hogy itt vagyok talán,
kivert kutya lettem, úgy ahogyan ő is,
mikor ráleltem egy hűvös éjszakán.
Legújabb versek
Debreceni Zoltán - Elmúlás...

Vadvirágok nyilnak szerte a föld felett.
Betakarják a testem ha örökre elmegyek.
Szép lassan az emlékek semmivé válnak.
A testemb?l nyílnak majd a gyönyör? virágok.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 94
Esőcseppek hullnak… Edit vagy?
Mennék esőben is, de hol vagy?
Lenne kapcsolatunk,
Életbe indulunk…
Ó, ha mondhatnám, barátném vagy…
*

Kopog az eső, magam vagyok,
Edit kedves, én csak rád vágyok.
Jó lennél páromnak,
Lennék én… párodnak.
Gyere, ismerkedj, bárhol vagyok!
*

Vágyamban nem andalít eső,
Editke gyere, légy itt első.
Énekel nekem nő,
Ez bizony nagymenő.
Hol vagy Edit? Majdnem barátnő?

Vecsés, 2019. augusztus 9. – Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 38
Debreceni Zoltán - Kisvejkei nyárfa...

Kisvejkén te gyönyör? szép nyárfa.
Miért nincs rajtad ruha a téli éjszakába?
Nyáron a melegben hordod a ruhádat.
?sszel ledobod, a telet már pucéran várod.
Furcsán viselkedsz te gyönyör? nyárfa.
Nem kéne fagyoskodnod a téli éjszakába.?
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 52
Debreceni Zoltán - Kékestet?n muzsikál a szél...

A fákat lágyan simogatja az ?szi szél,
sóhaja zeneként árad a hegyekben szerteszét.
Szerelmesen ringatóznak a fák egymás karjába.
Árad a napfény az egész Mátrába.
A szél a nótáját tiszta szívb?l fújja,
egyik fa a másikat néha megcsókolja.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 69
Debreceni Zoltán - Napnyugta...

A nap érzékenyen búcsúzik a földt?l.
Mint szeret? anya az édes gyermekét?l.
Lágyan simogatja majd megcsókolja a kezét.
Majd aludni tér, hogy holnapra visszanyerje erejét.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 50
A poéta szemszögéből…

Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek.
Már nyáron is meglátszanak a leheletek?
A régi időben, volt még az a „régi” nyár,
Mára az időjárás is megváltozott már.

Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor,
Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor.
Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok.
Hát még azokra, akiken rajta van egy átok…

Poéták! Belőletek nem lesz más, csak gyűrött papírcafat.
Azon meg pár sor, ami a munkásságodból csak egy falat.
Tehát azért is kell írni sokat, hátha nagy lesz papírcafat.
Így akkor a papíron megmaradsz a sorokban, mint sok falat.

Vecsés, 2015. április 2. – Kustra Ferenc
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 35
Egyensúly

Sose az alapján bíráld magad,
Hogy ki mit gondol, vagy mond Rólad.
Te egy fény vagy, de sok ember szemében
Akármit is teszel, csak egy árnyék maradsz.

Ajtók becsukódnak, újak kinyílnak,
Ami elmúlik mindig okkal van!
Aki megbántott, rá szánalommal nevess,
Hisz végén úgyis Lelkét szétmarja a gy?lölet,
Szeretetre nem lesz képes,
Rajta már nincs ki segítsen,
Már az is kín neki, ha látja nevetsz.

Rossz embereknél jusson eszedbe, milyen jó a Te Lelked, ezt ?k nehezen viselik el,
Ezért kárt tesznek benned.
Ne hibáztasd magad, a sugárzó fényed
Megvakítja sötét beteg lelküket, ezért jön létre bennük gy?lölet.

Ki bánt, ? maga boldogtalan,
A jóindulat szikráját is elfújta,
Láncban tartja Lelkét a borús kétség,
Bízni nem tud, hinni fél, élete az irigység.

Ok nélkül ostoroz,
De egy id? után megveti ?t a sors.
Így lesz az élete pokol,
S legkönnyebb neki ha másokat okol.

Jó-Rossz nincs egymás nélkül,
Ezért van, hogy életedbe 1-nél több csalódas ér.
Így van egyensúly amíg élünk.
A harag mérgét tovább ne igyad,
Helyette szippants be kedves szavakat.

Emlékezz, higyj remélj, s a gonosztól, ki az ördög szolgája, távol tartsd magad, tanuld meg olyan sose légy, ne hagyd magad, jó ellen a rossz nem gy?zhet soha!

Jutalmad lesz az út végén, ezt mindig reméld,
Ha itt e Földön nem is,
Hidd el, van 1 hely ahol valaki szemében Te vagy az örök ragyogó Kincs, ki mindenb?l a legjobbat érdemli.
Beküldő: Varga Irén
Olvasták: 47
A poéta estéje…

Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket.

Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam,
Benne vérvörös a tinta, mivel betűket rajzoltam.
Vérvörös tintával írtam hazafias és szerelmes verseket,
Mikor kész lettem, gyönyörködve, rögtön archiváltam is ezeket.

Ahogy az uszály felettem elhalad, úgy változik meg minden
Már nem is látom sötétben, nekem már a látóhatár sincsen…
A felhő eltakarják a csillagfény koszorút, így nem látom.
A hold is elbújik, hogy nem világít nekem azt igen bánom.

Szél nincs, csak ülök a nyitott ablaknál, stílusosan kell írnom,
Előveszem kalamárist, lúdtollam, ezeket nagyon bírom.
A lúdtollam szárnyaló gondolatok születéséhez engem segít,
Tenta meg, ahogy pacázik és a betűk megfaragását… kiékít.

Kinézve ablakon, keresem az iránymutató sarkcsillagot,
De az a sok fránya felhő, már felvette a zord, vihar-alakot.
Közben megjöttek az estéli, nemes és építő gondolatok,
Neki is állok verset írni, mert ezek nekem parancsolatok.

Vecsés, 2015. július 28. – Kustra Ferenc
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 29
Te… álnok élet!
Hetvenegy évet megéltem már!
Volt szép is, de üres volt… határ.
Remény, még lelkemben buzog… és a balvégzet?
Te élet! Tudod, hogy embernek nincs így élet?

Te… galád élet!
Adtál sok változatosságot,
Kezelhetetlen marhaságot…
Reményem sok volt, de létem mégis mivé lett?
Ördög volt, ki mindig valamiért fékezett?

Te… pazar élet!
Te, merre jártál, hol császkáltál,
Velem, sehol nem találkoztál!
Reményem, mindig tűz közelbe emelkedett,
Ám, sose tudtam én lenni, az emelkedett...

Vecsés, 2019. október 16. – Kustra Ferenc – íródott; anaforás, „grádics” versformában, amit én fejlesztettem ki. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: ABBAA.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 41
A folyó, rém furcsán csillogott,
Sápadt derengésben pirkadott.
Komor volt az ég akár télen,
Szél fodrozta a folyót, mélyen.

Sűrű és vöröses porfelhők kavarogtak,
Úgy néztek ki, mint a tűzvészből kiugrottak.
Parti nádasban vízimadarak rikoltottak,
A vadkacsák csapatostól, lassan szárnyra kaptak.

Lassan húztak víztükör felett,
Minden hideglelősen reszketett.
Így néz ki a téli és vad táj,
Mit reggel sűrűn fed a homály.

Vecsés, 1998. december 30. – Kustra Ferenc
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 30
Szeretet színei

Csak nézem mi ragyog az égen, több szín, mit lelkemmel nézek.
Minket megvilágít e színek játéka,
Csak úgy mosolyog fentr?l az éjnek Angyala.

Mögöttünk van már nagyrésze zord télnek,
Már az új Tavasz fénye halványan vet neki véget.
Betölti az eget a szivárvány összes színével,
Elköszön T?le, s Nekünk szebb jöv?t ígérve, lép el?re.

Te csodás ég, lelkemnek szépség!
Hatalmas vagy felettünk, alattad el nem veszünk!
Hol borús, hol der?s, mint ahogy a kedvünk,
De ha kisüt a nap, szemedben a ragyogás ott marad.

Éjjel csillagokat szór Rád,
S meghinti Lelked,
mi színekkel oly ragyogó Szeretet Vár, biztonságot ad bús alkonyon,
El?bukkan ahol fázik a szeretet,
S melengeti, színessé festi szereteted, a fekete szíveket.

Légy Te valakinek Égszín játéka,
S világítsd be, légy a Hold Angyala!
Szereteteddel öleld át, s ahogy ezek a színek,
Jusson eszébe Rólad a szeretet pompázó reménye, mikor ha fázik, lelke sötét lett,
Töltsd ki Neki színekkel, s örökké boldog lesz.
Beküldő: Anonim
Olvasták: 45
Tenger partra kiballagok,

a víz partján elmélázok,

víztükörben ?t keresem,

távol lev? h? kedvesem.

Vándor felh?n üzen nekem,

felvidítva az én lelkem,

hegyek között gomolyogva,

szállnak hozzám kedves szavak.

Életünkr?l gondolkodom,

kett?nkr?l, és boldogságról,

majd ha újra fogja kezem,

nem engedem el kedvesem.

Álmodozva tervezgetek,

így várom az én kedvesem,

ketten állunk, kéz a kézben,

holtig tartó szeretetben.
Beküldő: Horvát Jánosné
Olvasták: 70
Debreceni Zoltán: Otthonom sincs sem anyám...

A származásom miatt sem országom sem hazám.
Otthonom sincs, sem anyám!
Gúnyosan mosolyog a világ,
a poéta úgy érzi értéktelen a cigány.
Az élett?l minden percben leckét kap,
a göröngyös úton milliószor elbukhat.
Nehéz, siralmas a pótvizsga,
élni akar a poéta kibírja.

Hajdúbagos :2015 nyara
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 68
Sötét bármilyen,
Világosság eljöhet.
Életet mutat.
*
Sötét bármilyen,
Irányadó fény, látszik.
Megbotlás veszély.
*
Sötét bármilyen,
Utat mutathat mécses.
Ki gyújtotta meg?
*
Sötét bármilyen,
Mécses fénye, iránytű.
Lét létét jelzi.
*
Sötét bármilyen,
Alagútnak vége lesz.
Még van kanyargás.
*
Sötét bármilyen,
Lánglobogás: jelzőfény.
Reménykedés-jel.

Vecsés, 2020. március 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban: anaforás, fél haiku láncban, ami jelzi, hogy tagjainak az első sora azonos.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 28
Téli diaképek…

Hideg erdőben
Vagyontalanság az úr!
Meztelen bokrok.
*
Szorgalmatosan
Perceg, a létnek szúja.
Vad hideg… közelg.
*
Lilás égbolton
Rózsaszín felhők úsznak.
Éj-hideg támad.
***

Zúzmarás bokor
Alatt, vaddisznó turkál.
Föld kemény, fagyott.
*
Megfagyott hóban,
Vaddisznó lépte zajos.
Már köd is leszállt.
*
Az árválkodó varjú
Egyedül gubbaszt.
Szántás megfagyott.
*
Tövises kóró
Hómezőn árválkodik.
Varjú ücsörög…
*
Kertek alusznak,
Ráncosan havas részek…
Kutya lábnyomok.
*
Gyorsan közeleg
Hideg, hóviharos est.
Kutya-víz fagyott.
*
Madárrajok a
Jégen tanyáznak. Trilla.
Est! Hirtelen csend…
*
Didergő madár.
Jégcsapok nem könnyeznek.
Hóság ül ágon…
***

Hófehér ólban,
Két kutya összebújik.
Hó, nagyon esik.

Vecsés, 2016. december 20. – Kustra Ferenc – téli dia felvételek, 3 részben, senrjú csokorban írva.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 27
Debreceni Zoltán életéb?l...

Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavet?ben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal jártam soszor iskolába.

Cip?m lyukas volt a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény cigányt még a boldogság sem szereti.

A szüleim elköltöztek t?lem a mennyekbe.
Engem egyedül hagytak itt a szegénységben.

Egy nyári szép napon a szigeten sétáltam
az éhségt?l szédülten,
sóskát ettem a vad virágok között.
Akkor tájban a forgó is
néhány hétre Pocsajba költözött.

Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni a piactéren
a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára, színes lóra
és a hajókára.

A cigány szomszédom ismerte jól
a keser? életemet.
Tudta, hogy árva vagyok
a szüleim a Jézuskához költöztek.
Ha tehette megsimogatta,
mindig a bozontos fejemet.

A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott.
Csodálkozva néztek rám az apró cigány gyerekek,
hogy milyen jó íz?en eszem a zsíros kenyeret.

A cigány szomszédom nem is oly sokára.
Elvitt Pocsajba a piactérre a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám mint saját gyerekére.
Felültetett többször a színes lóra és a hanókára.

Kaptam t?lük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam t?lük szívb?l jöv? sok-sok szeretetet.

Nem is felejtem el soha
azt a gyönyör? délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szív? kedves cigány család.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 65
Debreceni Zoltán - Szeretném látni a mosolyod...


Ha majd eljön a reggel s látod az égen a napsugarat.
Töröld le arcodról a könnyeidet látni szeretném a mosolyodat.
Hangosan vidáman nevess a magas ég felé.
Bárhol vagy Csajé a nevetésed meghallom én.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 85
Debreceni Zoltán - Októberi csend...


Némán üldögélek az októberi csenbe.
A napsugár néz a két beteg szemembe.
Eltakarják ?t is t?lem a fellegek.
Hogy a nap se lássa mennyit szenvedek.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 53
Zoltán - A Mátrában...

Kékestet?n a kálvária el?tt egy beteg író megpihent.
Körülötte néma csend volt mert a gondolata messze ment.
Régi szerelmére gondolt aki neki itt örök h?séget fogadott.
De a h?ség mint az ég? gyertya már nagyon régen elkopott.
Könnyes szemmel nézegette az egyszer? kis kápolnát.
Majd elmerengett úgy csodálta az ezeréves vén Mátrát.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 50
Debreceni Zoltán - Séta kékestet?n...


A hegyek között ballagok a magas fákat látom.
Elkerülöm azt az utat Csajé amin veled jártam.
Nem szabad a szivemnek már utánad sírni.
Megkell neki tanulni mosolyogva élni
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 66
Debreceni Zoltán - Nem vágyok gazdagságra...

Sohasem vágytam gazdagságra.

Csak holtig tartó boldogságra.

Örömre vágytam és nyugalomra...

Együtt sétálni veled a pusztaságba.

Mit ér a sok pénz,

ha nincs a szívben szeretet !?

Rongyos pénzel nem lehet,

boldogan élni egy életet.
Beküldő: Debreceni Zoltán
Olvasták: 93
Hideg van, röpködnek a mínuszok,
Már süt a nap, mindent szépnek látok.
Egy csapásra még nincs vége a télnek,
Napsugarak boldogságról regélnek.

Hosszú alagútnak értem végére,
Kimegyek a napsütésbe, a fényre.
Teleszívom magam friss levegővel,
És feltöltődők új életerővel.

Hiába van mínusz hat fok Celsius,
Nap melegen süt, rám mosolyog Zeusz.
Ez az, erre vártam, ez kell már nekem,
Beértem! Istenek kegyeltje lettem.

Budapest, 1998. március 22. – Kustra Ferenc
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 42
Keressem múltamat? Még a jelenemet sem ismerem!
Múltba leledzik a jövő, de azt meg végképp nem sejtem.
Lehettem volna gazdag, de a sorsom ezt bizony nem akarta,
Csak éltem, napról-napra szegényen, élet jólétet takarta.

Álmodtam és sokszor és sokat, de gazdagságot nem sikerült,
Így még álmomban is szegényke voltam, éltem ebben kiterült.
Életemet úgy élem meg, mint mindennapi öldöklést,
És nem tudom, hogy mikor, miért rendezhetnék ünneplést?

Nem voltam bálba és orgiákban, pedig ezek vannak bőven,
Én ott csak eltévednék, mint a kiránduló az őserdőben.
Próbáltam, hogy kicsit tovább alszom, de mindez reménytelen,
Álmom eseménytelen, életem rendre eredménytelen.

Egyedül vagyok a világban, még az álmom sincs velem,
Rossz helyre születtem, itt nem is találom meg a helyem!
Éjszaka egyszer csak izzadtan felriadok és gondolkozok,
A sötétben és magányomban, izzadtan, nagyot álmodozok.

Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 32
Nem létező időrészecske…

Minden pillanat múlt és jövő,
A jelen nem mérhető idő.
Valamit mi, már vagy megéltünk,
Vagy mi még nem… de majd megéljük.

Pillanat varázsa a jelen,
Ez nem mérhető idő elem.
Vagyis ember nem jelenben él,
A tiszta múlt az, mit annak vél.

Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 33
(HIAQ)
Utolsó gondolat:
A kéjed magával vontat!
Szerelmed, halk csermely…
Szerelmed vad vizű folyó,
Mámorba, magával sodró.
*
A megvadult érzés
Mindkettőnkben csúcsosodik!
Kéj fokozódása…
Vágyad, kéjed mézédes kín,
Felettünk az ég rózsaszín.
*
Szeműnk is könnyezik
Az élvezettől, örömben.
Folytatás azonnal!
Öröm élmény, élvezetek,
Szemünk csillog. Még, még...! Esdnek…
*
Nekem, nagyon pazar,
Ahogy eltévedtem benned.
Hegyek, völgyek, dombok.
Veled lenni mint az égbe’,
Beleveszni gyönyörödbe.
*
Érzések, mint láva,
Körbeölelnek, taglózva.
Itt biz’ nincsen magány!
Magányt elűzte szerelmünk,
Vágy tombol, feszíti testünk.
*
Közben, csak kinézek…
A hárssor benéz és belát…
Finom a hárs illat.
Légben árad hárs illata,
Bódít... hevül a vágy csata.
*
Orgazmusod… élem!
Jövőre nézve, erőt ad.
Csak, nehogy abba hagyd!
Élvezem tested ritmusát...
Most! Oltsd testem tűzét, szomját!
*
Csókold közben a szám,
És leheld lelkembe, élményt!
Eszeveszett lettem!
Kéj mámorban, őrületben
Testünk, lelkünk immár egyben.
*
Kell, most változtatni?
Tudod, az új póz, új élmény!
Jó! Akkor próbáljuk.
Folytassuk! Ne legyen vége...!
Vesszen vágyunk éhínsége.
*
Kell most új változat?
Új pózban lesz újabb élmény!
Kezdjük! Nagy próba ez…
Folytassuk! Újat ígértél,
Próbáljuk ki! Lesz új élmény.
*
Van időnk, élvezzünk!
Én is! Még élvezem Tiéd…
Ez élvezetes nap!
Élvezzük hát egymás testét,
E nap szépségét, mind’ percét.

Vecsés, 2018. augusztus 19. – Szabadka, 2018. augusztus 21. – Kustra Ferenc – a HIAQ –kat én írtam, alá a TANQ verset szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit! A vers címe: ,,Kéjmámorban, őrületben...’’
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 81