2020. augusztus 15.

Holdvilág süt , már arcodon ég,
bőröd bársonyára ráragyog-
fáj a szívem egy igaz szép
falusi nótára... ó jöjj most,
fújad vélem, hogyha emlékszel
babám, szépen elolvadt a hó
s a virágok is bújtak aznap
és megindult én szerelemes
féltő lelkem ennyi szépre, ó
hogy volnék irántad érzéketlen
Hiszen te vagy nekem való

szendergés közben szép szemed úgy néz
aludtam, hogy veled álmodhatok;
kevés ez, mint pohárfenekén a méz
lesütött szempilládra csókot adok
nem egyet, sőt százat sóváran,
Egyedül vagyok, s elábrándoztam,
mindig várlak pedig te nem jöhetsz....

2020. augusztus 14.

Én mindig mertem,
és sosem veszítettem.
Mert az egyenes út,
az tetszett nekem.
Egyenes úton haladtam,
emelt fővel ragyogtam.
De lelkem árva volt,
egy társra vágyott.
Utamba kerültél,
lelki társam lettél.
Utamról letértem,
TE lettél a VÉGZETEM.
Most egymást imádjuk,
a mennyországot járjuk....
De én nem egyenes úton járok már,
göröngyösön...s nagyon fáj.
Mert a göröngyösön félre lépek,
s sebek kínjai közt élek.
Sántán, sebzetten toporgok,
azt sem tudom hova haladok.
Egyenes útra visszatérnék,
de már nem a régi lennék.
Lehajtott fővel haladni,
nem lehet ragyogni...
Már semmit sem merek,
félek hogy veszítek...
...mert göröngyös úton járok,
s az egyenesre vágyok...

2020. augusztus 13.

Menyasszonyi ruhába öltözött rét és föld
Hófehér nagy virágok húzzák le fáknak ágait
Most minden vastag fehér
Virágzott már rét és aranyeső
Fák virágok rügyei duzzadtan nőtt
De vastag hótakaró lett a nyerő
Tavaszt várta rét és erdő
Talpam alatt megcsikordul a hó
Hideg és hó most nem jó

Rovarok, bogarak és madarak
Fáznak, elbújnak az odúban
Igaz, most így kell lenni
Mókus, madár mit fog enni?
Nem látni csak fehérséget
És sok fekete varjút az égen
Fúj a szél, hó belep mindent
Ki most teheti, nem kint
Bent marad a melegben

Gyerekek örülnek nagyon
Hógolyóznak szánkóznak
Orruk piros, szemük ragyog
Gyúrják is hóembert sorba
Lesz nekik sárgarépa orra
Hó most puha, ragad
Majd kisüt a Nap,hóember elolvad
Belőle csak emlék marad

2020. augusztus 12.

Hogy ki az én barátom?
Úgy érzem,hogy neked elmondhatom.
Hűséges,okos,bátor.
A házunk udvarán ő az Úr.
Négylábú,okos,és harcos,
és,ha haragszom rá,akkor sem mardos.
A cicámat mindig megkergeti,
de hát ő a nagyobb,így hát megteheti.
A gyerekeket szereti,védelmezi,
így lehet hát őt jellemezni.
Ha hazamegyek már vár reám,
igazán büszke lehetsz te is rá.
Ha jön a postás,akkor nagyon ugat,
a levélhordó így hamar megtalálja a kiutat.
Hűséges társam marad mindig Bodri,
de hogy meddig él,azt sajna nem lehet tudni.

2020. augusztus 11.

Miért hiszed hogy egyetlen szóra
feledni tudom mit tettél velem?
Miért hiszed hogy néhány kedves szóval
rabul ejtheted meggyötört szívem?

Miért hiszed hogy nem süt rám a napfény
ha nem áramlik rám arcod mosolya?
Miért hiszed hogy nem jöhet már senki,
s csak te tudod oltani forró szomjamat?

Miért hiszed hogy te vagy csak a földön
az egyetlen akit szeretni lehet?
Miért hiszed hogy megbocsájtok mindent
ha felszárítod hulló könnyemet?

Miért hiszed hogy nem tudlak feledni,
s hogy megbocsájtom minden bűnödet?
Miért hiszed hogy néhány ölelésért
el tudnám viselni minden gőgödet?

Mért nem hiszed hogy nem várok rád többé,
s nem jelentesz már semmit sem nekem?
Mért nem hiszed hogy végleg elvesztettél?
Nem akarlak már többé látni sem!

2020. augusztus 10.

Kicsim, holnap már elmész s itt marad
A Halálból egy oly kicsiny darab,
Amennyi voltál nékem:
Cirogató, édes asszonyfiók
S csókoló ellenségem.

Kis, kék dereglyém, várnak a vizek.
Csókokat adtál s nem tudtad, kinek
Adod majd igaz párját.
Vasút-kocsidban megigazítom
Siratón, hajh, a párnád.

Suta és tarka emberek között
Be jó volt itt a te kék köntösöd,
Kis, fitos, kék dereglye,
Majd a nagy-nagy örvényes vizeken
Jussak tán az eszedbe.

Most multam falják éhes, bús habok
S jelenemet eljövő pillanatok.
Megcsókolom kis orcád,
Hogy új csókok s új pírok azután
Irigyen bitorolják.

Jaj, csak kis szerelem az, ami öl,
Készülj, kicsim, a gőzös már fütyöl
S haldoklik szívünk kedve:
Csókos és boldog álmokat vigyél,
Édes, kis, kék dereglye.

2020. augusztus 09.

Lilán füstölgő cigarettavégek
Megláttalak az óta a vágy éget,
Beléd estem ez ordít rólam
De ilyen jól még sose voltam

A gitár a markomban tombol
Minden pendülése hozzád szól,
Félénken a mikorfon mögé bújok
Verseimmel előtted hódolok

Holnap minden kezdődik, újra
Emlékezni fogsz erre a napra
Szerelmünk bennem tovább ég
Kérlek, szeress, szeress, szeress még

Rettegés rémisztő vonzalom
A csókod az egyetlen oltalom
Simulj, hozzám ne eressz, el
Veled leszek egész éjjel

Rázd meg kicsim nincs lehetetlen
Legyen, ez az este felejthetetlen
Baby, Baby csak annyit kérek
Szeress engem, amíg élek

A lábaid előtt heverek,
Mindent megtennék, érted
Tiporj, el a tiéd vagyok
Amíg élek az is maradok.