2025. szeptember 15.

Reggel felébredek,valaki rám köszön
Mosolyogva benéz az ablakon
Legyen ma szép napod!
Integet,nevetve mondja
Ugye tudod,hogy ki vagyok?
Veled most barátkozni akarok
Kedvedért aranyban ragyogok
Szólíts a nevemen
Én a Nap vagyok
Elkísérlek utadon bárhová
Csak mond, hogy akarod

Kisajátítani nem fogsz
Szolgállak én nap hossz
Rossz kedvet nem ismerem
Csak a vidámságot szeretem
Könnyet csalok a szemedbe
Ha mélyen nézel a lelkembe
Nézek én is a Tiédbe
Akkor öröm költözik a szívedbe
Simogatok szerelmest és beteget
Öreget és virágzó réteket
Tőlem mindig jó kedvük lesz

Megszelídítem a szelet
Így ő is a barátod lehet
Lelkemtől vesz a Föld
Nagy lélegzetet
Haraggal nem tudod nézni senkire
Barátja ezért, vagyok mindenkinek
Uralom kertet,mezőt életet
Így nézni Rátok, fentről nézhetek
Lejövök gyakran Hozzád
Hogy megcsókoljam orcád
Haragosom nincsen
Szeretetem jutalmam
Kivételt nem ismer

2025. szeptember 14.

Mester tücsök húzza,
Szakadatlan nyúzza,
Tempós hangja kúszva,
Éj dallamát súgja.

Kontrázik a béka,
A vidék mily méla,
Békés esti séta,
Ingyen koncert-séma.

A szellő most néma,
Hallgat a játéka,
Nincsen bennem tréma,
Csak méreg árnyéka.

Oda csapok célra...
A fele sem tréfa,
Szúnyogoknak néha,
Én vagyok a préda.

Nem segít taktika,
Vegyszeres praktika,
Véget ér a séta,
Ha szakad a cérna.

2025. szeptember 13.

A hajnal nem vörös, de szép citromsárga.
A kelő nap sugara, mint több szál spárga
Kihúzva fölöttünk bizonyítja… új napra virradtunk.
Mi, jól kihúzzuk magunk, még a Nap is felkelt miattunk!

Csendesen kel, de nem pirul a hajnal,
Aranyosan ébreszt, lágy madárdallal.
Sötétség megszűnik, mérgesen, búcsú nélkül megy el,
Felkel a nap és a sugara… lágyan, de átölel.

Vecsés, 2012. augusztus 5. - Kustra Ferenc József

2025. szeptember 12.

Szép sárga színe,
Kesernyés az íze.
Van, ki szereti,
Van, ki megveti.
Gyorsan öntöd habosra,
Rajta fehér habocska.
Pikoló az kisadag,
Korsó meg a nagy adag.
Habzik, mint a tenger,
Ez jó kedvvel tölt el.
Korsót fogjad marokra,
Nehogy kiöntsd asztalra.
Idd a dicsőített sárga lét,
Pezsgő- habos söröcskét.
Emésztésben mindig segít,
Még egy korsót… a mindenit!

Budapest, 1997. február 11. – Kustra Ferenc

2025. szeptember 11.

Embernél nincs jobb,
Csodálatosabb...mondták.
Könnyelműség volt?
Önkényes uralkodó,
Gőgösen Istent játszó.

Faját írtó lény,
Földdel becstelenül bán.
Gerinctelenség!
Alattomos, féktelen,
Élettel tiszteletlen!

Mindenen túl tesz,
Gonoszsága bőséges.
Páratlan vadság!
Könnyelműen öl, pusztít,
Anyaföldet nyomorít!

Dunatőkés, 2024. március 22.

2025. szeptember 10.

Annyi minden felkavar
A belváros nyugtalan
Forgatagában, éjjeli bárok
Fényei, a villamos nyikorgása...

Mulatnak! Éjjeli szerenádok
Hangjai hatnak rám, csendes lelkemben
Kavarognak még a hajdani Budapest
Régi macskaköves utcái.

A Móricz Zsigmondi megálló,
Ponyvaregény, a könyvszekrények,
Gyertyák leégett csonkjai.
Az a pince még talán azóta is engem vár!

Az ottfelejtett álmok, éjszakai látomások
Hangjai visszhangoznak a múlton
Keresztül, és én a jelenben kapom el...
Sorokká formálom, ez egy régi álmom.

Mindig megihlet ez a város,
Lélekben Budapest utcáin járok...
Az éjszaka fényei ilyenkor a legszebbek,
Most is hív, látom már, felvette fényes ruháit.

Énekek, dalok szólnak, szerenádok
A szívekbe lopnak a jelenből a
Múltba áthaladó régi, szép emléket.
S én csak nézek, már értem a fényeket.

Amik megigéznek, a most gyönyörű
Pillanataiba átnyúl a jövő, s talán a
Képeken látjuk majd múltunkat és a
Jelenünk ép felvillanó fényeit.

Elkapjuk, s rútul vad élményeket
Temetünk el, mik ott voltak,
De igazán senkit meg nem hatottak.
Azok a régi emlékekbe temetve ottmaradtak.

2025. szeptember 09.

Fagyos felhők gyülekeznek
Odafenn az égen;
Libben, táncol sok hópehely
Ezüstös fehérben.

Varázs idő esőcseppnek...
Tündérekké cseperedtek.
Fel és alá kavarognak,
Szél szárnyába kapaszkodnak.

Hópehelytánc bűvöl bájjal,
Szállingózik télben;
Égi-puha hűvös mázzal.
Mindent befed szépen.

Fényben ragyog kristálytisztán
Cseppnyi csodás tündér csillám,
S mint a császár új ruhája
Eltűnik ha nap süt rája.